Toktábornok már polgárháborúval fenyegetőzik

A Túzfalcsoport cikke.

„...én bízom abban, hogy demokratikus úton kapjuk meg a felhatalmazást és kapjuk meg a hatalmat. Azért kell így megkapnunk, mert annak lesz hosszú élete. Akkor tudunk valóban elkezdeni dolgozni, ha itt nem kényszerítenek bele minket olyanba, hogy magyar ember tényleg magyar emberre emelje a kezét.” 

A fenti szó szerinti idézet Ruszin-Szendi Romulusztól, a TISZA Párt politikusától származik és egy kapuvári fórumon hangzott el.

Érdemes csak röviden nyelvészeti szempontból értelmezni az elhangzottakat, ugyanis van benne három árulkodó kulcselem: 

• „Bízom abban, hogy demokratikus úton kapjuk meg a felhatalmazást...” - ez nem biztos kijelentés, csak „remény”. Nem azt mondja, hogy „demokratikus úton fogjuk megszerezni”, hanem nyitva hagyja a másik lehetőséget...
• „Azért kell úgy megkapnunk, mert annak lesz hosszú élete.” - Itt elhangzik a lényeg: ha nem úgy, akkor máshogy is meg lehet szerezni a hatalmat, csak az kockázatosabb.
• „Ha nem kényszerítenek bele minket abba, hogy magyar ember tényleg magyar emberre emelje a kezét.” - Ez a klasszikus felelősséghárító fenyegetés, azt üzeni, hogy nem ők lesznek a felelősek, ha itt polgárháború lesz. 

Az ilyen mondatok nem feltétlenül nyílt fenyegetések, hanem becsomagolt üzenetek. Úgy hangzanak, mintha békét akarnának, de valójában feltételt szabnak a békéhez: „csak akkor lesz, ha mi nyerünk”. Ez pedig a polgárháborús logika finom előkészítése. Aki így beszél, az nem a feszültséget csökkenti, hanem előre megmagyarázza, miért lenne „érthető”, ha erőszak törne ki. 

Ha mindezt egy átlagos választópolgár mondaná, talán legyintenénk rá. De Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy volt, hivatásos katona, jelenleg pedig a vezető ellenzéki párt élvonalbeli politikusa. Az elmúlt hónapokban pedig több alkalommal is demonstrálta, hogy van egy igen agresszívoldala: 

• Fegyverrel ment lakossági fórumokra. 

• Azt mondta, „viszketett a tenyere”, és „minden, amivel ölni lehet, közel áll a szívéhez”. 

• Egy újságírót is lökdösött – külön súlyosbító tény, hogy erről videó is készült, mégis letagadta a tettét. 

Lehetne szépíteni, de az összkép így néz ki: egy fegyverszerető, indulatos ex-katona arról beszél, hogy ha nem adják át nekik a hatalmat, abból erőszak is lehet. 

A katona parancsot teljesít. A politikus vitatkozik, meggyőz, kompromisszumot köt. Ruszin-Szendi viszont politikusnak állt, de megmaradt „katonai üzemmódban”. Nem választásrólbeszél, hanem „hatalomszerzésről”. És ez veszélyes. Magyarország már megtapasztalta a 20. században, hova vezet, ha a politika és a szavak helyére a fegyverek logikája lép. 

A politika nem hadművelet. Egy demokráciában nem „kell” hatalmat szerezni. Meg lehet próbálni választásokon – és el lehet veszíteni azokat. Aki ezt nem tudja elfogadni, az nem politikusnak való.