Sértések, köpködés, megvetés – egy tanárnő beszámol a 98 százalékban bevándorlókból álló osztályban eltöltött mindennapjairól - tudósít az APOLLO.
Egy tanárnő beszámolt a szörnyű körülményekről egy észak-rajna-vesztfáliai iskolában, ahol a diákok 98 százaléka bevándorló.
Az oktatás szinte lehetetlen, néhány diák egy szót sem beszél németül – őt nem fogadják el, sértegetik és köpködik.
Egy tanárnő, aki egy 98 százalékban migránsokból álló „közös tanulás iskolájában” tanít Észak-Rajna-Vesztfáliában, a Welt című lapban katasztrofális körülményekről számol be.
A gyerekek német nyelvtudás nélkül járnak iskolába, a szülők nem veszik őket komolyan, az integrációt gyakran nem akarják. A rosszul nevelt gyerekek átveszik szüleik viselkedését, akik néha durván szidják és sértegetik.
Az anonim tanárnő, aki egy meg nem nevezett iskolában dolgozik egy nagyváros szociálisan hátrányos helyzetű negyedében, kétségbeesett a nyomorúságos körülmények miatt.
A gyerekekkel már nem lehet igazságosan bánni, észszerű tanítás és tanulás már egyáltalán nem lehetséges.
Az oktatási rendszer jól ismert problémái, mint a tanárhiány, a romos iskolák és a tantermek rossz felszereltsége, valamint a tartományok hatalmas költségcsökkentési nyomása mellett az iskolában még további speciális problémák is felmerülnek, amelyek a diákok és szülők közel 100 százalékos migránsarányából adódnak.
A túl nagy osztálylétszám, a szociális kompetenciák és a német nyelvtudás hiánya, valamint a fantázia hiánya miatt a tanárnő kétségbeesik a valóságtól.
Az, hogy a gyerekek egy szót sem tudnak németül, amikor iskolába kerülnek, nem kivétel, hanem a szabály. Sok gyermek nem tud szöveget írni, hiányoznak az alapvető készségek, mint az íráskészség és a képzelőerő.
Ehhez jön még sok tanuló rossz magaviselete. Nap mint nap tapasztalja a gyermekek rossz, tiszteletlen viselkedését, amelyet részben otthonról hoznak magukkal az iskolába.
A gyermekek nem fogadják el őt tekintélyszemélyként, sokszor még le is köpik. Ráadásul sok gyermek a családjával együtt túllépi a szünidő időtartamát, és hosszabb ideig marad a „szülőhazájában”.
A pénzbírságokat nem veszik komolyan, mert végül úgyis az állam fizeti. A „közös tanulás” iskoláit eredetileg arra szánták, hogy a speciális támogatásra szoruló és különböző társadalmi rétegekből származó diákokat integrálják a társadalomba. Az integráció azonban csak akkor lehetséges, ha az integráció iránti akarat is megvan. A teljesítményért való hála és a német életmód iránti érdeklődés helyett gyakran elutasítással találkoznak. Sok család számára elképzelhetetlen, hogy gyermekeik keresztény otthonokban töltsék az éjszakát – folytatja a tanárnő a Weltben.
(bennfentes.net)
0 Megjegyzések