Az alábbiakat írta az SZDSZ-es őskövület.
„Azt hiszem elvárható a kiszámíthatóság, következetesség egy rendszerváltásban reménykedő párttól, mégha alig 1.5 éves múltja, tapasztalatlansága egy-egy hibára mentséget is adhat (a politikus is egy szakma, kellenek előzmények, tapasztalok, felkészülés). De vannak olyan pillanatok egy társadalom életében, történetében, amikor elkerülhetetlen az újak, tapasztalatlanok, múlt nélküliek csatasorba állása. Ilyen volt 89-90. a rendszerváltás ideje és ilyenek látom a jelenlegi, minden polgári vívmányt felszámoló autokrácia legyőzésének kísérletét is. Nem egyszerűen kormányváltásra készülünk, hanem nagyon sokan – talán mára már a társadalom többsége – a rendszerváltást várjuk, abban hiszünk. Ehhez új szereplőkre, akár hibázó, de hiteles arcokra van szükség.
És persze felmerül a regnáló politikai hatalom hitelessége a töménytelen hazugsággal, önellentmondással, áttéréssel – csak egy példaként: a szomorú, mindent maga alá szervező, gazdasági csúcsminiszter, aki egyrészt bejelenti, hogy mindent tervezett elképzelésük összeomlott (nincs gazdasági növekedés, elszállt a költségvetési hiány, adósságállomány az egekben, Európa-bajnok infláció stb.), de azért jöjjön egy kis jövedéki adó csökkentés, egy talán mindent romba döntő fix 3% majdnem bárkinek, hiszen nem számít, ha buknak, az is jó, mert reménytelen helyzetben az ország, ha maradnak, akkor jöhet a 2022 után már látott megszorítás. Egy olyan politikai közösség kéri számon az új erőtől a pontos programot, ami három választás alatt csak annyit mondott – a számonkérhetőség okán – hogy folytatjuk és persze volt, amit folytattak, a végtelen és féktelen korrupció, melynek eredményeként mára igaz az egykori jelszó: »övék az ország, maguknak építik«...
Ettől még elvárható az új politikai erőtől, hogy lássuk a rendszerváltás programját, van erre még idő, de lássuk!!!”
0 Megjegyzések