A magyar piac lassan már nem a hazai föld illatáról, hanem a Decathlon-parkolóban árult, jelöletlen áfonyáról ismerszik meg.
Ez történt legutóbb a főváros XXIII. kerületében, ahol a hatóságok több mint 2,5 tonna zöldséget-gyümölcsöt foglaltak le egy razzia során. A történet mégsem csak a barackról és a cseresznyéről szól – sokkal inkább a rendről és rendetlenségről ebben az országban.
Kilenc árus – nyolc román, egy magyar –, kilenc engedély nélküli asztalka, két és fél tonna bizonytalan eredetű áru. Kajszibarack, áfonya, őszibarack, cseresznye – minden, ami nyáron kell, csak épp semmi, ami jogszerű. Se származás, se címke, se nyugta.
A hatóságok gyorsak voltak, az NKFH és a rendőrség közösen csaptak le, de a helyzet mégis ismerős. Olyan ez, mint mikor a gazda végigpermetezi az ültetvényt, mégis megjelennek a kártevők. Mert amíg a magyar termelő vért izzad, adózik, ellenőriztet, hűt, csomagol, mér – addig mások egy kisbusz hátuljából, engedély nélkül árulják ugyanazt, csak olcsóbban. A vevő meg? Aki ár szerint dönt, az végül gyakran minőség és tisztesség nélkül marad.
A legnagyobb probléma ugyanis nem a gyümölcs érettségi foka. Hanem a törvénytelenség mértéke. A jelöletlenség, a feketekereskedelem, a bizonylat hiánya – ezek azok, amelyek nemcsak a vásárlót verik át, hanem a magyar termelőt is földre küldik. Az a gazda, aki földbe, munkába, pénzbe fektetett, nem tud versenyezni a parkolóból működő „kereskedelemmel”. Mert ott nincs ÁFA, nincs HACCP, nincs NÉBIH. Csak nejlonszatyor és kézpénzes gyorsaság.
Kérdés persze, meddig tűrjük ezt. Hány ezer tonna áru jut át határon, raktáron, hatósági szűrőn, anélkül, hogy bármelyik hivatal komolyan megszorítaná a védőhálót? A mostani razzia pozitív példa, de önmagában nem elég. Ha csak minden tizedik ilyen akcióról hallunk, már késő.
Az NKFH és a rendőrség újabb ellenőrzéseket ígér. Ez helyes. De az még helyesebb volna, ha a magyar állam nemcsak elkapná, hanem el is tüntetné az ilyen gyakorlatokat. Mert ez nem csupán élelmiszer-biztonsági kérdés. Ez országimázs. Ez gazdaságerkölcs. Ez nemzeti önbecsülés.
A vásárlókhoz is szólnunk kell: nem elég az akciós címke. Kérdezni kell: honnan jött az áru? Ki adta el? Hol a számla? Ha ezekre nincs válasz, a gyümölcs is keserűbb, mint gondolnánk.
A piac bizalmon alapszik. A bizalom pedig ott kezdődik, ahol a termelő még nem tűnt el a pálya széléről, és az alma nem egy zsákból pottyan ki a parkoló kavicsára. Mert ha így folytatjuk, nem a gyümölcs lesz a ritkaság, hanem a tisztességes magyar árus.
Bencze Attila
0 Megjegyzések