Az agyonvert kárpátaljai magyar apa ügye pontosan megmutatja, hogy nem lehet jogállamról beszélni, ha Ukrajnáról van szó.
Szavakkal szinte leírhatatlan az a tragédia, ami a kényszersorozások során Kárpátalján történt. A beszámolók szerint ugyanis a toborzótisztek úgy megvertek egy két gyermekes, 45 éves apát a munkácsi erdőben, hogy később a beregszászi kórházban belehalt a sérüléseibe.
Bár az ukrán fegyveres erők tagadják, hogy a férfi a verés miatt hunyt el, Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth rádióban világosan és egyértelműen fogalmazott, amikor azt mondta: magyar honfitársunkat agyonverték.
Az ügy számos részlete egyelőre tisztázatlan, de az biztos, hogy Ukrajnában és Kárpátalján két éve mindennaposak a kegyetlen kényszersorozások és erre már a nyugati sajtó is többször felhívta a figyelmet.
És már önmagában az is megbocsáthatatlan, ha korrupt hivatalnokoktól és tisztektől pénzért lehet mentességet vásárolni – helyi beszámolók szerint a minimum tarifa 500 dollár -, az még inkább vérlázító, hogy a kényszerintézkedések nagyon sokszor súlyos, akár halált okozó veréssel párosulnak.
Ráadásul nem elszigetelt esetekről, hanem egy rendszerszintű gyakorlatról beszélünk.
Tovább fokozza a helyzetet, hogy az ukrán államnak esze ágában sincs tenni ez ellen. Sőt, ahogyan a mostani eset és számos korábbi is bebizonyította, a hadsereg és az államapparátus inkább abban érdekelt, hogy eltussolja ezeket a súlyos jogsértéseket.
És ebből derül ki, hogy annak, ami Ukrajnában zajlik, semmi köze az európai értékekhez.
Hiába beszélnek az Uniós politikusok arról, hogy Ukrajna teljesíti a csatlakozáshoz szükséges feltételeket, hogy idén megnyílhat az összes tárgyalási fejezet.
Persze ez utóbbi már csak azért is érdekes fejlemény lenne, mert mindössze 4 hónappal ezelőtt az uniós bővítési biztosról még egy olyan fotó készült – különösen pikáns, hogy épp Alex Soros társaságában -, amelyen Ukrajna neve mellett az összes úgynevezett klaszter esetén egy piros jelzés szerepelt.
Hogy milyen csoda történt 4 hónap alatt abban az országban, ami miatt most a fejezetek megnyitásáról beszélnek? Az rejtély. Főleg a kényszersorozások fényében.
Ha az Európai Unió szemet huny egy uniós állampolgár agyonverése felett, ha csöndben marad, azzal maga is cinkossá válik.
Egy olyan megengedhetetlen tragédia cinkosává, ami sehol a világon nem történhetne meg, főleg nem egy Európába igyekvő országban. De úgy tűnik, Brüsszelnek ez sem számít. Az sem számít, hogy magyar, így uniós állampolgárok tízezrei napi szinten érzik a bőrükön a háborús hátország borzalmát és élnek félelemben évek óta. Nem számítanak az összetört életek, a könnyek, a megcsonkított családok. Ha egyszer azt vették a fejükbe, hogy a kijeviek csak jófiúk lehetnek, akkor az nem fér bele a világképükbe, hogy ukrán katonák vernek halálra egy fegyvertelen magyart.
Nekünk viszont ezt nem szabad hagyni.
Minden fórumon ki kell állnunk és el kell mondanunk, hogy aki az európai értékek részese akar lenni, az nem tehet ilyet. Sem egyénekkel, sem egy közösséggel.
És amíg ebben nincs változás, amíg nincs bocsánatkérés, amíg nincsenek lebontva az egyenlő élethez szükséges adminisztratív akadályok, addig szó sem lehet semmiféle csatlakozásról, de még tárgyalásról sem.
(vasarnap.hu)
0 Megjegyzések