Összesen 120 lövedéket számláltak meg Nicolae Ceausescu és felesége, Elena Ceausescu testében, miután kivégezték őket 35 évvel ezelőtt, 1989. december 25-én. Egyes feljegyzések szerint még az utolsó pillanatban is azt hitték, hogy csak valamilyen, olcsó, vásári színjáték részesei lettek.
Temesváron, Tőkés László református lelkész kényszerköltöztetése kapcsán robbant ki tiltakozás 1989. december 15-én. Ceausescu egy politikai nagygyűléssel akarta csillapítani az események lendületét, egyébként az üres boltok, a városokban fellépő élelmiszer- és gyógyszerhiány miatt már 1988-ban is kitörtek rendbontások a romániai városokban. Hogy minél több pénzhez jusson az állam – elsősorban a román pártelit – Ceausescu mindent exportált. Mezőgazdasági terményeket, élelmiszert éppen úgy, mint a négykerekű, Dacia nevű „csodafegyvert”. Ebből még Amerikának is jutott egy-egy széria.
Rosszul sikerült a december 21-i, bukaresti nagygyűlés, a szervezők és a hatóságok – a korábbiaktól eltérően – nem tudták kézben tartani az odavezényelt tömeget.
A Ceausescu házaspár menekülni kényszerült. Előbb egy helikopteren igyekeztek elmenekülni a kibontakozó román forradalom dühös tömegei elől, de a légierő radarközpontjában beleszólt egy tiszt a mikrofonba, hogy „látlak, Tigris”. A pilóta tudta, hogy ez azt jelenti, bemérték, és vissza kell fordulnia, különben lelövik.
A magyar televízió igyekezett követni az eseményeket, a honvédség szóvivője, Keleti György (a Horn kormány későbbi hadügyminisztere) tájékoztatta a fejleményekről a nézőket. Nagy hozzáértéssel magyarázta például a Securitate katonai alakulatainak a felépítését, olyan érdekességekkel megtoldva a kommentárjait, hogy a Secu különleges egységeinek tagjait csak fejlövéssel lehet kiiktatni, mert speciális pikkelypáncélt viseltek a zubbonyuk alatt, és ezeken nem hatolt át semmilyen lövedék sem.
De Keleti Györgytől tudhattuk meg azt is, hogy Bukarest alatt titkos járatokat épített ki még korábban a Securitate, fegyver- és élelemraktárakkal, harchoz szükséges bázisokkal, meg arról is ő beszélt, hogy hamarosan megjelentek a színen, a rendszert segítve Arafat harcosai is, ami egyébként Ceausescu rendkívül cinikus Közel-keleti politikájára utalt. Nos, a Secu, ez a nagy műgonddal szervezett fegyveres erő, pontosabban a román kommunista párt, de még inkább Ceausescu magánhadserege, nem tudta – mások szerint nem is akarta – megmenteni a végveszélybe került házaspárt, vagyis az Elvtársat és az Elvtársnőt, ahogy szólíttatták magukat. Végül, mint afféle autóstopposok próbáltak kereket oldani, de elfogták, és Targoviste katonai bázisára szállították őket.
A hatalom, amit a házaspár épített ki magának, abszurd volt és teljeskörű. Nicolae Ceausescu, aki gyakran bonyolódott elméleti fejtegetésekbe, azt tervezte, hogy a kapitalisták pénzén építi fel a kommunizmust.
Máskor pedig azt mondta, hogy nem kell azt építeni, Romániában már így is megvalósult a kommunizmus, köszönhetően neki, a Kárpátok Géniuszának.
Ezt a jelzőt a törleszkedő pártelit aggatta rá. Ion Mihai Pacepa, a DIE nevű kémszervezet vezetője játszott kulcsszerepet a nagy koncepció, a kommunizmus megvalósításában, több szempontból is. Egyrészt a DIE feladata volt több, zűrös, és bonyolult külpolitikai manőver megszervezése, a román kémhálózat működtetése és a nyugati technológiák megszerzése. Természetesen a nagy nyugati cégek beszervezett és megfizetett emberein keresztül.
A Ceausescu-féle rendszert természetesen csak a legkeményebb kézzel lehetett fenntartani. Legyen elég annyi, hogy az Elvtárs az utolsó éveiben a teljes román lakosság lehallgatását tervezte. Poloskát minden lakásba! Ez volt a parancs. Az Elvtársnő pedig, hogy javítson az ország demográfiai helyzetén, egyszerűen betiltatta a fogamzásgátlókat. Ebbe a keménységbe sok minden beletartozott még. Például a házaspár súlyos dollármilliókkal kitömött magánkasszája, vagy az engedetlen, illetve lázadó természetű emberek likvidálása. Nemcsak Romániában, de külföldön is, mert bárhová elért a román szolgálatok keze.
Akkor, azon a december 25-i reggelen, már nagyon korán megkezdődött a tárgyalásuk. Az előző nap létrehozott rögtönítélő katonai bíróság elé kellett állniuk. Az Elvtársnő éles nyelvvel szólt oda a bíráknak, mondván, „mit akartok, hiszen mi csináltunk belőletek azt, akik vagytok?!” Kirendelt védőik azt javasolták, hogy tettessék magukat beszámíthatatlannak, de ezt az Elvtárs határozottan visszautasította, az Elvtársnő pedig egyenesen felháborodott az ötleten. Mindegy, hogy hivatalosan milyen pozíciókat töltött be a házaspár, ők a szocialista Románia kényurai voltak.
A bíróság gyakorlatilag mindent a fejükre olvasott, de a legfőbb vád a népirtás, és annak hatvanezerre becsült áldozata volt Nicolae Ceausescu ellen.
Egy közeli bázisról érkezett egy rajra való ejtőernyős katona. Ez volt a kivégző osztag. Kivitték az udvarra a házaspárt, és a falhoz állították őket. És elhangzott a tűzparancs…
Nagy sajtója keletkezett az ügynek a nemzetközi színtéren. Jogvédők az eljárás szabálytalanságaira hívták fel figyelmet, például arra, hogy nem nyomozott, és nem is indított részletes, feltáró vizsgálatot sem semmilyen sem a házaspárral szemben. Pacepa pedig arra gyanakodott, hogy azért sietett ennyire a katonai bíróság, mert az Elvtárs és az Elvtársnő gyors kivégzésével elejét akarta venni azoknak a vizsgálódásoknak, amelyek a rendszer leghűségesebb végrehajtóit vették volna elő. Maga Ceausescu Moszkvából szervezett államcsínyre gyanakodott. Csak nem tudta hirtelen, hogy hol hibázott.
De hát hiba volt országlásának mind a 24 éve.
(Demokrata)
0 Megjegyzések