A bronzmeccsre visszatérő Szemerey Zsófi parádézott, Klujber Katrin maga volt a jeges precizitás. A magyar női kézilabda-válogatott óriási csatában 25–24-re legyőzte a francia együttest, ezzel 12 év után ismét bronzérmesként zárt a kontinensbajnokságon.
Az viszonylag hamar eldőlt, hogy ez a meccs nem olyan lesz, mint a touloni, az első találatot ugyanis a kezdődobást is elvégző franciák szerezték. A mieink a harmadik perc elején egyenlítettek, ekkor mát túl voltunk egy Szemerey bravúron, Kuczora Csenge találatába pedig szabályosan beleremegett a Wiener Stadthalle karzata, akkora hangorkán kísérte (1–1). A negyedik percben Klujber Katrin is megkezdte a gólgyártás, jobbátlövőnket a norvégok két napja bravúrosan kivették a játékból, meglehet, már csak emiatt is, úgy tűnt, kettőzött erővel veti magát a harcba (1–2). A következő akciók az elhibázott lehetőségekről szóltak itt is, ott is, noha a franciák egyenlítettek, ezt követően közel három percig nem született újabb gól. Támadásban kissé tán idegesnek tűntünk, de a franciák is azok voltak. Az, hogy az olimpiai ezüstérmes kezek is meg-megremegtek, bizonyítja, mennyire komolyan vette a bronzcsatát mindkét fél.
Tíz perc után a franciák mintha kezdtek volna lehiggadni, Szemerey újabb bravúrja nélkül meg is léphettek volna. Golovin időt kért, mi pedig a következő akcióból kiharcoltunk, Klujber balosával pedig értékesítettük is (5–4). Az ember érzése az volt, ha picit több szerencsénk van, nemhogy vezetünk, mostanra el is léphettünk volna az olimpiai ezüstérmestől. 9–7-es hátrányban valami ilyesmit érezhetett a francia kapitány, Sébastien Gardillou is, aki az időkérés mellett döntött.
A franciák két hetesnek is köszönhetően a játékrész hajrájára felzárkóztak egy találatra (9–10), így is előnnyel fordulhattunk. Igaz, csak a legminimálisabbal: 13–12-es vezetés mellett.
Győri-Lukács harmadik találatával indult a második játékrész, melynek első öt percét 3–1-re nyertük. Ezekben a pillanatokban egyértelműen mi diktáltuk a tempót, még ha jelentősen elszakadni nem is tudtunk, a 16–13-as pillanatnyi állás kifejezetten jól nézett ki. Ám az első játékrészhez hasonlóan ezúttal is akadt egy masszív, öt percnél is tovább tartó gólcsendünk, ami újfent a franciák felzárkózását eredményezte. A 41. percben – 7–7 óta először – ismét egál állt az eredményjelzőn, Orlane Kanor egyenlített, amikor passzív miatt már rég elvehette volna a moldáv játékvezetői kettős a labdát.
A 47. perchez érve Klujber harmadik, hidegvérrel értékesített hetesével kerültünk 19–18-as előnybe. Megtörni azonban még mindig nem sikerült a franciákat, akik az utolsó 10 perchez érve ismét egyenlítettek (20–20).
A Metz magyarja pedig rá is kapcsolt, két perc alatt két fontos védés került a neve mellé, a 24. perc legelején pedig már ismét a mieink vezettek, Simon Petra a találkozón először volt eredményes (22–23). Másfél perc maradt, Chloé Valentini pedig nem tette meg azt a szívességet, hogy ziccert hibázzon a bal szélről. Ezzel együtt is úgy kezdhettünk támadni, ha gólt tudunk szerezni valószínűleg a rendes játékidőben már nem bukhatjuk el a találkozót. S akkor – ha más nem, az olimpiai negyeddöntő Lille-ben felszedett tapasztalatát kamatoztatva – remélhetőleg már máshogyan sem.
Klujber mentett hatalmasat passzívnál, és a támadás reményében szinte már kirontó franciákat megfricskázva Győri-Lukács a hálóba vágta a vágyott magyar találatot (25–24).
Ez pedig azt jelentette, tizenkét év után megvan a magyar Eb-bronz!
KÉZILABDA
NŐI EURÓPA-BAJNOKSÁG
Bécs, Wiener Stadthalle, 8775 néző. V: A. Covalciuc, I. Covalciuc (moldávok)
A 3. HELYÉRT
Franciaország–Magyarország (12–13) – (24-25)
0 Megjegyzések