Ahogy arról beszámoltunk, Puzsért lerendezte a Pestisracok.hu újságírója, Ábrahám Róbert.
Most a verés után megszólalt a baloldali megmondóember:
A hír igaz. Rostás Tibor tegnap délután szerelemféltésből pofán csapott, én meg emlékeztettem magam arra a Bibliára, amelyet a Doktor Miniszterelnök Úrhoz írt nyalázatos levelében alkotmányos védelem alá helyeztetni kérelmez, és odatartottam neki a másik arcomat is, ahogy ő odatartotta nekem az alfelét forró éjszakák tucatjain. Rostás bizonyára azt várta, hogy majd visszaütök, és így az általa gyakorolt párkapcsolati erőszak kölcsönössé válik, csakhogy ez nem a Hős utca és nem a Mónika Show.
Mackó!
Csak nem akarsz leszállni rólam,
hiába jeleztem neked, hogy köztünk mindennek vége. Azzal, hogy az
arcomba csapsz, csak erkölcsi vesztessé teszed magad – talán hallottál
már arról, hogy az agresszió a gyengék eszköze. Akárhányszor ütsz is meg
a jövőben, soha többé nem akarlak látni. Hiába kapacitáltad a múltban
is sokszor, minden alkalommal elmondtam, hogy nekem az erőszak nem jön
be. Mi lenne, ha végre tudomásul vennéd? Van az a régi mondás, ami
nagyon igaz rád, Mackó: kiveheted a kölyköt a gettóból, de nem veheted
ki a gettót a kölyökből. Így áll a képlet veled is. Nem lettél újságíró,
nem lettél értelmiségi. Az maradtál, aki voltál: egy langyi, telepi
suttyó, aki képtelen megzabolázni az erőszakos természetét. Nem a
publicisztika teszi az értelmiségit, Mackó, még kevésbé a Mercedes-Benz.
Egy értelmiségi többek közt és elsősorban attól értelmiségi, hogy a
konfliktusait nem erőszakkal, hanem érvekkel oldja meg. A szó
veszélyesebb fegyver, mint az ököl, csak neked sajnos kevés ész jutott,
hogy hatékonyan alkalmazni bírd, ezért hívod segítségül a testi erődet.
Magamnak is nehezen vallom be, hogy ez az állatias természeted az,
aminek egykor nem tudtam ellenállni, de ma már semmi mást nem érzek
irántad, mint aggodalmat: nagy kár lenne feláldozni a sorsodat a libidód
oltárán. Nem a We Are The World-öt kell magyar Quincy Jonesként
pózolva, nyálaskodva és ájtatoskodva elénekeltetni, hogy békepárti légy,
Mackó, elég lenne uralkodnod a vadállati ösztöneiden, amikor a vér az
arcodba tolul. Hiába pózolsz a Bibliával, az öklöd joga jelzi, hogy
keresztény se vagy, csak egy féltékeny, meleg proli, aki ököllel veri
pofán azt, akit érzelmileg és testileg nem birtokolhat. Annak örülnél,
ha azután, hogy nem lehetek a tiéd, már senki másé se lehetnék, igaz?
Csakhogy a szívnek nem parancsolhatsz, Mackó. Nem kényszeríthetsz senkit
erőszakkal arra, hogy szeressen. Miért nem veszed végre tudomásul, hogy
köztünk lefőtt a kávé: nem vagyunk már együtt, és többé nem is leszünk.
Ha újra a közelembe jössz, és újra kezet emelsz rám, újra összevérzem a
csinos
kis ruhádat, de soha többé nem tépem le rólad, és Krisztus
urunk példáján okulva soha nem ütök vissza. Ehhez mit szólsz, Mackó?
Felizgultál? Nehogy azt hidd, hogy félek tőled. Próbálj meg uralkodni
magadon, ahogy kulturált emberhez illik, vagy provokáld tovább a sorsot,
hátha egy reggel a sitten ébredsz. A döntés a te kezedben van: szorítsd
ökölbe, vagy kulcsold imára, és mérd meg a tetteid a krisztusi példa
mérlegén.
A hír igaz. Rostás Tibor tegnap délután szerelemféltésből pofán csapott, én meg emlékeztettem magam arra a Bibliára,...
Posted by Puzsér Róbert on Saturday, July 20, 2024
FRISSÍTÉS:
A poszt alatt megjelent Ábrahám Robi és üzent a baloldali megmondóembernek:
Tedd
közzé a felvételt, amit a kis katonád csináld, és ne hagyd abba most
már a hazudozást, meg mássz ki ebből a szánalmas áldozati pózból!
Életedben először legalább a szektàddal szemben légy férfi, ha Edinával
szemben, meg velem szemben nem sikerült annak lenned!
Ahhoz
képest, hogy visítoztál, mint egy riherongy meg rohantàl a rendőrségre
feljelentést tenni, úgy látom egész jól vagy. Örülök
FRISSÍTÉS 2.
Ábrahám Robi kitálalt:
Akkor
hadd meséljem el részletesen, hogy hogyan is fajultak odáig a dolgok,
hogy megütöttem Puzsért, és hogy aztán ez a mindenkit gyalázó,
provokáló, se Istent se embert nem tisztelő, senkiházi szajhős, hogyan
szaladt a rendőrségre.
Azt még ő maga sem tagadta korábban, hogy
ő volt az, aki évekkel ezelőtt teljesen indokolatlanul kezdte el a
mocskolódásomat. De nem volt ezzel semmi gond, mert nem tört be a fejem,
ment a szellemi adok-kapok, de még ennek ellenére is volt köztünk egy
olyan kapcsolat, hogy felvegyük egymásnak a telefont, vagy beszéljünk
egymással.
Kb 2 éve egy szinttel lejjebb adta. Ekkor már a
családomat is a szájára vette, és sima, primitív, amolyan belpesten
egymás között standardnak tekinthető cigányozásba kezdett. Hozzáteszem,
hogy akkor egy eszmetörténeti véleményemet kommentálta úgy, hogy
cigányként nekem nincs jogom a felvilágosodást kritikával illetni. Külön
érdekesség, hogy több hallgató is panaszt tett ekkor a Spirit Fm ellen a
rasszista kijelentések miatt, de én személyesen kértem a hatóságot,
hogy ne marasztalják el sem a rádiót sem őt.
Pár hónapja ennél
is messzebbre ment és konkrétan minden alap nélküli hazugságokat kezdett
rólam terjeszteni. Ekkor felhívtam, és elmagyaráztam neki, hogy itt
elég lesz. Akkor fülét-farkát behúzva tett fogadalmat, hogy ő a békés
utat keresi. Felajánlottam, hogy találjuk meg közösen ezt a békés utat,
és üljünk le, tegye fel az összes kérdését, nincs tabu, válaszolok
mindenre, vitassuk meg és zárjuk le ezt az egészet. Ebben állapodtunk
meg. Pár nap múlva, amikor már nem egyedül volt a telefon másik végén,
pökhendi, nagyképű stílusban adta elő magát, és a korábban egyeztetett
vitából semmi nem lett.
És akkor megérkezünk a tegnapi esethez.
Azt
gondolta, hogy jó poén lesz, ha egy viccesnek vélt szatírában kezdi el
gunyolni a nevemet, és kezd cigányozni, zsidózni, és buzizni. Őszintén
szólva a ciganyozáshoz és a zsidózáshoz már hozzászoktam, hiszen követek
liberális oldalakat is. Viszont gyerekeim vannak, feleségem és anyám,
akik ugyanúgy olvassák az ilyen drogos agymenéseit, mint a szektája.
Szóval ez már túlment, igen!
Delután felhívtam, hogy üljünk le,
és beszéljünk. Arra kért menjek a IX. kerületi Tűzoltó utcába. Én
egyedül mentem, ő azonban egy kis sráccal lepett ki a kapuból, de a srác
nem jött oda hozzánk, csak a kapu mellől a telefonjával kamerázta az
egészet. Abban a tudatban érkeztem meg, hogy majd beülünk valahova,
hiszen pár perccel korábban még higgadtan beszélgettünk a telefonban.
Erre Puzsér felszívva magát, kihúzott háttal elindult felém, mint, aki
brenkó. Majd beleállt közvetlen az arcomba. Nem nagyon hatott meg a
dolog, teljesen emberi módon próbáltam neki elmagyarázni, hogy bár nem
beszéltem erről sehol, de egy hete vesztettük el a kis babánkat, és
ebben az állapotban kell a a családomnak és a gyerkeim az ő mocskolódást
olvasnia. A legkisebb emberi reakciót sem mutatta.
Közben
oldalra fordulva láttam, hogy a kis barátja továbbra is veszi, és arra
kértem, hogy ne játssza magát tovabb a kamerának, hanem vagy üljünk be
az autóba, vagy keressünk egy helyet, de ne csináljon jelenetet. Ekkor
méginkább a kamerának játszva elakart viharzani - hiszen a felvétel már
meg volt, hogy ő feszengve odaállt - én pedig a keze után nyúltam, hogy
azért hadd mondjam már végig, amit elkezdtem. És ekkor a meglökte a
kezemet, amire reflexszerűen felpofoztam, ő pedig sikítani kezdett. Majd
elszaladt a rendőrségre.
Az eset után magamtól besétáltam a
rendőrsége, és elmondtam, hogy mi történt, és vállalom a felelősséget,
ahogy ilyenkor a férfiak szokták.
És mielőtt folytatnám, itt
szeretnék megállni egy perce, és mindenkit emlékeztetni arra, hogy
Húsvét napján, amikor is ugyanez az ember, Dopeman özvegy édesanyjának
megb*szásával és a beteg húgának megalázásával próbált vicceskedni,
kísértetiesen hasonló volt az eljárásrend.
- előbb meggyalázta a családjukat
- aztán amikor Dopeman kereste kikapcsolta magát, és lemondta a nyilvános előadását
-
majd, amikor látta, hogy Dopeman inkább a békés megoldást keresi, akkor
a következő sorokkal provokálta tovább a sajtóban: „Csaholós, fogatlan
kutya, aki ugat, de harapni nem tud, jöjjön vágjon szájba, ha akar. Én
nem félek tőle”
És akkor itt szeretném jelezni, hogy van bizony
vörös vonal. Vannak határok. És továbbra sem lehet megoldás az erőszak
semmire, de a végtelenségig sem lehet provokálni másokat. És bármennyire
meglepő, nem Puzsért tartom itt a főbűnösnek, hanem a Spirit Fm
vezetőségét, és személy szerint Korvin Tibit! Hosszú ideje kértem, hogy
keressünk erre békés megoldást. Hosszú ideje kértem, hogy legalább a
valótlanságok terjesztésének szabjon határt. Legutóbb (kb 3 hónapja)
Puzserral együtt kértük, hogy a rádióban egy kulturált vita formájában
hadd rendezhessük a nézeteltérésünket. Elzárkózott!
A keresztény
tulajdonosi körbe tartozó rádió vezetője eltűrte, ahogy engem
rendszeresen cigányoznak, eltűrte, ahogy Schiffer Andrást zsidózták,
eltűrte amikor az alkalmazottai efebofilokat mosdatnak, eltűrte, amikor a
hitemen gúnyolódtak, és eltűrte a tegnapit is, hiszen kerestem
személyesen és a munkatársain is keresztül. Eltűrte, amikor a rádiója
címlap arcai fogyatékos lányokat és özvegyeket gyaláznak. Mindezt egy
olyan rádióban, aminek a neve: Spirit!
És tudom, hogy a hazai
nyilvánosság arra van kondicionálva, hogy ilyenkor az aldozat is
bocsánatért hajbókol, hogy mentse a pozícióját, ahogy kényszerítették
arra Ronai Egont is, de én nem fogok így tenni. Semmi mást nem tettem
csak azt, amit bármelyik más férfi is tett volna a helyemben. Nem fogok
es nincs is miért szégyenkeznem. Szegyenkezzen csak az az ember, aki
mindenkit és mindent megszentségtelenített már, aki se Istent, se embert
nem tisztel, és, aki tényleg elhitte azt, hogy bárkivel és barmit
megtehet!
A leggyalázatosabb az egészben, hogy a nagy, gonosz
szajhős, aki bárkit kivesz a becsületéből, valójában egy beszari,
sikongatós, feljelentgetős punci, akitől ugyan provokál, de még arra sem
férfi, hogy visszaüssön, ha már elérte a célját. Egy pofont kapott,
dőlt-borult, jelentet rendezett, mint a riherongyok. És most keresi a
kényelmes áldozati pózt! De megnyugodhat, mert természetesen megint ő
jön ki jól az egészből, hiszen fel órája hívtak a Kossuth rádióból és
lemondták a holnap reggeli interjúmat a filmem kapcsán az esetre
hivatkozva. És a jövő heti szerepléseimet is törölték sorra.
A legkevésbé sem érdekel, lehet ciganyozni, meg azzal jönni, hogy mekkora keresztény vagyok.
Igen, hívő keresztény vagyok, de nem k.c.g!
0 Megjegyzések