Nyolc hónapja tartó vizsgálat. Osztályvezetők, főelőadók, igazgatóhelyettesek, gyógyfürdő vállalati igazgató, aki országgyűlési képviselő is, csoportvezető és alkalmazottak voltak a vádlottak, tizenketten.
Kazettás táskák, ajándékutalványok, dőzsölésre csábító ingyen utak a világ minden tájára. Vízgazdálkodással foglalkozó vállalatok Debrecenből, Győrből, Pest, Tolna és Csongrád megyéből, Szentesről és Hajdúszoboszlóról, társulat Heves megyéből.
No és pár tízezressel több mint 4,5 millió forint kár. A vádlottak zöme az Országos Vízügyi Hivatal kasszáját csappantotta meg. Nyolcan két és fél milliós hasznot vágtak zsebre. Anélkül, hogy két szalmaszálat is keresztbe raktak volna.
Mindezt lapunk jogelődje, a Népújság 1986. március 20-i számában írtuk. S mivel akkor országszerte nagy felháborodást kiváltó ügy volt, hosszabban foglalkozunk a bűnesettel.
Számszaki szakembernek sem volt könnyű egybefogni a listát, amit a H. Ö. és társai ellen indított bűnügy vádirata tartalmazott. VAK vezet..., ám ezúttal nem világtalant, hanem néhány igen leleményes és dörzsölt férfiút. A Vízügyi Alap Kezelőség (VAK) a kiindulópont. Ennek volt a vezetője a már nyugdíjas V. L. s főmunkatársa, K. O. Paktáltak a Forrás Vízgazdálkodási Egyesület embereivel. Az „üzletben” jócskán szerepet vállalt a Forrás közgazdasági osztályvezetője, H. Ö., aki később az Eger–Tarnavölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat főkönyvelője lett, s egri lakos volt.
A főszereplők mindent elkövettek, hogy a határozott tiltás ellenére a vízügyi alapból jusson repiköltségre, utazgatásokra, a céljaikra. Kezdetben beérték hőmásolókkal, írógépekkel. Esetenként márkás italokkal, külföldi cigarettával. Ezután következett „tanulmányút” Porecs–Velence és Sopron–Bécs útvonalon. Részt vett rajtuk egy-egy kedves hölgyismerős is, vagy H. patronált fia.
Mikor a Forrás egyesület igazgatója rájött a turpisságokra, K. új társak után nézett. Meg is lelte őket a Győr és Környéke Vízmű- és Fürdő Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesében és osztályvezetőjében. Elkezdődtek a külföldi pihenő látogatások is: hol az NDK-ba és Dániába, hol a Tátrába, hol szovjetunióbeli körútra. Barátaikkal együtt – a vízügyi alap terhére – ott szurkoltak élsportolóinknak az 1980-as moszkvai olimpián is. Közben került a társaságba a Tolna, majd a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóhelyettese, s a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat igazgatóhelyettese. Ezután küldözgették a százezreket az országban – egymásnak! Kitöltetlen utalványokra takarók, vasalók, grillsütők, egyéb kurrens termékek vándoroltak a boltokból a lakásaikba. Újabb ingyenes üdülések következtek 1982 nyarán: Szocsiban, Korcsulában, Velencében, a bolgár tengerparton. Körút Olaszországban és Görögországban, Franciaországban. Nevelt lányokkal, feleségekkel s olykor barátnőkkel.
Régi munkakapcsolat alapján kereste meg K.-t a Debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat igazgatója, dr. T. J., akit országgyűlési képviselővé választottak. (A mentelmi jogát az eljárás során felfüggesztették!) Reprezentációja bővítésére kért „feketén” összegeket. A Skála-utalványokra, s velük a különféle árucikkekre félmilliónál is több úszott el.
H. Ö. az eger-tarnavölgyi társulatnál fiktív rendelkező levelek alapján üres átutalási megbízásokat íratott alá feletteseivel, s azokért ajándékutalványokat vett a Skála Budapest Nagyáruházban. Megtörtént, hogy a társulat az ostorosi víztározó munkáihoz kétszer kapta meg ugyanazt a támogatást. Az egyiket a vádlottak azonnal szétosztották egymás között.
A Heves Megyei Bíróság öttagú büntetőtanácsa hozta meg a nem jogerős elsőfokú döntést. Erről a Népújság az 1986. június 6-i számában tudósított. A bíróság H. Ö.-t négy és fél évi börtönnel sújtotta, öt esztendőre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Egyúttal 600 ezer forint értékű vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. K. O. büntetése 5 év 4 hónap fogház, 5 esztendei közügyektől eltiltás volt. Neki 750 ezer forintja esett elkobzás alá, további 50 ezer forintot az államnak kellett megfizetnie. V. L. 3 év 4 hónap börtönbüntetést kapott, ám ez kegyelem folytán a felére csökkent. Ő három évig nem gyakorolhatta a közügyeket. Dr. S. I.-nak egy év négy hónapot kellett börtönben töltenie, a pénzmellékbüntetése 50 ezer forint volt. Dr. T. J. egy év négy hónapot kapott s 60 ezer forintos pénzbüntetést. M. I.-nét, dr. L. P.-t, K. I.-t és H. L.-t egy-egy évi börtönnel sújtotta a bíróság, ám annak a végrehajtását esetükben két évi próbaidőre felfüggesztette. Emellett 20-50 ezer forintot kell kifizetniük. K. B. 150 napi tétel — kétszáz forintjával 30 ezer forint — pénzbüntetésben részesült. Két vádlottat a bíróság felmentett az ellenük emelt vád alól.
Minősített csalással vádolták őket
Akkoriban különösen nagy horderejű büntetőügynek számított különböző vízgazdálkodással foglalkozó vállalatok, társulatok vezető beosztású munkatársainak az éveken át folytatott bűncselekmény-sorozata. A vádirat egyébként azt is tartalmazta, hogy a vádlottak többsége a nyomozás és a vizsgálat során beismerő vallomást tett. Igaz, legtöbbjüknél a házkutatáskor megtalálták a terhelő bizonyítékok zömét. A Heves Megyei Főügyészség folytatólagosan elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűntények miatt emelt vádat H. Ö. és tizenegy, jórészt vezető beosztású társa ellen.