A fotón jól látszanak saját exobolygónk gyűrűi, holdjai és felhői.
Napjaink
egyik legfejlettebb űrtávcsöve, a James Webb űrteleszkóp a világegyetem
kezdeteinek kutatása mellett a napokban a Naprendszer egyik
legszokatlanabb és legtitokzatosabb bolygóját, az Uránuszt vette
szemügyre.
A Voyager–2 által 1986-ban készített fotókon még egy
egyszerű világoskék gömbnek tűnt az Uránusz. A Webb által idén készített
képeken viszont egy légköri jelenségekben gazdag bolygó képe bontakozik
ki.
A Webb fotóin jól látható az Uránusz gyűrűrendszere és a viszonylag nehezen megörökíthető, legbelső Zéta gyűrűvel együtt, látható továbbá 27 holdjának egy része, amelyek közül pár a gyűrűk között rejtőzik. Az új képek legszokatlanabb része a sarkok felett látható felhőtakaró, amelyben kivehető egy teljesen fehér központi régió és az egyenlítő felé halványuló felhőkben húzódó sötétebb sávok.
Az Uránusz a
Naprendszer hetedik bolygója, vízben, ammóniában és metánban gazdag
világ. Forgástengelye majdnem egy síkban van pályájával, a Nap felé néző
sarkán 42 évig tartó nappal van, míg az átellenes oldalon 42 évig tartó
éjszaka.
Az Uránusz vizsgálata az elmúlt években felfedezett
mintegy 2000 hasonló méretű exobolygómegismerését szolgálja – lényegében
a Naprendszerünk hátsó kertjében rejtőző exobolygóként tekintünk rá,
amikor megismerjük, hogyan alakul ki, és hogyan működik például az
időjárás egy ilyen kaliberű égitesten.
0 Megjegyzések