Újfent berendelte magához az Országos Bírói Tanács (OBT) nevű balliberális gittegylet vezetőit David Pressman amerikai helytartó. Már rég beszéltek egymással (kerek egy esztendeje), el kellett őket újra igazítani, gondolom. Sínre kellett tenni szegény, fölforgatásban megfáradt bírákat, miként lehetnének még „függetlenebbek” – leginkább az őket eltartó Magyarországtól.
Egyúttal hogyan szolgálhatnák ki még derekabbul a Birodalom érdekeit. Tán a legfrissebb sorvezetőket is a kezükbe nyomták, gyakoroltatták velük a szófogadást, farokcsóválást. „Lábhoz! Ül! Fekszik!” Majd, miután minden magyar belügyet alaposan kiveséztek, amihez egy valódi diplomatának egyébként az égvilágon semmi köze nem lenne, a helytartó bokrétát kötött az OBT-sek hajába, és kieresztette őket az amerikai nagykövetségnek nevezett erődrendszerből. „Küldetésetek van, menjetek békétlenül.”- írja Pilhál Tamás a Magyar Nemzet hasábjain.
A légyottról aztán
fotókat tett közzé a helytartóság hivatalos oldalán. Ezekről szinte süt,
ahogy David Pressman kézből eteti a „független” magyar bírákat, édesen
burukkolnak együtt. A mosolygós fényképek mellé rövid szöveges üzenetet
mellékelt:
Fontos beszélgetést folytattunk az Országos Bírói
Tanács vezetőivel a tanács függetlenségének előmozdítása érdekében
végzett folyamatos munkájukról és a tanácsnak a magyar
igazságszolgáltatási rendszerben betöltött kulcsfontosságú szerepéről.
Ugye,
ez itt már rég nem a diplomáciáról, jó ízlésről, baráti kapcsolatokról
szól. Inkább arról, hogy a hanyatló Birodalom, amelynek ereje és
tekintélye épp homokként pereg ki az ujjai közül, hogyan próbálja
móresre tanítani a megmaradt szuverenitását védő, kicsinyke gyarmatát
(„szövetségesét”), Magyarországot. Atomot talán mégsem dobhatnak ránk, a
puccs nehezen kivitelezhető, hát egyelőre beérik a módszeres
zavarkeltéssel, kútmérgezéssel. Lőporos hordókat görgetnek a stratégiai
pontokra, hogy betanított mamelukjaik a megfelelő időben
robbanthassanak. Végzetes hiba lenne lebecsülni a puccsveszélyt.
Tudniillik: nincs veszedelmesebb egy világuralmát féltő, klimaxos
birodalomnál.
Pressman közleménye valójában alig burkolt fenyegetés. Az üzenet – ha jól értem – nagyjából a következő lehet:
amennyiben a túlontúl szuverén magyar kormány nem áll vissza a sorba, nem egyeli tovább vezényszóra a cukornádat a többi gyarmattal együtt, akkor be lesz takarva. Akkor majd újra megostromolják a Fidesz-székházat (jóbarát helyett ezúttal nyomóemberrel), lesznek megint hídlezárások, egyetemfoglalások, kordonbontások. A nekünk járó uniós pénzekről pedig ne is álmodjunk. Ja, és a déli földgázvezetékkel is simán történhet valami „baleset”, ahogyan az északival…
Tavaly,
amikor hajlékába rendelte az OBT két potentátját, Vasvári Csaba 2006.
őszi vérbírót és Matusik Tamást, az amerikai helytartó akkor is
tökéletesen tisztában volt vele, mit művel. Tudta, tudnia kellett,
mekkora (jogos) felhorgadás lesz a randevúból. Ezek nem botladozások,
véletlen malőrök: David Pressman kész forgatókönyv alapján, haditerv
szerint űzi a mesterségét. Tisztában van vele, hogy egy igazi nagykövet,
egy diplomata nem tehet ilyet. Nem szólhat bele a fogadó ország
belügyeibe, igazságszolgáltatásába, nem oszthatja az észt, nem igazíthat
el, nem dirigálhat. Nem csupán azért, mert kultúrállamok képviselői az
etikett vagy holmi íratlan szabályok szerint így nem viselkedhetnek. És
nem is pusztán azért, mert az Egyesült Államok és Magyarország egymás
NATO-szövetségesei. Hanem mert egészen konkrét nemzetközi törvény
tiltja, azért.
A diplomáciai kapcsolatokat szabályozó 1961-es
bécsi szerződés, amelyet Magyarország 1965-ben hirdetett ki törvényerejű
rendeletként, s azóta hatályos, világosan fogalmaz. A nemzetközi
egyezmény 41. cikkének (2) bekezdése szerint:
A fogadó állammal
intézendő minden hivatalos ügyet, amellyel a küldő állam a képviseletet
megbízta, a fogadó állam külügyminisztériumával vagy a közös
megállapodással kijelölt más minisztériummal vagy annak útján kell
intézni.
S miután az OBT-tagok pátyolgatása nyilván hivatalos ügy,
hiszen még a helytartóság hivatalos oldalán is büszkélkednek vele,
ezért a találkozó(ka)t Pressmannek előre egyeztetnie kellett volna a
magyar külügyminisztériummal vagy valamelyik másik tárcával. Persze nem
tette.
Vagy idézhetem ugyanezen 41. cikk (1) bekezdését is:
Kiváltságainak
és mentességeinek sérelme nélkül kötelessége e kiváltságokban és
mentességekben részesülő minden személynek, hogy tiszteletben tartsa a
fogadó állam törvényeit és más jogszabályait. Ugyancsak kötelessége,
hogy tartózkodjék a fogadó állam belügyeibe való beavatkozástól.
Egyébként
a „nagykövet” már ideszalajtása előtt értésünkre adta, nem különösebben
hatják meg őt holmi jogszabályok. Tavaly tavaszi szenátusi
meghallgatásán például a „hanyatló” magyar demokráciáról szónokolt.
Amióta pedig férjurával együtt megérkezett, minden héten beleüti az
orrát olyasmibe, amibe a bécsi szerződés szerint nem tehetné. Már csak
azt nem értem, amerikai korifeusok miért ismételgetik folyton:
„szabályokon alapuló világrend”. Mikor jól látszik, számukra csupán
egyetlen „szabály” létezik: a pofa be.
Ott van a bécsi
egyezményben feketén-fehéren. Lassan írom, hogy David Pressman helytartó
is megértse: „tartózkodjék a fogadó állam belügyeibe való
beavatkozástól”. S bizony: a hazai igazságszolgáltatás az magyar belügy.
Csak ránk tartozik, nem külföldi provokátorokra.
A világ
egyetlen nagykövete sem szólhat bele az őt fogadó állam belügyeibe.
Egyedül az amerikai „nagykövet” vetemedik ilyesmire. Csak ő képzeli,
hogy minden szokásjog, íratlan szabály és írott törvény fölött áll. De
hát fejétől bűzlik a hal. Maga a küldő ország is ugyanezt műveli, csak
nagyban.
ENSZ-jóváhagyás nélkül porig rombol országokat Iraktól
Szíriáig, Vietnámtól Afganisztánig, százezreket gyilkol meg, törvényesen
megválasztott kormányokat buktat meg, polgárháborúkat szít, katonai
bázisokat telepít szuverén országok olajmezőire, hogy ellopja az
olajukat. Sőt – ha hihetünk a világhírű, Pulitzer-díjas oknyomozó
újságírónak, Seymour Hershnek, és ugyan, miért ne hinnénk – immár saját
szövetségese kritikus infrastruktúráját is elpusztítja, csak hogy az
tőle vegye a méregdrága palagázt. Kétségtelen, ezekhez képest Pressman
helytartó ficánkolása csupán lepkeszellentés.
Szegről-végről
kapcsolódó hír: Gavin Newsom, Kalifornia demokrata kormányzója
beismerte, tényleg csak a külföldi vezetők érkezése miatt tették
sebtében rendbe San Francisco utcáit, ahol évek óta elviselhetetlen
állapotok uralkodnak. Az amerikai városban rendezik az Ázsiai és
Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóját.
Ha
tehetik, nézzenek meg néhány videót a San Franciscó-i hétköznapokról.
Félmeztelen, drogos zombik százai kószálnak az utcákon, mindennaposak a
maffialeszámolások. Most pár napig arrébb gereblyézték őket, kicsit
összeganajoztak, de a csúcs után minden visszatér a „normális”
kerékvágásba, a káoszba és zűrzavarba.
Hogy jön ez Pressmanhez? Talán úgy, hogy amikor a díszletek leomlanak, s már a látszat fenntartására is képtelenné válik egy birodalom, az tényleg a vég küszöbe.
(Magyar Nemzet)
0 Megjegyzések