Molnár Áron megpróbálta megvédeni Nagy Ervint, de bárcsak ne tette volna. Merthogy legfeljebb csak annyit sikerült bizonyítania, hogy a szájkaratéhoz szellemileg nagyon kis pehelysúlyú versenyző.
Van ez a hihetetlen szellemi feladványa Nagy Ervinnek, amihez képest Heidegger Sein und Zeitja könnyed, későnyári lányregény, hogy mivel alakított már tanárt valami sorozatban, ezért szakértője az oktatásügynek. De nem csak úgy játszásiból, hanem a valóságban. Vélhetően ebből a saját filozófiai tételéből indulhatott ki akkor is, amikor úgy gondolta, hogyha libsi stúdiók biztonságos magányában előadja a kocsmai bunyós karakterét, azzal máris és ténylegesen is tud bokszolni. Na, ezt a kikezdhetetlennek tűnő elméletet törte ketté Árpa Attila jobbegyenese.
Nagyjából ebben a történetben ennyi lenne, hogy egy negyvenpluszos, meglett férfiember számára is világossá vált, hogy Magdi anyus igazándiból annyira nem is pletykás. Merthogy az csak az egyetemes filmművészetnek címzett játék és mese, nem pedig a valóság. Csakhogy ezen a ponton megjelent a ringben Molnár Áron (mesterségét tekintve szintén Nagykörúton belül világhíres színész), hogy bevigyen néhány gyomrost a liberálisok egyik szent tehenének, a szabadságnak.
Melynek szellemében elméletileg ugye minden és mindenki szabadon megkritizálható. És itt jön a minden és mindenkihez hozzábiggyesztett csillagozás és lábjegyzet, hogy kivéve, ha Nagykörúton belül világhíres színész vagy.
Ebben az esetben ugyanis akkor is kötelezően ajánlott a vastaps, ha Híres Színészként néhány parasztlengő beszedése után olyan komikusan dőlsz össze, hogy ahhoz képest még a Monty Python is csak humortalan Sas-kabarénak tűnik.
A szabadon kinevetés tilalmához ráadásul olyan habkönnyű érveket sikerült legyártania Molnárnak, hogy még a pehelysúlyban is csak akkor indulhatna azokkal, ha tízkilós nehezéket kötnénk az érvei lábára (a kötél indesites logóval ellátva megrendelhető Molnár webshopjában nagyon akciós, tizenötezer forint plusz áfás darabáron). Először is azt írja Molnár, hogy csak azok fanyaloghatnak, akik bunyóztak már 100 kilós emberrel. Most tekintsünk is el attól, hogy ilyen sunyi módon próbálja népszerűsíteni az önmagából toxikus maszkulinitás-izzadtságszagot árasztó erőszakkultúrát. Hanem koncentráljunk arra, amit Molnár megpróbál jótékonyan elhallgatni. Jelesül, hogy Nagy Ervin azért bunyózott százkilós emberrel, merthogy ő maga is ekkora darab.
Azaz nem történt más, mint a saját súlycsoportjában, boksz címszó alatt adott elő egy olyan döcögést, ami hamisítatlan, vidéki lagzi kilencedik órájában, két vonatozás között is rém kínos lenne.
Szóval ez azért mégsem ugyanaz, mintha egy 60 kilós szabadbölcsészt engednénk szumósok közé.
A második érve viszont még ennél is komikusabb Molnárnak. Hogy azt mondja, Nagy Ervinnek éjjelente fel kell kelnie az ikreihez. Ööö, ezek szerint Híres Színészünket a felkészülés közben váratlanul érte az ikrek létezése, és az RTL-lel kötött, zsíros szerződésének aláírásakor még nem tudott a világrajövetelükről? Csak mert ha mégiscsak sejtette, hogy a gömbölyödő pocakból babák szoktak előbújni, akkor ez pont nem érv semmire. Mert tudott az érkezésükről, és ennek a tudásnak a birtokában – nem kis anyagi ellentételezésért cserébe – írta alá a szerződést, és vállalta, hogy bunyózni fog. De jó, rendben, legyen így, hogy Nagy Ervint az edzések közben eszmélt rá, hogy az apaság és a boksz címén előadott hajnali részegsé döcögése összeegyeztethetetlenek egymással.
Akkor most ugye úgy lesz, hogy Híres Művészünk szerződést bont az RTL-lel, vállalva, hogy ezzel elesik a busás gázsitól? Ja, hogy azt sem, mert a lóvé azért kell a luxuslakás fenntartásához?
Csak mert ha így, akkor engedtessék meg, hogy mi pedig szabadon röhöghessünk Híres Színészeink szellemi és fizikai, khm, teljesítményén. Köszi.
0 Megjegyzések