Lendvai: "az igazi dráma az, hogy Orbán szövetségese megbukott"

A kommunista Népszavában írta meg a vélemébyét a Botox Lady.

Lendvai Ildikó cikke:

„A miniszterelnök határozottan aggódik. Pedig még messze a varsói gyors. Igaziból még útra sem kelt, ám a vasúti jelzőtáblán már ott villog közelgő indulása. Az ellenzék kormányalakítása szinte biztosnak látszik.Elakad a varsói gyors? »A népek tengere feltámadott,… és ha nem figyelünk oda, akkor a hullámverések még bennünket is megrázhatnak.«

A kormányfő persze nyugtatta híveit. »Popeye, a tengerész, hajóját nem éri vész«, ugyebár. Mint mondta, ilyen helyzetben fontos a jó útirány (na, éppen ezzel van a baj), és »nem árt az sem, hogyha a kapitány nem félnótás«. Hát az nem. A miniszterelnök nem is félnótás, semmilyen értelemben nem az, magam hallottam, hogy komplett nótákat is elénekel pl. a fehérvári huszárokról. Pedig az nem tegnap volt, és azóta sokat fejlődhetett. Viszont a nótakedven túl (elvégre muzsika a Titanicon is volt) az sem ártana, ha a mi Popeyeünk nemcsak a maga és haverjai mentőcsónakjára koncentrálna, figyelne az útját kísérő egyre aggasztóbb zátonyokra, nem dobálná ki a tengerbe az olcsóbb jegyet vásárló utasokat sem. Na meg nem hurcolná át a hajóraktár tartalékjait a saját és a tisztek kabinjába.

Értem én persze a problémát. Itt van mindjárt október 23-a. A miniszterelnök most Veszprémben ünnepel. Lengyel vendégekre korábban még lehetett számítani, ameddig a putyinbarátság el nem riasztotta őket. Utóbbi egyre kínosabb jelenetekhez vezet, és az sem biztos, hogy a MÁV mai bajai között a lengyelek időben elérnék a veszprémi csatlakozást. De az igazi dráma az, hogy Orbán szövetségese megbukott. Híveinek nem lehet nagy kedve velünk ünnepelni. Jöhetnének helyettük az oroszok vagy a törökök, de az orosz tankönyvek nem egészen az elvárásaink szerint értékelik 1956-ot, (a vendégek még mondanának valami kínosat), Erdogan vizitje pedig már augusztus 20-án sem volt igazán népszerű. 
 
Maradnának még a szlovákok, ott Orbán kívánságának és kampányának megfelelően a magyarellenes Fico győzött. De amióta Szepesi György, röviddel 68-as bevonulásunk után kissé félreérthetően, a marseilles-i futballselejtezőn kétségbeesetten kiáltozta: »Jönnek a csehszlovákok! Jönnek a csehszlovákok!«, félő, hogy ez is röhögésbe fúlna.”