1956 és 2006 vérbe fojtói megbüntetendő állami terroristák, az ellenük harcolók hősök – Soha nem felejtünk, nem felejtetünk és nem mondunk le a felelősök felelősségre vonásáról, kegyelmet kérünk a gyurcsányi koncepciós Hunnia per utolsó három vádlottjának!
17 éve a 2006. szeptemberi gyurcsányi embervadászatok után ekkortájt tombolt a baloldali állami terror 2006. október 23-i minden korábbinál véresebb hulláma,- olvasható az NJSZ közleményében.
Sokan
még jól emlékszünk a csalással választást nyert, hazug és nemzetellenes
MSZP–SZDSZ-kormány elleni 2006 őszi népfelkelés izzó hangulatára és
nemzetegyesítő erejére. Cselekvő ezrek jöttek össze a tereken csillogó
szemekkel, jövőbe vetett hittel és reménnyel, változást követelve. Aztán
jött a véres és szisztematikus megtorlás, megfélemlítés:
embervadászatok, szemkilövések, könnygázsortüzek, lovasroham,
csonttörések, sanyargató bilincselések, kínzások, verések, önkényes
fogva tartások, koncepciós eljárások tucatjai és a megtiportak
démonizálása.
Főhajtás és tisztelet minden áldozatnak, köszönet a bátraknak és megvetés a máig büntetlen felelősöknek!
1956
és 2006 egy tőről fakadt: a magyar nemzet szabadságvágya a tettekben is
megnyilvánult, bátrak és elszántak szembeszálltak az elnyomókkal.
Mindkettőt leverték, de a nemzet szabadság és nemzeti önrendelkezés
iránti vágyát megtörni nem lehetett sem 67, sem pedig 17 éve. A
szabadságharcok végül mindig győznek. 1956-os szabadságharc és 2006 őszi
népfelkelés vérbe fojtói pedig megbüntetendő állami terroristák.
A
2006 szeptemberi baloldali állami terror idei évfordulója kapcsán
kiadott közleményünkhöz hasonlóan a 2006 őszi áldozatok túlnyomó részét
képviselő és az állami terrorért felelősök felelősségre vonását mai
napig követelő Nemzeti Jogvédő Szolgálat ebből az alkalomból is
fontosnak látja, hogy a 2006 október 23-i állami terror eseményeinek
lényegét ismét összefoglalja és ismét emlékeztessen ezekre a soha el nem
évülő bűntettekre, amelyért felelnie kell az elkövetőknek. Emellett a
felelősök, a velük szövetkezők és a rémtetteket tagadók soha nem
kerülhetnek a hatalom közelébe. És egyúttal arra is emlékeztetünk, hogy a
baloldali önkény által indított koncepciós eljárások utolsóját jelentő
Hunnia ügy kegyelmi lezárása elkerülhetetlen, amelyben három hazafi még
eljárás alatt áll és súlyos fegyházévek veszélye fenyegeti őket.
De először idézzük fel mi is történt 2006 őszén !
A
2006 tavaszi országgyűlési választási csalás és a magyar nép átverését
beismerő hírhedt balatonöszödi Gyurcsány-beszéd 2006. szeptember 17-ei
nyilvánosságra kerülését követően országszerte követelték a hazug és
nemzetrontó balliberális kormány távozását. Forrongott az ország, ma már
nyilvánvaló, hogy népfelkelés zajlott, amely elsöpréssel fenyegette az
akkori rezsimet.
Ma már cáfolhatatlan bizonyítékok (kép- és
filmfelvételek, ezernyi szemtanú, jogerős ítéletek tucatjai és
vizsgálati jelentések, pl. Civil Bizottság Jelentése, Balsai jelentés,
Országgyűlés jelentése, Nemzeti Jogvédő Szolgálat jelentése) igazolják
azt, hogy Gyurcsányék a balliberális kormány hatalomban tartása
érdekében szisztematikusan törvénytelen karhatalmi erőszakot, állami
terrort alkalmaztak és rátámadtak 2006 őszén az ellene tiltakozó magyar
népre nyers erőszakkal. A cél a megfélemlítés, megtorlás, a hatalom
megőrzése és az alapvető szabadságjogok gyakorlásától, ellenállástól
való elrettentés volt.
Az MTV székház ostromának másnapján 2006.
szeptember 19-én elszabadult a pokol, amikor a Kossuth térről az MSZP
székház elé vonuló, Gyurcsány lemondását és a kormány távozását követelő
tömegre a Köztársaság téren lovasrohammal és rendőrkutyás
rohamrendőrökkel támadott a hatalom. Aznap délelőtt Gyurcsány ugyanis az
Országházba rendelte a rendőrség vezetőit, akiket letolt a számukra
vereséggel végződött tévéostrom miatt, és kemény fellépést követelt. A
rendőrség teljesítette az elvárást.
A rendőrök felső szintű
utasításra egyre kegyetlenebbé váltak, és szeptember 19-én este, 20-án
hajnalban kiteljesedtek a budapesti embervadászatok, amelyek szeptemberi
hulláma egészen szeptember 21-ig tartottak. A 2006 szeptemberi
embervadászatok során válogatás nélkül agyba-főbe vertek tüntetőket,
hazafelé tartókat, járókelőket. Az elfogottakat több esetben először a
Magyar Rádió ávós kínzókamrává és gyűjtőtáborrá alakult udvarára
hurcolták, onnét rendőrségi fogdákba. Sokuknak volt része
megaláztatásokban, kínzásokban és embertelen bánásmódban, hajnalig tartó
kényszervallatásban. Kétszáz fiatal első fokon előzetes letartóztatásba
is került, akik sokszor hetekig tartó fogva tartás során szörnyű
megpróbáltatásokon estek át, mert a bv-intézetekben is tombolt az
erőszak: magyarságukban megaláztak és megvertek sokakat. Futószalagon
zajlottak a jogi megtorlások, statáriális ítéletek esküszegő bírók és
ügyészek közreműködésével, akik nem kerültek elszámoltatásra a politikai
és rendőri vezetőkhöz hasonlóan.
A véres embervadászatok 2006.
szeptember 19-21. közötti napjai után a rendőri brutalitás 2006. október
23-án fokozódott: Budapesten akkor járatódott csúcsra a gyurcsányi
terrorgépezet. Sokan nem gondolták volna, hogy szeptemberi kegyetlen
támadássorozat és embervadászatok után az akkori legnagyobb ellenzéki
párt, a FIDESZ 1956-os szabadságharc 50. évfordulójára szervezett
megemlékezése és a Kossuth téri tüntetők is célkeresztbe kerülnek. De
sajnos ez történt. Budapest utcáin október 23-án tombolt az állami
terror: gumilövedék- és könnygázgránát sortüzek, lovasroham, vízágyús
támadások, tömeges verések, kegyetlenkedések, csonttörések,
szemkilövések, önkényes elfogások és másnap hajnalig tartó
embervadászatok. Ezt ismét megtorlási célzatú, sokszor évekig koncepciós
eljárások követték.
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat adatai
szerint a 2006 szeptember 19-21-ei, majd október 23-24-ei karhatalmi
erőszakkal több ezer ember alapvető politikai szabadságjogait sértették
meg, közel ezren szenvedtek testi-lelki sérüléseket, több mint 200 civil
sérült meg súlyosan, és 14-en vesztették el látásukat.
A
Büntető Törvénykönyv szerint a lakosság egyes csoportjai elleni testi
sértés és más erőszakcselekmények elkövetése akkor is és most is el nem
évülő terrorcselekménynek minősül. Ráadásul akkor, döbbenetes módon
állami szervek irányításával és a rendőrség végrehajtásával tömegesen
követték el e bűncselekményt magyar polgárok ellen, akik a gyurcsányi
hazugságbeszéd miatt tiltakoztak, a baloldali kormány távozását
követelték vagy az 1956-os szabadságharc 50. évfordulójáról emlékeztek,
vagy akik „rossz helyen, rossz időben” voltak és így váltak áldozattá.
A
legsúlyosabb sérültek egyike, a maradandó szemsérülését követően
munkahelyét elvesztő és lélekben összeomló Csorba Attila évekkel később
önkézzel vetett véget életének, így a rendőrterrornak közvetve halálos
áldozata is volt. De a terror halálos áldozatának tekintjük a tavaly
decemberben elhunyt Nagy Lászlót is, aki a 2006. október 23-i bestiális
szemkilövés miatt egyik szeme világát vesztette el és élete súlyos
válságba került, amiből nem volt kiút. A rendőrterror áldozatának
tekintjük az idén márciusban elhunyt Apáthy Gabikát is, akit 2006.
október 23-án lőttek nyakon az Astoria közelében és aki ezen sérülés
terheit hordozta haláláig.
Sok a párhuzam a két népfelkelés
között: 56′-ban a Rádióban akarták a nép szabadság iránti követeléseit
beolvastatni, 2006-ban az MTV-ben, ezt mindkét helyen megtagadták és
erőszakot alkalmaztak a tüntetőkkel szemben, mindkét összecsapás a
tüntetők győzelmével végződött, mindkét alkalommal nemzeti
önrendelkezésért szálltak harcba a külföldi gyarmatosítók hazai
baloldali kiszolgálói ellen. ’56-ban azonban magasabbra lobbant az
ellenállás lángja és a bátrak fegyverre keltek, s pár napig győztek,
2006-ban a gyurcsányi terrorgépezettel szemben nem bontakozott ki a
politikai ellenállás talaján országos fegyveres ellenállás, csupán
néhány utcai harc (pl. Blaha Lujza téri csata, Deák téri harckocsis
roham, Ferenciek téri barikád) erejéig mutatta meg a nép az ellenállás
erejét.
Nemzeti jogvédőként kitartó küzdelmet folytatunk 2006 ősze óta az igazságtételért. Közel 100 ügyvéd közreműködésével felvettük az akkor sokaknak reménytelennek tűnő harcot a jog és a szolidaritás eszközével: rendkívül eredményesen, legalábbis ami a koncepciós eljárások alá vontak mentesítését és a jogsértettek jóvátételét illeti. Ám az akkori politikai és karhatalmi vezetők érdemi felelősségre vonását még nem tudtuk elérni, az még hátravan.
Ehhez képest ma ezek a figurák és
csatlósaik tagadják 2006 őszének bűneit és tényeit. Két okból hazudják
el a tényeket Gyurcsányék: egyrészt a bűnös körömszakadtáig való
tagadása jól ismert bűnelkövetői taktika. Másrészt nyilvánvaló, hogy ezt
a gyalázatos, Kádár-kori diktatúra módszereinél messze durvább és
véresebb állami erőszaksorozatot helyénvalónak tartják, és – remélhetően
soha többé be nem következő – hatalomra jutásuk esetén ilyen gyalázatos
eszközökkel élnének ismét az ellenük tiltakozók ellen. A 2006 őszi
karhatalmi terrort tagadók morálisan és politikailag vállalhatatlan
zónába léptek: aki nem az áldozatok, hanem a nép ellen kegyetlenkedők
oldalára áll, az még ennél sokkal nagyobb aljasságokra is képes.
2006
vérrel ivódott be a magyar történelembe, és igazságtétel után kiált. A
2006 őszi rendőrterror tényeinek és bűneinek tagadói tehát nemcsak
embertelenek, hazugok és gátlástalanok, sőt bűnpártolók, hanem a jövő
potenciális bűnelkövetői is.
A nemzet szabadságáért küzdők elleni
terror egy tőről fakad, az embertelen módszerek és a kegyetlen
megtorlás is hasonlóságot mutatnak, csak éppen a 2006-os és azt követő
önkény ellenállóival szemben nem alkalmazhattak már halálbüntetést.
Az
1956 utáni megtorlás bűnösei megúszták, eddig a 2006 őszi rendőrterror
és leszámolások felelősei is, de azon vagyunk, hogy már ne sokáig.
A
2006-os rendőri erőszakot elszenvedett és jóvátételt igénylő áldozatok
döntő része csak a 2010-es kormányváltás kapott kártérítést, de
szenvedéseiket, meghurcolásukat sokan nem ismerik és azóta felnőtt egy
generáció, akik nem élték át az akkori eseményeket.
Ezért is
fontos, hogy a Nemzeti Filmkészítők Egyesülete, a Nemzeti Jogvédő
Szolgálat és a Civil Összefogás Fórum az állami terror 15. évfordulója
alkalmából közösen tárt fel olyan felvételeket, amelyek eddig semmilyen
felületen nem kerültek a nagy nyilvánosság elé. Ezek alapján készült el a
“2006 – A terror napjai” című filmsorozat, amelynek néhány része
2021-ben a 2006 őszi állami terrort bemutató, a “Vérbe fojtott
szabadság” c. országos vándorkiállításon is látható volt, de most már a
világhálón is elérhető. Ez a hiánypótló, döbbenetes, bizonyíték erejű,
szembesítő hatású dokumentumfilm-sorozatot jelentős részben Budaházy
György készítette három szerzőtársával együtt (Almási Lajos, Kelecsényi
Nándor és Szilágyi Ákos, dr. Gaudi-Nagy Tamás jogi szakértő volt.).
A
2006-os rendőrterror szeptemberi hullámáról a sorozat első öt része
szól, a sorozat további öt része pedig 2006. október 23-án elkövetett
állami terrorcselekményekről, amely filmek megtekintését ezen évforduló
kapcsán mindenkinek ajánljuk.
A 7. rész bemutatja többek között Nagy László szemkilövésének megrázó történetét.
Gyurcsány
Ferenc hatalomgyakorlását és politikáját a politikai kalandorságnak és a
gátlástalanságnak a globalista nemzetközi körök feltétlen
kiszolgálásával ötvözött rendkívül veszélyes elegye jellemezte és
jellemzi máig. Ennek a nemzetrontó gyurcsányizmusnak az egyik gyászos
“védjegye” a 2006 őszén csúcsra futott politikai befolyásolása a
rendőrségnek, ügyészségnek és bíróságnak, ez vezetett a jogállam
kisiklásához, tömeges karhatalmi erőszakhoz, koncepciós elítélésekhez és
máig zajló meghurcolásokhoz.
Rendkívül visszás, hogy a ma már a
jobboldali politikusok, szakértők és sajtó által is helyes módon
terrorcselekménynek nevezett 2006 őszi gyurcsányi hatalmi erőszak és
megtorlási időszak 16. évfordulóján a témát feldolgozó, említett
dokumentum-filmsorozat rendezője, producere, Budaházy György és 16
társa ellen 14 évig zajlott (három vádlott ellen még zajlik) egy
önkényes, visszásságokkal terhelt, gyurcsányi koncepció által elindított
és koholt bizonyítékokkal is kísért büntetőeljárás állítólagos
terrorcselekmények miatt. Ugyanakkor a 2006 őszi valódi terror felelősei
lényegében büntetlenek maradtak, Gyurcsány szabadlábon, sőt az ellenzék
vezére.
Ezt a feloldhatatlan ellentmondást egyre többen érzik,
ráadásul tavaly éppen a 2006-os állami terror 16. évfordulójára
időzítette Gyurcsány Ferenc pártja cinikus módon az úgynevezett
“árnyékkormány” megalakítását. Szerintünk továbbra is egy fegyházbeli
árnyékszék alakítása lenne indokolt feladat az életfogytig tartó
szabadságvesztésre való elítélésre érdemes bukott miniszterelnök
számára.
Mindez sokakban ismét előhozta azt az igényt, hogy a
2006 őszi igazságtétel mérlegén javítani kellene. Legalább a gyurcsányi
időszak meghurcoltjainak kegyelmi mentesítésével. Széles körű társadalmi
egyetértés alakult ki a téren és ez eredményezte, hogy Budaházy György
és 12 társai ügyében a visszásságokkal terhelt büntetőeljárás államfői
kegyelemmel lezárásra került.
A köztársasági elnök bátor,
igazságos és irgalmas kegyelmi döntései a Hunnia ügyben azonban sajnos
nem minden vádlottra terjedtek ki, és közöttük kiemelkedő életutat
bejáró, köztiszteletben álló személyek is maradtak, úgy mint a
kétgyermekes nemzetközi hírű muzeológus-régész, dr. Szücsi Frigyes, a
négy-gyermekes Tián Csaba és Piller Gergely). Nekik 2023. november 2.
napján kellene sokadszorra, méltánytalanul a bíróság, ezúttal a Kúria
elé állniuk a Hunnia eljárásban, őket várhatóan sokéves
fegyházbüntetésre fogják jogerősen ítélni, aminek végrehajtását azonnal
meg kellene kezdeniük. Eddig őket leginkább a vád kényszervallatással
„szóra bírt” koronatanújának ellentmondásos vallomásai alapján, az
ártatlanságuk mellett szóló bizonyítékok ellenére ítélte el a bíróság
jelentős részben Csintalan Sándor 2007-es állítólagos megveréséért.
A
Nemzeti Jogvédő Szolgálat ezen három vádlott esetében is – a Budaházy
Bizottság az Igazságtételért civil kezdeményezés több tucat neves
tagjával együtt – szükségesnek látja a mielőbbi kegyelemet, lehetőleg
eljárásit, mivel annak számos nemzeti, jogi, politikai és humanitárius
indoka van. Ráadásul Csintalan Sándor, mint sértett nemrég tett
nyilatkozatában most már maga is kéri a kegyelmet, mivel ő már
megbocsátott, nem kívánja a megbüntetésüket és meg van arról győződve,
hogy nem a vádlottak támadtak rá.
Elfogadhatatlan, hogy a
büntetlenül maradt baloldali állami terroristák elleni küzdelemmel
gyurcsányi koncepció és koholt bizonyítékok alapján vádolt hazafiak
közül ebben a 15 éve tartó eljárásban még hárman nem kapták meg a
kegyelmi mentesítést, pedig 1956 börtönbe zárt szabadságharcosai már
ennyi év után amnesztiával szabadulhattak. Így például a sokat
szenvedett hős, Schrötter Tibor, akit Rákosi elleni sikertelen merénylet
miatt jogerősen 5 év börtönre ítéltek (ebből fél évet ült, majd sokéves
kényszermunkát végzett egy bányában), majd 1956-ban Széna téri
szabadságharcos tevékenysége miatt ismét öt évre ítélték, ahonnét
1960-ban amnesztiával szabadult.
Végül ajánlunk megtekintésre
három 2006 őszi tényfeltáró dokumentumfilmet is, főleg azoknak, akik
nem tudják, vagy már elfelejtették mi történt 2006 őszén, esetleg
kételkednek a 2006 őszi rendőrterror megtörténtében, vagy akik a magát
felelősnek nem érző akkori miniszterelnöknek csak a mai fiatalok felé
trendinek maszkírozott arcát ismerik és/vagy hajlamosak elhinni
hazugságait:
1.“Res iudicata – 2006 ősze: ítélt dolog”
(készítette: Almási Lajos, dr. Gaudi-Nagy Tamás, Gőbl György és dr.
Morvai Krisztina) – a terror története egy filmben 8 megrázó eseten
keresztül
2.“Civil jelentés – 2006 őszi jogsértések” a Civil
Jogász Bizottság jelentésének dokumentumfilmes feldolgozása (készítette:
Gulyás János Kossuth-díjas rendező-operatőr)
3.„Áldozatok 2006”
(készítette: Skrabski Fruzsina filmrendező és munkatársai a terror 15.
évfordulójára, többek között a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és egyes
jogsértett partnerei közreműködésével)
A rendőrterror valódi
arcának megismerését segíti és ezért erősen ajánlott a „Jelentés a
Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2006. őszi rendőrterrorral és megtorlásokkal
összefüggő jogvédő küzdelmeiről a 10. évfordulón” c. dokumentumkötet
(többek között 56 jogsértett áldozat esetét mutatja be), amelyet a 14.
évforduló alkalmából digitális formában is közzétettük.
A véres
állami terrorakció-sorozat után az akkori politikai-rendőri vezetők és a
balliberálisok csatlósok folyamatosan, cinikus módon tagadták és
tagadják a bizonyítékok ellenére mindazokat a jogsértéseket és
bűncselekményeket a szörnyű következményekkel együtt, amelyeket az
akkori hatalom által vezérelt rendvédelmi szervek követtek el magyar
polgárokkal szemben. Mivel a terrorcselekmény el nem évülő
bűncselekmény, ezért a felelősségre vonásra még mindig van jogi
lehetőség. A 6 halottal és 1200 sebesülttel járó 1990-es bukaresti
bányászjárás miatt 2017-ben emeltek vádat. A 14 halottat és 26 sérültet
eredményező észak-írországi 1972-es brit katonai vérengzés miatt
2019-ben emeltek vádat. Nem várhatunk eddig !
Nemcsak a
jóvátételben való részesülés az áldozatokat megillető kiemelt emberi
jog, hanem az elkövetők felelősségre vonása is. És ez persze egyúttal
azt is szolgálja, hogy elrettentő hatással bírjon, és így megelőzhető
legyen hasonló gyalázat a jövőben hazánkban.
A halottak emléke,
de az élő áldozatok megélt szenvedése is kötelez minket arra, hogy a
jogsértettek és a nemzeti jogvédők ne adják fel: nem felejtjük és nem
felejtetjük el soha a gyurcsányi terrort, küzdünk azért, hogy az 2006
őszi állami terrorért felelős politikai és rendőri vezetők ne úszhassák
meg, pártjaik, csatlósaik ne kerülhessenek soha vissza a hatalomba és a
gyurcsányi önkény időszakában koncepciós eljárás alá vont hazafiak, a
Hunnia ügy három még mindig eljárás alatt álló vádlottja is végre
megkapja a kegyelmet.
Ugyanakkor résen kell lennünk: a
nemzetellenes baloldal magát liberálisnak, zöldnek vagy
szociáldemokratának hazudva ismét támad. Külföldi tanácsadók, ügynökök
és pénzek segítségével kívánják kiszolgáltatni országunkat a globális
háttérerőknek, hogy újra gyarmattá tegyék hazánkat. Az EU érdemben sem
akkor, sem azóta emiatt semmilyen kifogást nem fogalmazott meg az állami
terrorért felelős balliberális kormánnyal szemben és farizeus módon
máig azokra tekint szalonképes “demokratikus” partnerként, akik az
állami terrorért felelősek vagy azoknak az akkori emberi jogi bűnökről
cinkosan hallgató szövetségesei.
A mai nemzetárulók hazánk
önrendelkezésének felszámolásán és a nemzetépítés-nemzetegyesítés ellen
ügyködnek nemzetközi megbízóik óhajának megfelelően. Ma is fel kell
venni a harcot nemzetünkért a nemzeti önrendelkezésünk megvédése
érdekében!
Isten óvja és vezesse Magyarországot!
Honfitársi üdvözlettel:
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd,
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője
0 Megjegyzések