Rudolf Péter, a Vígszínház igazgatója a vérlibsi Veiszer Alindával folytatott beszélgetést, amit a Telex szemlézett.
A liberális színész-rendező úgy látja, a világ nem változik, ugyanazok a problémák sújtanak minket most is, mint évszázadokkal korábban. De most mégis nagyobb gondban vagyunk, az ő gyerekkorában, a „düledező szocializmusban” pszichés értelemben jobb állapotok voltak, „a szakma és a művészet nem voltak rossz passzban”, most „nagyobb a káosz”.
Az igazgatása alatt a Vígszínház első bemutatója egy Molnár Ferenc darab volt, Rudolfot lenyűgözi az író munkássága és a korszak is, amiben élt. Veiszer szerint nagy kortárs dilemma – és ezt akár Molnár Ferenccel kapcsolatban is fel lehet vetni -, hogy ha nagy művészről, de rossz emberről van szó, akkor a nagyszerű művészete felülírja-e az emberi gyarlóságait. Rudolf a konkrét színházi ügyeket (pl. Gothár Péter ügye) leválasztaná erről a kérdésről, mert azokra ki kell alakítani megfelelő szakmai fórumokat és szervezeteket, ahol megállapítják a szükséges szankciókat, eltiltásokat, ha valaki nem megfelelő módon viselkedik a kollégáival. Rudolf azt mondta, elkezdett azon dolgozni, hogy ezekre a kihívásokra kialakuljanak megfelelő szakszervezeti válaszok. Azért kezdett el tenni ezért, mert nem akarja, hogy a gyerekei életének is része legyen a most tapasztalható megosztottság és zsigerileg ható gyűlölet. A megosztottság ellen pedig azzal lehet kezdeni valamit, ha beszélgetünk – mondta.
0 Megjegyzések