A feltaláló nevét több utca, intézmény viseli, és több szobra is áll, az egyik a Magyar Telekom budapesti székháza előtt
Százharminc éve, 1893. március 16-án halt meg Puskás Tivadar, a telefonhírmondó feltalálója.
Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten a székely nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó első gyermekeként. A bécsi Theresianumban és a Műegyetemen folytatott felsőfokú tanulmányait 1865-ben anyagi okokból abba kellett hagynia. 1866-ban Londonba utazott, ahol német nyelvórákból és házinevelői munkából élt, miközben angolul tanult.
A következő évben tolmácsként és tanácsadóként dolgozott a Waring Brothers & Eckersly vasútépítő cégnél, amely a Nagyvárad–Kolozsvár–Brassó vonalat építette ki. Hamarosan főmérnökként alkalmazták, de 1872-ben a cég csődbe ment. Bécsben a következő évben rendeztek világkiállítást, ezért Puskás Közép-Európában elsőként utazási irodát nyitott, kedvezményes vasútjegyeket árult szállodai, vendéglői utalványokkal, kiállítási belépőkkel együtt. 1874-ben Amerikába hajózott, Coloradóban kutatott arany után. Egy munkatársa hamarosan ígéretes lelőhelyre bukkant, s a talált ércet Puskás vizsgáltatta meg. E célból Philadelphiába utazott, ahol egy állítólagos feltalálóról egy újságcikkben bebizonyította, hogy szélhámos. A bevizsgált ércnek valóban magas volt az aranytartalma, de mire ez kiderült, már mások foglalták el a lelőhelyet.
Puskás 1876-ban Londonban és Brüsszelben távíróközpontokat tervezett, befektetőt azonban nem talált. Ezután visszatért Philadelphiába, mert az ottani világkiállításon mutatta be Alexander Graham Bell a telefont. Puskás ráébredt, hogy távíróközpontok helyett inkább telefonközpontokat kell létesíteni, s felkereste a nála három évvel fiatalabb Thomas Alva Edisont, aki akkor nyitotta meg kutatóintézetét a New York melletti Menlo Parkban (ma Edison Township). Sikerült meggyőznie, hogy a telefont a telefonközpont segítségével nyilvánossá kell és lehet tenni, s 1877 nyarára el is készítette, de nem szabadalmaztatta a terveket. Edison évtizedekkel később a Puskás Albertnénak (Puskás Tivadar sógornőjének) adott arcképére saját kezűleg ezt írta: „Puskás Tivadar volt az első ember a világon, aki a telefonhoz központi állomást javasolt”. A fénykép és a történet a Vasárnapi Ujság 1908. május 24-i számában megjelent, de lehetséges, hogy Edison 1911-ben, budapesti látogatásán adta át a fotót. Tudománytörténészek szerint azonban ez csak gesztus volt, mert az 1850-ben szabadalmaztatott távíróközpont és a telefonközpont azonos elven működtek, azaz a telefonközpontnak nem Puskás volt a feltalálója.
A világ első telefonközpontját 1878 elején adták át a Connecticut állambeli New Havenben, Puskás ekkor Edison megbízásából már Londonban volt, hogy bejegyeztesse a fonográf szabadalmát. Utána Párizsba költözött, ahol Edison szabadalmait képviselte és saját szabadalmi ügynökséget is nyitott. Az Edison Társaság igazgatósági tagjává nevezte ki, s közreműködött az 1879-ben Párizsban megnyílt első európai telefonközpont létrehozásában.
Az év nyarán hazalátogatott, hogy elindítsa a pesti telefonközpont és telefonhálózat létrehozását, vállalkozásába bevonta Ferenc öccsét is. Az első magyarországi telefonbeszélgetés 1879. július 4-én Puskás Ferenc pesti, Gyöngytyúk (ma Gyulai Pál) utcai házában az emelet és a földszint között zajlott le. Az első hazai telefonközpont 1881. május 1-jén kezdte meg működését, mindössze 25 előfizetővel, kapacitása kétszáz előfizető kiszolgálására volt elég – érdekesség, hogy akkor itt dolgozott minden idők egyik legzseniálisabb feltalálója, Nikola Tesla is.
Puskás az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon tanúja volt annak, hogy élő telefonkapcsolatot építettek ki az Opera és az Általános Telefontársaság pavilonja között. A vállalkozást ő is megismételte: 1882. február 4-én, a farsangi íróbálon a Nemzeti Színházból odavezetett „sodronyokon” át a Vigadóban felállított fülkékben az érdeklődők ámulva hallgatták a Hunyadi László dallamainak közvetítését.
Puskás 1882-83-ban London elektromos világításán és a madridi távbeszélő-hálózat tervein dolgozott. Miután öccse, Ferenc 1884-ben meghalt, ő kezdte meg a budapesti telefonhálózat korszerűsítését, ami felemésztette vagyonát. Eladta a telefonvállalat egyharmadát, előbb aranybányászatba, majd 1886-ban olajkutatásba kezdett Erdélyben, ám ezek nem hoztak eredményt. A családját Grazban hagyva visszaköltözött Budapestre, ahol a telefontársaságot Baross Gábor miniszter 1887-ben államosította.
Puskás 1890-ben gróf Keglevich Istvántól, az állami színházak intendánsától kapott egy nagyobb összeget, miután felvázolta, hogyan lehetne híreket és színházi előadásokat közvetíteni előfizetők számára. A Telefon-újság szabadalmát 1892-ben nyújtotta be, majd munkatársakat toborzott és a Magyar utca 6-ban szerzett bérleményt szerkesztőség és stúdió céljára. 1893. február 4-én újabb szabadalmat jegyeztetett be, amelyben központ nélkül, csillagpontos hálózat kiépítésével írta le a szolgáltatást.
A Telefonhírmondó, a rádió elődje 1893. február 15-én reggel 9 órakor szólalt meg, e szavakkal: „Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul”. Az adást kezdetben csak a telefonelőfizetők élvezhették, akik közvetlenül a telefonhírmondót hívhatták fel.
A „beszélő újság” hivatalos engedélyének kiadását Puskás Tivadar már nem élte meg, alig 49 évesen, 1893. március 16-án reggel fél 9-kor holtan találták Hungária szállóbeli szobájában, a diagnózis szerint szívelégtelenségben hunyt el. A feltaláló nevét több utca, intézmény viseli, és több szobra is áll, az egyik a Magyar Telekom budapesti székháza előtt.
0 Megjegyzések