Az élőket védték az elhunytaktól
Egy Törökországban felfedezett kétezer éves sírba „halotti szögeket" szórtak, majd téglákkal és vakolattal zárták le. A szakemberek szerint ezt valószínűleg azért tették, hogy „megvédjék az élőket a holtaktól" – írta meg az origo.hu
Az ókori római korban az emberek félhettek a „nyugtalan halottaktól", derül ki egy szándékosan meghajlított szögekkel teleszórt, hamvasztásos sír felfedezéséből, amelyet nemcsak két tucat téglával, hanem egy gipszréteggel is lezártak.
A Törökország délnyugati részén, Sagalassos helyszínen talált, Krisztus után 100–150-re datált, szokatlan sírban 41 elgörbült szöget szórtak szét a hamvasztási máglya szélein, de 24 téglát is aprólékosan ráraktak a még mindig parázsló tűzre, majd egy réteg mészgipszet tettek a tetejére.
Az Antiquity tudományos folyóiratban a közelmúltban publikált tanulmány szerint az egyént (egy felnőtt férfit) ugyanazon a helyen hamvasztották és temették el, ami szokatlan gyakorlatnak számított a római korban.
A temetkezést nem egy vagy két, hanem három, különböző módon zárták le, ami úgy értelmezhető, hogy megpróbálták az élőket a halottaktól megvédeni, vagy éppen fordítva – mondta Johan Claeys, a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem régésze, a tanulmány első szerzője a Live Science tudományos online portálnak. „Bár ezeknek a gyakorlatoknak mindegyike ismert a római kori temetőkből, a helyben történő hamvasztás, a csempéből vagy vakolatból készült borítás és az alkalomra hajlított szögek hármas kombinációját még nem láttuk korábban, ami egyértelműen a »nyugtalan halottaktól« való félelemre utal.”
Sagalassos régészeti lelőhelye a Krisztus előtt az ötödik századtól a Krisztus után a 13. századig volt lakott, és a római kori építészet számos példájával büszkélkedhet, köztük egy színházzal és egy fürdőkomplexummal. Amikor a várost elhagyták, a növényzet gyorsan benőtte azt, így őrizve meg az utókor kutatóinak.
A Sagalassos régészeti kutatási projekt részeként a tudósok most a város külterületén tártak fel és tanulmányoztak temetkezéseket, beleértve a „nem normális" hamvasztási gyakorlatokat. A római kori hamvasztások ugyanis jellemzően temetési máglyával, majd a hamvak összegyűjtésével jártak, amelyeket urnába helyeztek, majd sírba temettek vagy mauzóleumba helyeztek. A sagalassosi hamvasztást azonban a helyszínen végezték, amit a kutatók a megmaradt csontok anatómiai elhelyezkedéséből tudtak megállapítani.
Még szokatlanabbnak számítanak a sírmellékletek és a sír lezárása közötti kontraszt.
A tudósok tipikus temetkezési tárgyakat, például egy fonott kosár töredékeit, ételmaradványokat, egy érmét, valamint kerámia- és üvegedényeket találtak itt.
Egyértelműnek tűnik, hogy az elhunytat komoly pompával temették el – magyarázta Claeys. – „Valószínűnek tűnik, hogy ez volt akkoriban a megfelelő módja a szerettekől való búcsúzásnak."
Hozzátette: a különös hamvasztásos sírban talált férfit valószínűleg a legközelebbi hozzátartozói temették el egy olyan szertartás keretében, amelynek előkészítése és lebonyolítása napokig tarthatott. Az ezt övező a hiedelemrendszer leginkább a mágia egyik formájaként vagy olyan cselekedetként értelmezhető, amelynek a természetfeletti kapcsolat volt a célja.
A szakemberek szerint az is lehetséges, hogy a furcsa temetést azért végezték, hogy ellensúlyozzanak egy szokatlan vagy természetellenes halált, bár nem találtak traumára vagy betegségre utaló nyomokat a csontokon.
0 Megjegyzések