Míg a test nagy része leromlott, a „Heslington agy" jól megőrződött a koponyában
A régészek 2008-ban megdöbbentek, amikor egy vaskorból származó emberi agyra bukkantak. Úgy tűnt, hogy a felfedezés megkérdőjelezte az alapvető biológiát; az emberi agy, mint minden más lágyszövet, általában röviddel a halál után hanyatlik – írja a ancient.citestesitu.com.
Míg a test nagy része leromlott, a „Heslington agy" jól megőrződött a koponyában. De most a tudósok rájöttek, hogy ez az agy 2600 évig hogyan maradt érintetlen.
Új tanulmányukban rámutatnak, ebben több tényező is szerepet játszhatott, egyebek között a személy szorosan összetekeredő agytekervényei, valamint az, hogy a mai York területén, Angliában temették el.
Az úgynevezett „Heslington-agy” azután került a címlapokra, hogy a York Régészeti Tröszt Heslington falujában feltárta a sárral borított koponyát, és megtalálta benne a jól megőrzött agyat – írták a kutatók a tanulmányban. A radiokarbonos kormeghatározás azt sugallta, hogy a személy Kr. e. 673 és 482 között élt.
A tudósok megállapították, hogy aki eltemette a rejtélyes személyt, nem alkalmazott semmilyen mesterséges tartósítási technikát. Inkább az segíthetett az agy megőrzésében, ahogyan az illetőt eltemették. Az is lehetséges, hogy egy ismeretlen betegség megváltoztatta az ember agyi fehérjéit, mielőtt meghalt volna – mondták a kutatók.
Axel Petzold, a tanulmány vezető kutatója, a University College London Queen Square Neurológiai Intézetének docense nyilatkozta: „Ezen egyén halálának vagy az eltemetésének módja lehet, ami lehetővé tette az agy hosszú távú megőrzését."
A legtöbb esetben az agy rothadásnak indul a környezetből származó enzimek hatására, és a halott ember mikrobiomja felemészti a szövetet. A „Heslington agy" esetében azonban lehetséges, hogy ezek az enzimek három hónapon belül deaktiválódtak a kutatók kísérletei szerint.
Fotó: dailymail.co.uk
0 Megjegyzések