A jelek szerint a DK-s/liberális politikus számára minden csak por- és zsírmentesített felületnek tűnik, amire aktuális üzeneteket lehet gondosan felhelyezni - írja a Mandiner.
Halálhír érkezésekor mélyen elhallgatunk; szép közhelyek és lágyan landoló mondatok rövidke békeideje ez, és a félmúltbéli szavaké. Kéz és gondolat lelassul, néha még valami klasszicizáló összetartozás-félét is megél ilyenkor az ember – nemzetben, családban, vagy épp a gangon, mikor hol. Gazemberségeket sem emlegetünk közvetlenül azután, hogy valaki meghalt; mert így szokás mifelénk, a magyar buborékban ezt tartjuk helyesnek. Kétségeinket jó pár napra elégeti a halál „sötét tüze” – végtelenül egyszerűen a tudat, hogy
a másik nincs, és most már nem is lesz soha többé.
Bősz Anett viszont mintha egyáltalán nem észlelné ezeket az alapelveket és alapérzéseket.
A jelek szerint számára minden csak por- és zsírmentesített felületnek tűnik, amire aktuális üzeneteket lehet gondosan felhelyezni.
...Szóval meghalt Mészöly Kálmán – és míg mások az ósdi gombfocikészletet szedik elő, addig Bősz a következő sorokat bírja leírni: „[Mészöly] Fékezetlen szókimondása és stílusa már azelőtt nagy hullámokat vert, hogy a hazai közvélemény megismerte volna a nagy hullámok indulatos, megosztó erővel ható, romboló mindennapjait. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy MLSZ-tanácsadói kinevezését egy rasszista kijelentése miatt vesztette el. Ma már ilyenért nem vesztene el idehaza senki semmit – sajnos." Majd így folytatja: „A valaha volt legsikeresebb magyar labdarúgó szenvedélye okán sokszor még a pályán és annak szélén is idegennek ható megnyilvánulásai
túl koraiak voltak a következmények nélküli világhoz”.
Túl koraiak, ha ezt így értjük.
Ezeket találta mondani tehát a Liberálisok/DK politikusa Mészöly Kálmán halála után alig pár órával, az elmúlás feneketlen(?) kútja előtt centiméterekkel, kecsesen és kis híján nőiesen.
Hogy az Orbán. Hogy a rasszizmus. Hogy hát a Szőke Szikla volt olyan jó és kiszámítható rasszista (béke poraira!), hogy amennyiben az ominózus megjegyzését az Orbán-korszak szurkos legmélyébe ereszkedve engedi el, talán-bizony még valamiféle
tölgyfalombokkal összegányolt plecsnit is kap érte jutalomfalatként direkte a micisapka mellől.
Valahogy így.
Giccses lesz kissé, de nem baj, azért írjuk csak le, hátha helyrebillentünk valamit a közösségi tudatban mindabból, amit a hírneves politikusnő jó érzékkel kibillentett: nyugodjék békében Mészöly Kálmán, minden idők legnagyobb magyar hátvédje.
De most már tényleg.
0 Megjegyzések