A házelnök hangsúlyozta, a magyar nemzet többször volt „a történelem ütközőpontjában a világ eleje”.
Magyarország
a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke, és ha
„kitartunk a magunk igaza mellett”, akkor túlélhetjük, sőt, megerősödve
kerülhetünk ki a jelenlegi zavaros időszakból - hangsúlyozta Kövér
László házelnök az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége
lapjának adott interjújában.
Az Országgyűlés elnöke a Lámpás című
lap októberi számában az 1956-os forradalmat, a nándorfehérvári diadalt
és 1848-49-es eseményeket felidézve úgy értékelt: a lélekszámban talán
nem túlságosan nagynak tekinthető magyar nemzet többször volt „a
történelem ütközőpontjában a világ eleje”. Szerinte ezekben a
küzdelmekben nemcsak saját szabadságunkat, keresztény- és nemzeti
önazonosságunkat védtük, hanem a nyugat védőbástyájaként is
helytálltunk.
Hálából ennek politikai elitje mindig
cserbenhagyott bennünket, ha lehetett kifosztott minket, és jó
néhányszor megpróbált alávetni és megalázni, ha pedig az állt az
érdekében, odalökött a lenézett „barbár” kelet karmai közé –
fogalmazott.
„Európa halálos veszedelemben van”
Kövér
László a mai Európát úgy jellemezte: „halálos veszedelemben van”, mert
„idegen érdekek ügynökei, tehetségtelen fajankók, megvásárolt vagy
megzsarolt gazemberek és neobolsevista keretlegények kerítették
hatalmukba”.
Magyarország viszont szerinte „a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke”.
Most
is van esély a megmaradásra – hangsúlyozta a házelnök, hozzátéve,
túlélhetjük, sőt, megerősödve kerülhetünk ki ebből a zavaros időszakból,
ha „kitartunk a magunk igaza” és a „magunk közösségei” mellett, és ha a
társadalom magát nemzeti elkötelezettségűnek, kereszténynek,
konzervatívnak gondoló része kitart az előttünk álló nehéz években is.
Megjegyezte, ez akkor is így lehet, ha Európa nyugati, nagyobbik része
nem éli túl, amire - szerinte – szintén van jelentős esély.
„A pufajkás mentalitás ma is él”
Az
1956-os forradalom és szabadságharc mai megítélésével kapcsolatban a
házelnök úgy vélte: az utóbbi évek történészi munkái és az elmúlt
évtized emlékezetpolitikai törekvései "mindent helyre tettek",
legalábbis megadták a lehetőséget, hogy ki-ki tárgyilagos és valóságos
képet alkothasson magának az akkor történtekről és azok máig ható
jelentőségéről.
Mindezek ellenére a „pufajkás mentalitás” ma is
él – hangsúlyozta Kövér László, példaként hozva a Biszku-per „gyalázatos
elszabotálását”, a magyarországi baloldali képviselők „dicstelen
fellépését a hazájuk ellen” az Európai Parlamentben, vagy egyes,
„feltűnni vágyó fiatal történészek tabudöntögetésnek szánt
provokációit”.
Fájó hiány, hogy nincs '56-os múzeum
A
házelnök fájó hiánynak tartja, hogy nincs '56-os múzeum. Szerinte ennek
a Corvin mozi körüli téren lenne a legméltóbb helye, maga a mozi pedig
lehetne a filmvászonra vitt történelem bemutatásának színtere. Úgy
vélte: a múzeumnak, alapterületét tekintve nem kellene nagyszabású
helynek lennie, inkább olyannak, ami viszonylag rövid idő alatt, de mély
benyomást tesz a fiatalokra. A múzeumra - szerinte - csak a kormányzat
tudná a pénzügyi forrást biztosítani, de - utalt a jelenlegi gazdasági
helyzetre - az elkövetkezendő egy-két évben nem ez lesz a legfontosabb
kérdés. Reményét fejezte ki, hogy lesz még olyan fővárosi vezetés,
amelyik méltó lesz egy ilyen kezdeményezés felkarolására.
A politikai közbeszédről a házelnök úgy vélekedett:
a parlamenti diskurzus szellemi és erkölcsi színvonala közállapotaink hű tükre.
Szerinte
a parlamentáris demokrácia keretei között ezzel csak annyit lehet
kezdeni, hogy egy bizonyos határ átlépését megpróbálják szigorúan
szankcionálni. Megjegyezte, ez „nagyon fájó, zsebbe vágó
következményekkel” járt jó néhány ellenzéki képviselő számára, de ezek a
„súlyos pénzösszegek” jelentettek visszatartó erőt az elmúlt parlamenti
ciklus második felében.
A házelnök az interjúban arról is
beszélt: a mai globalizált világban léteznek olyan pénzügyi-gazdasági
erőcsoportok, amelyeknek egyre kevésbé titkolt ambíciója „egy
nemzetállami demokráciák nélküli világkormányzás megvalósítása”.
Szerinte e törekvésbe jól beleilleszkedik az, hogy a közbeszéd
színvonalát a médiumokon, illetve a parlamenti vagy a politikai témák
kijelölésén keresztül minél mélyebbre kell vinni, hogy az emberek
elveszítsék a bizalmat a politikai elit és általában a politikai
intézményrendszer iránt, és akkor se érezzenek késztetést ezek
védelmére, ha a szuverenitás elvesztésének veszélye közvetlenné és
nyilvánvalóvá válik.
Kövér László tragikusnak nevezte, hogy ebben
a folyamatban „a nyugati politikai és szellemi vezető réteg – saját
népét elárulva – aktív előmozdítóként működik közre”.
Wittner Mária és Horváth János „magasra helyezték előttünk a mércét”
Az
Országgyűlés elnöke a lapban megjelent külön megemlékezésben búcsúzott a
nemrégiben elhunyt Wittner Mária 1956-os szabadságharcostól. „Wittner
Mária távozása nagy vesztesége közösségünknek, minden szabadságszerető
magyar embernek, az egész nemzetnek” – írta.
Wittner Máriát és a
három éve elhunyt Horváth Jánost, az Országgyűlés korábbi korelnöké
méltatva úgy fogalmazott: azon túl, hogy bölcs és szeretetre méltó, jó
emberek voltak, az ő személyükben a történelem ült le mellénk, s adott
egyfajta erkölcsi elismerést számunkra atekintetben, hogy a jó oldalon
állunk.
„Magasra helyezték előttünk a mércét, de azon vagyunk, hogy méltóak maradjunk arra a megtiszteltetésre,amit az ő barátságuk jelentett” – hangsúlyozta Kövér László.
0 Megjegyzések