A német lap cikke szerint a magyar miniszterelnököt nem érdeklik az események demokratikus és békés menete.
A
magyar kormányfőnek nincs párja, ha provokálni kell Európában, ám
érdemes szemügyre venni, hogy miket mond – írta cikkében Wibke Becker, a
Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója, amelyet a HVG szemlézett.
Becker kifejti, hogy mivel a kormányfő megtanulta, miként fejezze ki
magát szabatosan, ezért
nem szabad elfogadni tőle, hogy félreérthetően fogalmazott, amikor Tusnádfürdőn arról beszélt, hogy a magyarok nem kívánnak kevert fajúnak lenni.
Annál
is inkább, mert összesen négyszer használta ezt a fordulatot ugyanabban
a beszédben, ez pedig semmiképpen sem véletlen. Szándékosan piszkál, de
ez hozzátartozik a politikai stílusához. Azaz harc a kompromisszum
helyett, támadni és nem védekezni, felháborodást kelteni, nehogy
nyugalom legyen. Az, hogy ez beválik, már Nagy Imre és társai
újratemetésekor felismerte. Ugyanilyen volt, mikor első miniszterelnöki
veresége után kijelentette, hogy a „haza nem lehet ellenzékben”, noha
demokratikusan váltották le.
„Orbán az egész hatalmat akarja”
„Ez
döntő pillanat volt pályafutása során, mert megmutatta, hogy számára
minden küzdelem, és ha veszít, az ellenfélnek később kétszeresen meg
kell érte fizetnie” – írja Becker.
A szerző szerint Orbánt nem érdekli az események demokratikus és békés menete. Tekintélyelvű, aki az egész hatalmat akarja, és azt meg is kívánja tartani.
A harmadik győzelem után jelentette be a
liberális demokrácia végét, amivel egy csapásra világhíres lett. Amikor
pedig meghirdette, hogy a Fidesz kereszténydemokrata, még
patetikusabbra, harciasabbra, még ellenségesebb nyelvre váltott. Az
eltelt években az Európai Bizottság nyomást gyakorolt rá, ám ő biztosan
ült a nyeregben. Brüsszelt az ország szempontjából a legnagyobb
veszélynek minősítette, saját magát pedig hősként állította be.
Tabutémákat
hoz szóba, kimondja azt, amit kell, ami tiltottnak számít a földrészen.
Olyan világot festett le, amelyben ő – és természetesen vele együtt az
egész ország – ellenségekkel, a liberális demokrácia híveivel van
körülvéve. A szerző szerint pont ez a miniszterelnök programja:
ellenséget találni, magát áldozatnak feltüntetni, majd megfizetni a másiknak.
Már
2010 előtt romaellenes és antiszemita közhelyekkel dolgozott, már akkor
is hergelt több szomszédállamot a magyar kisebbség miatt. Majd páratlan
módon meglovagolta a migránsválságban rejlő megosztó potenciált.
„Orbán nem állt be Ukrajna mögé”
Olyasmivel
is előrukkolt, amitől még régi elemzőinek is eláll a szava: például
hogy az EU dzsihádot folytat Magyarország ellen, meg hogy Brüsszelben
gyűlnek össze Soros ügynökei. Viszont látnivaló, hogy kit nem tart
ellenségnek: a putyini Oroszországot. Van hasonlóság a két rendszer
között. Orbán is súlyos károkat okozott a hatalmi ágak megosztásának,
valamint a független sajtónak, de messze nem fosztotta meg annyira a
polgárokat a szabadságjogoktól, mint az orosz elnök. Teljesen
egyedülálló ugyanakkor az Unióban, hogy nem állt be Ukrajna mögé,
viszonya jobb az orosz vezetővel, mint Zelenszkijjel.
„A
jelek szerint ez egyáltalán nem aggasztja, messzebbre tekint. Az idén
Tusványoson azt taglalta, hogy olyan jövő felé tartunk, amelyben, a
nemzeti ismét fontos lesz, az erősebb kerekedik felül és a világot
Oroszország, Kína, valamint Trump fogja irányítani, nem pedig
Nyugat-Európa gyenge államai, illetve hogy az évtized végére
hatalomváltás megy végbe a kontinensen, onnantól kezdve Közép-Európa,
Magyarország, Csehország és Lengyelország diktálja a tempót” – olvasható
Frankfurter Allgemeine Zeitung véleménycikkében.
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
0 Megjegyzések