Nemcsak ritkán vizsgált, de nehezen is körüljárható terület a külföldön élő magyar diaszpóra feltérképezése. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete ezért online közvéleménykutatást indított a külföldre költözött magyarok körében - írja a Mandiner.
Ha a társadalom összetétele szempontjából vizsgáljuk a magyar történelmet, látható, hogy számos időszakban zajlott (be- és) kivándorlás az ország területén. Az indikátorok korszakonként változóak, a háborútól kezdve a politikai meggyőződésen át a megélhetésig számos tényező meghatározó szerepet játszott az anyaországi magyar társadalom, illetve a diaszpóra ki- és átalakulásában.
Az elmúlt másfél évtizedben az uniós csatlakozást, valamint a munkaerőpiaci liberalizációt követően ismét megerősödött a kivándorlási kedv a magyarok körében, habár pontos adatok kevésbé állnak rendelkezésre,
leginkább becslések alapján lehet egy körképet felvázolni a témában.
Az egzakt felmérés nehézségét az is adja, hogy nem azonos feltételek mentén választják a külföldi életet honfitársaink: vannak, akik életvitelszerűen élnek egy másik országban családjukkal, valakik nélkülük, de akár megkülönböztethetünk egy olyan csoportot is, akik hetente, kéthetente vagy havonta ingáznak munkahely szerinti és a magyarországi lakóhelyük között.
Az is bonyolítja továbbá a felmérést, hogy sokan nem jelentkeznek
ki anyaországi lakóhelyükről, valamint a célországok adminisztratív
rendszerei a magyartól eltérőek. Ugyanakkor az elmúlt években készültek
erre vonatkozó statisztikák mind a kormányzati, mind a civil
szférában.
Mit tudunk a korábbi mérésekből?
A legutolsó kiterjedt mérést
a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) végezte el 2016-ban, amely a
külföldre költözés tervezését mérte többek között az életkor, nem,
iskolázottság és jövedelem kategóriák mentén, valamint kísérletet tett a
kivándorlás mértékének
meghatározására is. Ez alapján
306 ezer főt tartottak számon, mint tartósan külföldön élő magyart,
azonban a pontossága ennek is megkérdőjelezhető, hiszen nem vették bele azon személyeket, akik teljes háztartással költöztek egy másik országba.
Számos intézmény és projekt foglalkozott korábban a külföldön élő magyar diaszpóra felmérésével, amelyet a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete összesített. A korábban említett akadályok miatt nem reprezentatív adatok szerint 116 ezertől (Munkaerő-felmérés – 2016) 637 ezerig (ENSZ tükörstatisztika – 2017) terjed a külföldön élő magyarok száma. Az Eurostat adatai alapján továbbá kirajzolódik, hogy a 2010-es évek közepén tetőzött a kivándorlás, azonban
2016 óta a visszavándorlás már nagyobb számban zajlik.
Célországként pedig Németország, Ausztria, az Egyesült Királyság, Svájc, Hollandia és az Egyesült Amerikai Államok jelentek meg leggyakrabban.
A KSH számai, továbbá a fent megnevezett adatok kiegészítésére és megértésére szolgál a Kisebbségkutató Intézet által végzett felmérés 2019-ből, ahol két online közvéleménykutatás és több interjús adatfelvétel során mintegy húszezer külföldön élő magyart tudtak elérni. A kérdőívekben többek között a költözés motivációira, a kinti életkörülményekre, a szubjektív helyzetértékelésre, valamint az anyaországgal való kapcsolatokra helyezték a hangsúlyt.
Míg a korábbi mérésekben Svájc és Hollandia is a kiemelt célországok közé tartozott, a kutatóintézet saját mérésében ez a két ország nem kapott hangsúlyos szerepet. Nem úgy, mint az Egyesült Királyság, Németország vagy az Európai Gazdasági Térség más országai. A kivándorlás motivációját pedig többnyire a jobb munkalehetőségekben és a magasabb életszínvonalban határozták meg a válaszadók. A munkalehetőségek valóban hajtóerőt jelenthettek a megkérdezetteknél, hiszen 48 százalékuk már rendelkezett állással külföldön a megérkezés pillanatában.
A kutatás során az egyén társadalmi integrációjára is hangsúlyt fektettek, amely ez esetben a külföldi magyar közösség kohéziójára is értendő. Ennek eredményeként kiderült, hogy az Egyesült Államokba történő kiköltözés során a válaszadók közel 16%-a kapott segítséget az ott élő magyar közösségtől, más országokban ez az arány 11 százalék körül mozgott. Szintén az Egyesült Államokban élőknél figyelhető meg magasabb számban a magyar kulturális programokon történő részvétel is, köszönhetően a jól kiépült intézményrendszernek.
Az európai országokban élők alacsonyabb mértékben élnek a magyar
kötődésű lehetőségek kiaknázásával, ami a földrajzi közelséggel is
magyarázható, hiszen számukra kevésbé elérhetetlen a hazalátogatás. Az
intézményesülés másik letéteményese a hétvégi magyar iskolák működtetése, amelyek látogatottsága szintén a tengerentúlra költözött magyarok esetében volt magasabb.
Folytatódik a kutatássorozat
Annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni a külföldre vándorolt
magyarok életét és annak körülményeit a megváltozott világrendben, a
Kisebbségkutató Intézet újabb online felmérést indított. Ez az
adatfelvétel a kivándorlás okai, az integráció és a más
magyarokkal történő kapcsolatápolás mellett például arra is kitér, hogy a
határon túl élő magyarok életére milyen hatással bír(t) a COVID-19
világjárvány, illetve az orosz-ukrán háború.
Az önkéntes alapú kérdőívet várhatóan szeptember közepéig lehet kitölteni ezen a linken.
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
0 Megjegyzések