A szankciók atombombaként hullanak vissza a Nyugatra – az eddigi jóléthez már nem lesz soha visszatérés
Az
orosz-ukrán konfliktust kezdete után szinte egymást érték a nyugati
szankciók Oroszország ellen. A sajtóbeszámolók ezeket kitörő
lelkesedéssel fogadták, úgy téve, mintha a Nyugat mindenható lenne,
Oroszország pedig csak egy szánalmas boxzsák, amit előbbi kedvére
püfölhet mindenféle negatív következmény nélkül. A Huxit Párt már ekkor
is többször felhívta arra a figyelmet, hogy a Nyugat szankciós
politikájának gazdasági válság lesz a vége. Oroszország ugyanis
gazdaságilag szinte megkerülhetetlen nagyhatalom, amelynek nem lehet és
nem is érdemes lebecsülni a világgazdaságban betöltött szerepét. Ezt a
leckét tanulják meg most a nyugati országok. Már most is sokba kerül,
már most is nagyon fáj és még messze nincs vége.
Nemrég érkezett a
legfrissebb beszámoló a tengerentúlról: az amerikai tőzsdék 52 éve nem
zártak akkora első félévi veszteséggel, mint idén. Az infláció a nyugati
nagyhatalmak körében 30-40 éves rekordokat dönt meg, az elemzői
jóslatok pedig kivétel nélkül borúlátóak. A nyugaton kívüli világ egyre
növekvő ütemben menekíti a pénzét mind az Egyesült Államokból, mind
pedig Nyugat-Európából. Eltűnt a bizalom a Nyugat iránt, mert ha
Oroszország pénzét egyetlen kormányzati döntéssel simán el lehet lopni,
akkor el lehet lopni a kínai, vagy az arab országokból érkező befektetők
pénzét is. Csak ürügy kell hozzá, márpedig az mindig akad. A Nyugat a
nyugati világon kívüli tőke számára túlságosan is kockázatossá vált,
ennek pedig fájdalmas gazdasági következményei vannak.
Sokan úgy gondolják, ez is csak egy válság, amin majd egy-két év alatt túlesünk. Ennek a válságnak az alaptermészete azonban más, mint az eddigieké. Komoly szerepet játszanak benne a megoldatlan ellátásbiztonsági problémák, amelyek dominószerűen döntenek be egész termelési láncokat és nem állnak meg sem az iparágak, sem az országok határainál. A Nyugat számára rossz hír, hogy egyre inkább elkülönülnek termelésének ellátási láncai a világ többi részétől. Ez az elkülönülés a nyugati országok számára hatalmas versenyhátránnyal jár a termelési tényezők tekintetében: Nyugaton minden drágább lesz és bizonytalanabb hozzáférésű, mint a világ többi részén. Ezt egyre több ország ismeri fel, és egyre többen lesznek azok, akik nyíltan szövik egyre szorosabbra gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal – aki kimarad, az lemarad alapon.
Ebben a válságban a nyugati jólét óriási csapást szenved
el. Tudomásul kell venni: a jólét azon szintjéhez, amely az elmúlt
években Nyugat-Európát vagy az Egyesült Államokat jellemezte, soha többé
nem lesz visszatérés. A visszatéréshez ugyanis az kellene, hogy a
Nyugat rávegye Ukrajnát az oroszok számára is elfogadható feltételekkel
történő békekötésre (azaz a most orosz fennhatóság alá eső területekről
Ukrajna lemond) és eltörölje a szankciókat Oroszországgal szemben. Ez
azonban egy bődületes politikai vereség lenne, amelyet a Nyugat
nyilvánvalóan nem vállal fel, hiszen ezzel a saját mindenhatóságát
kérdőjelezné meg. A világot azonban a mostani válság ettől még
menthetetlenül több pólusúvá fogja tenni.
Ebben a helyzetben
Magyarország jól felfogott érdeke az Európai Uniótól történő rugalmas
elszakadás stratégiáját alkalmazni. Hazánknak egyértelmű gazdasági
érdeke, hogy a jövőben is hozzáférhessünk a bőséges mennyiségben
rendelkezésre álló, olcsó keleti nyersanyagokhoz, termékekhez. Ha az
egyre inkább ideológiavezérelt Nyugat erről le szeretne mondani, hát
tegye. Mi azonban ne romboljuk a saját életszínvonalunkat és gazdaságunk
növekedési esélyeit azzal, hogy a vesztébe rohanó Nyugattal tartunk.
Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
0 Megjegyzések