„A hatalom a mi kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába... A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, mely az igazi kommünvilághoz elvezet minket."
Száz éves, dermesztő mondatok ezek, amelyekhez ennyi idő távlatából is lehetetlen hozzászokni. 1919 tavaszán Szamuely népbiztos eképpen foglalta keretbe a kommunista eszme és gépezet működésének gyilkos ars poeticáját. Tudjuk, mi lett a vége...
Szomorú faktum, hogy a történelem mindig ismétli önmagát, mert az emberi arkhé változatlan. Az áruló, a gazember, a hatalomért bárkin átgázoló, vagy épp a hősszerelmes archetípusa éppúgy létezett az antik görög drámák idején, mint Shakespeare korában, s működik ma is. A díszlet, a jelmez, és némiképp a módszerek változtak csupán...
A magyar néplélekben maradandó sérüléseket okozó Tanácsköztársaság után 101 évvel, 2020 nyarán Gyurcsány népbiztos vizionált magának - valamint elv- és üzlettársainak - „néphatalmat", s perverz gondolatkísérletében azonnal az általa szabályozott, levegő nélküli világról, s földönfutóvá tett jobboldaliakról onanizált. Majd pár hét elteltével - bocsánatkérés helyett - emelte a tétet, s mindenkit nyíltan megfenyegetett, aki szerinte az orbáni Magyarország megteremtéséhez hozzájárult.
Az újabban egyre többet hangoztatott szélsőbalos propaganda szerint mindenki „szem a láncban", aki Orbán Viktor kormányzása idején „kollaborál" a hatalommal. De mit jelenthet mindez? Mindenki, aki például - gyermekvállalását támogatandó - fel merészelte venni a CSOK-ot, vagy elfogadta minden idők legnagyobb családi adókedvezményét, az is bűnhődjön majd Gyurcsányék szerint? Hát az a tíz- és százezer kis- és középvállalkozó, aki jóval kevesebb járulékot és társasági adót fizet, az is szoruljon? És a közszférában dolgozó emberek tömegével, vagy a vállaltan jobboldali nagyvállalkozóknál a kenyerüket keresőkkel mi lesz a helyzet? Vajon a több millió Fidesz-KDNP-szavazó is kezdjen el csöndben csomagolni, Gyurcsány elvtárs? Csak a mihez tartás végett kérdezem...
A DK ifjúsági tagozataként működő Momentum elnöke, a Facebook-kompatibilis zsúrmarxista, Fekete-Győr népbiztos elegánsan sietett mindenkit megnyugtatni, hogy senki sem fog lámpavason lógni, ha ők jönnek, de pár nap múlva már kész tervekkel érkezett a tévéstúdióba - talán a jól bevált B-lista is ott lapult már a zsebében -, s elmondta: amennyiben hatalomra keverednek, úgy első körben 700 állami vezetőt terveznek kirúgni...
És ezzel még messze nincs vége a modernkori Lenin-fiúk beteg ámokfutásának, hiszen váratlanul felbukkant Fleck népbiztos, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanára, aki nem mellesleg a Soros-népbiztos által kitartott, kőbalos Eötvös Károly Intézet igazgatója. Fleck szerint egy 2020-as ellenzéki győzelem után „időlegesen le kell mondanunk a jogállam tiszta érvényesüléséről". Értjük mi ezt, persze hogy értjük, de azért a pontosítás kedvéért árulja már el drága Fleck elvtárs: az akasztóvonatokat is suvickolják már?
Kellő, magamra erőltetett nyugalommal kérdezem: Fleck Zoltán mi mindennel tömheti még a gondjaira bízott egyetemisták fejét? A kérdés persze költői. Nyilvánvalóan ugyanazzal a roppant haladó, szélsőliberális-neobolsevik maszlaggal, ami a magyar felsőoktatási intézmények jelentős részét is jellemzi. Jól emlékszem az ELTE Bölcsészettudományi Karán töltött öt évemre, s arra is, hogyan méltatta egykori tanáraim jelentős része elcsukló hangon Lukács népbiztos filozófiai nagyságát, miközben Hóman Bálint nevét kiejteni sem voltak képesek anélkül, hogy ne sziszegték volna fogaik között a náci jelző minden létező szinonimáját. Az egyetemi világot jórészt kezükben tartó népbiztosoknak hála - rendszerváltoztatás ide, vagy oda - jottányit sem javult a helyzet az elmúlt évtizedekben...
Ez abból is látszik, ami és ahogy az SZFE ügyében történik. Persze hosszasan lehetne sorolni a képtelenül bornírt helyzetek sokaságát, de álljon itt egy, a legfrissebb, teljesen abszurd történetek közül. Néhány nappal ezelőtt az SZFE-t fenntartó alapítvány kinevezte általános rektorhelyettesnek a Balázs Béla-díjas, kiváló operatőr-rendezőt Novák Emilt. Válaszul a Magyar Filmakadémia - ez a rendkívül nyitott, toleráns, Grál lovagokból álló társaság -, amelynek Novák alapítója és ügyvezető elnöke is volt, azonnal visszahívta őt a pozíciójából, majd mindenki lemondott elnökségi tagságáról. Friss hír, hogy a HSC, azaz a Magyar Operatőrök Társasága - amelynek Novák máig elnökségi tagja - eközben etikai eljárást indított ellene, csak azért, mert el merte fogadni a rektorhelyettesi pozíciót. S hangsúlyozom: nem a Ku Klux Klán nyári szabadegyetemén, hanem az állam által finanszírozott Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Ugye, mindenki számára világos az üzenet? Novák Emil is „szem a láncban", ezért azonnal diszkreditálni kell, elzárva körülötte a szakmai levegőt, s megüzenni neki minden fórumon, hogy örökre kegyvesztett lett az elvtársak szemében. S egyben minden „elhajlót" is figyelmeztetni: így jár, aki ki merészel lógni a soraikból. Virtigli népbiztos-tempó ez is...
Ahogy az is felháborítóan aljas, ahogy DK-s, MSZP-s, momentumos belső körökből egyre több „baráti" figyelmeztetés, mondjuk ki: fenyegetés érkezik Európa-szerte elismert magyar értelmiségiekhez, akik nem hajlandóak egy követ fújni a mai, modern népbiztos elvtársakkal. Több konkrét példát is tudnék idézni az elmúlt hetek történéseiből arról, hogy kit milyen undorító mondatokkal fenyegettek, vagy próbáltak zsarolni különböző „megtorló" listákat emlegetve, de véletlenül sem szeretnék kellemetlen helyzetbe hozni sokak által tisztelt, kiváló embereket.
Talán mondanom sem kell, hogy a fenti történetekről az oly híresen progresszív és határtalanul européer, szélsőliberális újságíró és politikai véleményvezér bagázs, a fizetett rettegők hada mindig elfelejt hírt adni, és persze elhatárolódni is. S természetesen ilyenkor nem siet Sargentini és Jourová népbiztosnő sem magyar demokráciadeficitről meg diktatúráról sipákolni. Megszoktuk már, bár őket tényleg nem könnyű...
101 évvel ezelőtt a magyar társadalom 133 napig tűrte a korabeli népbiztosok bűzös, gyilkos, lélekölő világát, majd bölcsen és engesztelhetetlen keménységgel azt mondta: eddig és ne tovább! 2022-ig minden egyes nap emlékeztetnünk kell magunkat erre...
0 Megjegyzések