Az égi objektum a bolygó lehető legrosszabb helyén, a lehető leghalálosabb szögben csapódott be, emiatt szabadultak fel és kerültek az atmoszféra felső rétegébe a klímaváltozást okozó gázok, köztük óriási mennyiségű kén. A mexikói Yucatán-félszigeten lévő mintegy 200 kilométer átmérőjű, ma is látható kráter vizsgálatából és számítógépes szimulációkból a szakemberek megállapították, hogy a becsapódási szög mintegy 60 fokos lehetett.
Az aszteroida 12 kilométer átmérőjű lehetett, északkelet felől érkezett, és körülbelül 30 kilométer mélyen fúródott a Föld kérgébe. Az üreg mélyén a folyékonnyá vált kőzet “feléledt” és néhány perc alatt a Mount Everestnél magasabb hegyet képzett. Az azonban nem maradt meg, hanem visszazuhant és hegyek vagy csúcsok jellegzetes belső gyűrűjét hagyta hátra.
A kutatók eddig is tudták, hogy a becsapódási helyszín kőzete óriási mennyiségű ként tartalmazott, és amikor ez a légkörbe jutott és a vízgőzzel elegyedett, globális telet idézett elő.
“45-60 fokos szögben a becsapódás nagyon hatékonyan idézett elő vízgőzt és repítette a kőtörmelékeket a magasba. Ha a becsapódás jóval meredekebben és sekélyesebb helyen történik, a légkörbe kerülő anyag mennyisége, amely előidézhette a klímaváltozást, sokkal kisebb lett volna” – magyarázta Gareth Collins, a londoni Imperial College professzora, a tanulmány egyik szerzője.
Collins és kutatótársai a Nature Communications tudományos folyóiratban publikálták tanulmányukat.
0 Megjegyzések