Mint halvány beteg eléd kínált a lét.
Izzik a mámor, szemem szemedbe néz,
ma még becéz, simít , dédelget egy kéz.
Fut az öröm, jön a kín, a távollét,
elgurult csók, ölelés, mind szanaszét.
Felfűzöm gyöngyeit, mint ki ékszerész.
Testem, lelkem foltozza egy szívsebész.
Ne félj! -mint mantra, mondom a magamét.
Sóhajokba száll a tikkadt ezüst éj,
az ablakon bekacsint a holdkaréj.
Ruhája ezüst fénysugárban díszlik.
Fegyenced vár, asszonyosan engedőn,
perzselő szalmakontyos búzamezőn,
mikor a pipacs, búzavirág nyílik.
Egy másik ősz
A fák levetett rongyaikról
azt hiszik ez egy másik ősz.
Avaron dúdoló dizőz
hallgatózik -ez nem is tél-
a semmi zenél nihilnél,
nyári tüzekről, vágyaikról.
Csendes kert az Isten kertje,
mintha mindig béke lenne.
Szűrt napsugár a fák között
bolyong, ezüstszálat köpött.
Szemérmetlen rongyaikról
azt hiszik. ez egy másik ősz,
nem is tél, dúdoló dizőz,
sír-nevet, turbékol, remél.
Te is hittél, mert szerettél.
Vidám vendég
Illatos nyár leng az éjszakában.
Csendtükrén, lármás ezer nász dalol.
és száz ígéret, szíveket rabol.
Hozzám hajol és átkarol lágyan,
egy meghitt pillanat, a hú társam.
Időt pazarol, nekem udvarol,
s a szívem egyre jobban zakatol.
Vidám vendég a fény, itt jár nálam,
hátam mögött az árnyék gyalogol.
Szemfényvesztés, varázs, édes pokol,
rejtett titok, forró tüze éget.
Létem a jelenből a jövőbe néz,
elfeledni téged, nagyon nehéz,
míg szívemben táncos tüzek égnek.
Várjuk azon írók és költők jelentkezést akik be szeretnének kerülni irodalmi rovatunkba. A verseket a attilabencze224@gmail.com e-mail címre küldhetik el.
0 Megjegyzések