Szeretettel közlöm, hogy délelőtti imáink meghallgatásra találtak, reményeink teljesültek, szurkolásotok sikerrel járt: Szvitacs Alexa megnyerte az Európa-bajnoki döntőt, ezzel elérte élete nagy álmát: kiharcolta az indulási kvótát a Tokiói Paralimpiára!
Vujity Tvrtko így szurkolt Alexának!
Még pár óra, és az álomból valóság lehet!
2019 talán legszebb ajándéka volt az ölelés, amit a zsúfolásig telt hajdúszoboszlói színház színpadán kaptam, Szvitacs Alexától... A lánytól, aki toxikus sokk-szindrómát kapott napokig élet és halál között lebegett. A semmiből jött dráma miatt amputálták a bal kezét és az összes lábujját.
Alexa előtt ott volt a lehetőség, hogy összeomoljon, depressziós legyen, feladja. Nem ezt az utat választotta. Facebook- ÉLŐBEN beszélgettem vele terveiről, álmairól. Mert a lány nem adta fel az álmait. Korábban élvonalbeli asztaliteniszező volt, ám 10 lábujjának elvesztésével, keze amputálásával minden megváltozott.
Mégis, Szvitacs Alexa négy hónapja arról beszélt nekem, hogy ki akar jutni a Tokiói Paralimpiára, mert élete álma, hogy hazáját és népét képviselhesse egy világversenyen. Mivel nem születési rendellenességgel született, alig pár hónapja volt feldolgozni a vele történteket, s alig néhány hete arra, hogy megtalálja egyensúlyát, megerősítse önbizalmát, elvesztett testrészeivel is legyőzhetetlen harcost faragjon magából.
Akkori beszélgetésünk után kezdődött az előadásom, Alexa városában. Estem egy pontján a függöny mögé léptem, az előre odakészített virágcsokorhoz. Majd elkezdtem mesélni a többieknek a lányról. A lányról, aki egy közülük, aki közéjük tartozik. Hittem, hogy Alexának mindez többet jelent a saját városban, a sajátjai között. Elmeséltem találkozásunk, beszélgetésünk történetét, majd azzal hívtam magam mellé a lányt, hogy tudom, mindent megtesz az álmaiért, a Tokiói Paralimpiáért.
A színházteremben lévők felállva tapsoltak Alexának, akit rázott a sírás, miközben átölelt. Ez volt az az ölelés, amiről mostani bejegyzésem elején írtam. Amely nem csak Neki, nekem is sokat jelentett.
Teltek, múltak a napok, hetek és hónapok. A kapcsolat nem szakadt meg, sőt! Akkori interjúnkban Alexa arról mesélt, hogy lábujj protéziseket kap, és naná, hogy azonnal kifesti a körmeit. Persze, hogy megteszi, hiszen nőből van. De még milyen nőből. Harcot sosem feladó amazonból.
Olyan harcosból, aki ma reggel üzenetben tudatta velem, hogy pár órával ezelőtt, élete első para-Európabajnokságán bejutott a döntőbe. Nagy csata volt, de sikerült. SZVITACS ALEXA néhány óra múlva EB-döntőt játszik, a mérkőzés tétje: a győztes ott lesz Tokióban, a 2020-as paralimpián.
Ez a poszt azért született, hogy a lány lássa, érezze, nem csak én szurkolok Neki, hanem Ti is, sokan, akik követtek, akik láttátok-hallottátok azt a beszélgetést, netán egyszerűen csak sportrajongók vagytok, esetleg ott voltatok a színházteremben, az ölelés pillanatában. Most már elárulhatom, Alexa akkor azt súgta a fülembe:
“Igen, Tvrtko, meg tudom csinálni!!!”
0 Megjegyzések