Nyugaton már arról beszélnek, hogy összeáll a Brüsszeli elit bukásához vezető rettegett négyes

Nyugaton attól rettegnek, hogy az EP választásra összeáll az olasz Liga, a francia Nemzeti Tömörülés, a német AFD és a magyar Fidesz.

A Guardian brit liberális lap azt emeli ki a bajor választások tapasztalataként, hogy a CSU-tól többen pártolták át a jobboldalra, illetve középre, mint a szélsőséges AfD-hez, ám a jelek szerint Európa nagy részén felvirradt a populistáknak. Sikerükben nem csupán az idegenellenesség játszik szerepet, hanem az is, hogy ezek a mozgalmak erősítik az összetartozás érzetét, azaz elegyítik a vallást és a nacionalizmust, ily módon hoznak létre lelki közösségeket.

Mindkét alaptényező eredendően illiberális. De amikor ennyien magukra maradnak, gazdasági-szociális értelemben egyaránt, akkor nem szabad csodálkozni ahhoz, hogy az emberek szeretnének tartozni valahová. És a populistáknál nem kell semmiféle érdem, hogy hozzájuk állhass.

Viszont ami roppant veszélyes, az az, hogy másfajta feltételeket szabhatnak a tagsághoz: a születést, a bőrszínt, vagy éppen a vallásos meggyőződést. Az AfD, a Fidesz és a PiS, valamint a Liga a kereszténységet arra használja, hogy kirekessze a mind közönségesen csupán iszlámnak nevezett nem keresztényeket és nem fehéreket. Ennek semmi köze az ideológiához.

A vallást arra is bőven ki lehet aknázni, hogy rajta keresztül bizonyítsák: az idegenek sohasem tartoztak ide. Ha a haladó baloldal fel akar lépni ez ellen, illetve megfelelő csatornába kívánja telepíteni az említett vágyakat, akkor meg kell találnia hozzá az oda illő, erős mondanivalót. Mert sokan felsorakoznak a populizmus mellett, ám anélkül, hogy hinnének abban.