Jó. Akkor most nagyon kérem, fejezzük be azt a szöveget, hogy ez itt az ötvenes évek. Hogy az Orbán-rezsim megsemmisíti, lenullázza a másként gondolkodókat, és hogy itt valamilyen Rákosi-diktatúra működne. És hogy a tisztelt értelmiségieknek ez már ismerős, hogy újra nehéz idők járnak, blabla, ismerjük a többit.
Az iratban említett Bíró Dezső a nagyapám volt.
Olvassuk, ízlelgessük a szöveget, és képzeljük el, milyen társadalom az, ahol az 1956-ban tisztességesen viselkedő, senkinek nem ártó hazafiakat bevágták a Csillagba, a hozzátartozóknak pedig annyi maradt, amit írnak is, hogy szombatonként beadjanak egy pár doboz cigit és törülközőket.
Félreértés ne essék, nem panaszkodom, csak halkan megjegyzem, hogy a levélben is felsejlő megtorlás időszaka, amely az én családomon kívül százezreket érintett az országban, már az úgynevezett lazább szakasza a diktatúrának.
Előtte pár évvel – az igazi ötvenes években, a Rákosi-terror idején- nálunk, Szentesen, és szerte az országban embereket agyonvertek, kihajigáltak az ablakon, kényszermunkára hurcoltak, megerőszakoltak és megcsonkítottak. Mindegy, hogy gróf vagy paraszt voltál, melós vagy polgár – akinek nem tetszett a képe, azt a rendszer fizikailag megsemmisítette.
Folytassam? Nem folytatom.
Ehhez képest a nagyapám letartóztatása és Csillagba hurcolása már igencsak csekélység. Mert – szerencsére – túlélte. De az ötvenes években másoknak kevesebbért akasztófa jutott, vagy egyszerűen agyonverték botokkal egy szobában.
Na, ez volt az ötvenes évek, seggfejek. És most soha többé ne vegyétek a szátokra, ne gyártsatok párhuzamokat, és ne sértsétek meg a mártírok emlékét. És tegyétek össze a kezeteket, hogy szabadon élhettek, hogy fertőzhetitek a közéletet, gyárthatjátok a hazugságaitokat, és senki, ismétlem, senki még csak meg sem legyint érte titeket.
Szentesi Zöldi László – facebook
0 Megjegyzések