Az eukaliptusz (Eucalyptus) a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjának legkiterjedtebb nemzetsége. Több mint hétszáz fajt számlál; ezek többségét Ausztráliából és Tasmaniából írták le.
Túlnyomó többségük örökzöld, de tíz, Ausztrália északi részén élő fájuk a nyári forróságban elhullatja lombját. A tűző napon álló eukaliptusz levelei élükkel fordulnak a nap felé, hogy csökkentsék a besugárzást - ezért a hatalmas fák alig adnak árnyékot, az eukaliptusz erdők világosak, burjánzik bennük az aljnövényzet. A levelek állásával a fa szabályozhatja a párologtatást, ami a száraz, forró időszakokban nagy előnyére válik.
Hamvaskék vagy hamvaszöld levelei a fiatal hajtásokon levélnyél nélküliek, szárölelők. Az idősebb levelek lándzsásak, illetve keskenyek, hosszuk akár a 35–40 cm-t is elérheti. Ha megdörzsöljük vagy szétmorzsoljuk őket, jellegzetes illatot árasztanak. Bimbóit csésze és párta helyett rügysapka borítja. Amikor eljön a virágnyílás ideje, a fedőlap lehullik, és dús nyalábban előbukkan a porzók színpompás tömege. Erre azért van szüksége, mert a legtöbb fajt madarak porozzák be, márpedig a madarak szaglása gyönge. Épp ezért az eukaliptusz virágainak szinte alig van szaga — a madarakat a látvány vonzza. Egyes fajait más állatok porozzák be – mint például az oposszumok vagy a repülő róka. A magányosan álló virágok korong alakúak; a legtöbb fajé fehér vagy sárga, de némely fajé (például Eucalyptus caesia) vörös. Az apró magokat a fordított harang alakú, 2–3 cm-es toktermések kiszáradása után a szél szórja szét.
Életmódja, élőhelye
A golyós eukaliptusz egyéves korában már három méteres, ötévesen 10–15 méter magas, átmérője pedig eléri a 20 cm-t. A harminc éves eukaliptusz akkora, mint a kétszáz éves tölgy. Egy hektár eukaliptusz erdő húsz év alatt 800 köbméter faanyagot is adhat – más fák ezt a mennyiséget 100–120 esztendő alatt állítják elő.
Túlnyomó többségük örökzöld, de tíz, Ausztrália északi részén élő fajuk a nyári forróságban elhullatja lombját. A tűző napon álló eukaliptusz levelei élükkel fordulnak a nap felé, hogy csökkentsék a besugárzást– ezért a hatalmas fák alig adnak árnyékot, az eukaliptusz erdők világosak, burjánzik bennük az aljnövényzet. A levelek állásával a fa szabályozhatja a párologtatást, ami a száraz, forró időszakokban nagy előnyére válik.
A hírhedt ausztrál bozót- és erdőtüzek azért terjednek olyan gyorsan, mert az eukaliptuszolajat tartalmazó hajtások, levek és a lehulló száraz kéregdarabok is könnyen lángra lobbannak. Nagy szárazságok idején különösen könnyen kapnak lángra a finom, vattaszerű pihék, és a tüzes foszlányokat a szél messze fújhatja. Az 1939-es nagy canberrai tűzvész is úgy keletkezett, hogy a szél izzó kéregfoszlányokat vitt a városba – húsz kilométerről! A tűz ellen a növény tökéletesen védekezik: a megperzselt fák gyakran újra rügyeznek, a hamu alatt maradt magokból pedig a fiatal növények hajtanak ki.
Gyógyhatása
Az illóolajokat úgy vonják ki, hogy vízgőzzel desztillálják a fiatal ágakat és leveleket. Olaja a cineolnak köszönhetően antiszeptikus, nyákoldó és hűsítő hatású, kiváló köptető, görcsoldó. Légúti megbetegedések kezelésében inhalálásra, a fogászatban pedig szájöblítésre használják. A cineolnak köszönhetően az eukaliptuszolaj baktériumölő hatása vetekszik a karbolsavéval. A levelek kivonatával sebeket, keléseket kezelnek, emellett közismert fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. Teája megfázás vagy influenza ellen használatos. Naponta max. 2 csészével fogyasztható. A brazíliai népi orvoslásban több eukaliptusz fajt meghűlés, nátha és egyéb, lázzal járó légúti fertőzések kezelésére használnak.
Az eukaliptuszligetek illatos levegője (aromaterápiára) még a fenyvesekénél is egészségesebb. Meleg, verőfényes napokon a levegő egy köbméterében akár 2,5 mg illóolaj is lehet.
Ellenjavallat
Belső használatra az illóolaj NAGYON MÉRGEZŐ! Külső használata esetén is vigyázzunk, mert bőrkiütéseket okozhat. Gyógyszermennyiségben csak orvossal konzultálva alkalmazzuk!
0 Megjegyzések