Szégyen a populizmus, de hasznos! – így lehet vele a CDU főtitkára, Angela Merkel jobbkeze. Annegret Kramp-Karrenbauer – akinek a neve nyelvtörőnek is beillik, de érdemes megtanulni, mert egyszer még kancellár lehet belőle – ugyanis körbejárta Németországban a párthíveket, majd azzal tért haza: igény mutatkozik a tagság körében a hét éve, már bőven a Merkel-kormányok idején megszüntetett sorkatonai, illetve az azzal egyenértékű polgári szolgálat visszaállítására.
Készültek felmérések is: a németek mintegy 56 százaléka támogatja ezt az ötletet, miközben a keresztény uniópártok, a CDU/CSU népszerűsége 29 százalékra apadt. Ráadásul a leglelkesebbek a jobboldali ellenzék, az Alternatíva Németországnak szimpatizánsai az egyéves szolgálattal kapcsolatban. Itt jön a képbe a populizmus: szavazatszerzési lehetőség mutatkozik a CDU számára, ha követi a közvélemény többségének akaratát.
A Merkel-kormány hivatalosan elzárkózik: nem akar visszatérni a 2011 előtti Bundeswehrhez, és a baloldali, zöld vagy liberális ellenzék is elutasító, anakronizmusról vagy a nyári uborkaszezonban felhozott álproblémáról beszél. De a kormányálláspont még változhat, csak figyeljük, mennyit csökken még a vezető kormánypárt népszerűsége.
A vitával kapcsolatban – amely mutatja egyébként, hogy a CDU-tagság jobbra áll a Merkel-kormányhoz képest – sokféle szempontot lehet felhozni. Az egyik a kényszermunka érve: senkit nem lehet egy bizonyos tevékenységre kötelezni.
A másik a Bundeswehr helyzete. Létszámában a felét sem teszi ki a Németországgal csaknem azonos népességű, szintén NATO-tag Törökország hadseregének. Káderhiánnyal küzd, a külföldiek bevonása is felmerült, miközben Amerika kivonulást fontolgat Nyugat-Európából.
A talán legfontosabb szempont viszont a társadalmi kohézió. Egy olyan világban, amelyben párhuzamos társadalmak alakulnak ki, a (bármiféle) közösségi szolgálat felelősségét pedig kitúrta az egyéni szerzésvágy, nem biztos, hogy ab ovo el kell utasítani a vitát egy olyan szolgálatról, amely egységbe kovácsol egy egész nemzedéket. Ennek korábban óriási jelentősége volt az európai történelemben, gondoljunk csak az egységes vezényleti nyelvre!
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének jóvoltából rengeteg honfitársunk tanult meg németül, és a bakától kezdve az obsitosig számos jövevényszavunk származik ebből a tapasztalatvilágból. Ma minden negyedik németnek legalább az egyik szülője nem németként született. Két és fél millió németországi otthonban nem a német az első számú nyelv.
Mindez eddig főleg a németek dolga. De a vita – kicsit másképp, egy sorkatonai alapkiképzésre vonatkozóan – Magyarországon is él.
Nálunk is felszámolták a sorkötelezettséget, és felnőtt egy generáció, amelynek férfitagjai életükben nem fogtak fegyvert. Ha egyszer a kényszer a kezükbe adja, nem tudják tölteni, tisztítani, szétszedni. Majd megteszi helyettük a hivatásos! – mondják egyesek.
De ezen az alapon elsősegélynyújtási ismeretekre sem lenne szükség. Pedig nem tudjuk, mit hozhat az élet.
0 Megjegyzések