Bajmóc vára a Nyitra folyó jobb partján, medréből kiálló sziklaszirtre épült a 13. században. A Pálffy család legfőbb birtokközpontjainak egyike.
Része volt a középkori magyarországi végvárláncnak, később pedig a Trencsénighúzódó – 30 várból álló – védelmi vonalnak, amit Pozsonyból irányítottak az Osztrák–Magyar Monarchia alatt. A vár alatti denevérek lakta és az épülettel egybefüggő kéttavas cseppkőbarlang látogatható. A parkjában fakadó gyógyvíz is barlangot táplál. Olyat, amit már az ősember is lakott. A vár előtt álló, 28 méter magas és 12 méteres törzsátmérőjű, több mint 700 évesre becsülthársfát a hagyomány szerint Csák Máté ültette 1301-ben. Úgy tartják, hogy Mátyás király is tartott országgyűlést alatta, és mint király, a fa hűs árnyékában hozott elég sok rendeletet. „Oklevelei közül számosat állított ki innen sub tilia nostra Bajmocensi, a "mi bajmóczi hársfáink alól" keltezte.
A várban található múzeum az európai művészet emlékeit mutatja be. A tárgyak csak egy kis részét képezik annak a gyűjteménynek, melyet a vár utolsó tulajdonosa, Pálffy János gróf gyűjtött össze. Pálffy gróf kívánsága, mely szerint valamennyi összegyűjtött műtárgy egy jövőbeni múzeum tulajdona legyen, sajnos nem vált valóra. Az örökösök a gyűjtemény tárgyainak túlnyomó többségét értékesítette.
A várhoz legenda is fűződik
A bajmóci várban egy fekete hölgyet láttak kísérteni. Története a következő: A hölgyet életében rokonai hűtlenséggel vádolták meg. Férje rettenetes igazságpróba elé állítván azt követelte tőle, hogy vesse le magát a vár tornyából és ha ártatlan akkor élve marad, ha pedig bűnös megérdemli a halált. Az asszony magával vitte aprócska gyermeküket és azzal együtt ugrott a mélybe. Azóta együtt járnak vissza a kegyetlen helyszínre kísérteni. Az éj sötétjében többen hallani és látni vélték már az anya szellemét, karjában a síró gyermekével. Többnyire a vártorony környékén és a várlépcsőjén bolyong
0 Megjegyzések