Európa olyan káosz felé halad, amelynek több áldozata lesz, mint a második világháborúnak

Az elmúlt egy évben nyilvánvalóvá vált, hogy az ENSZ, a nagy liberális világszervezetek (IMF, Világbank stb.), az Európai Unió vezetése és a mögöttük álló liberális értelmiségi és multinacionális gazdasági elit teljes etnikai keveredést akar létrehozni Európában és a világ további, eddig fehér ember által lakott területein.

Az érdekeik nem teljesen azonosak, de mindegyik szereplő – a pénzvilág, a technológiai világcégek, a már jelentős nemzeti szintű befolyást szerző nemzetközi szervezetek – abban érdekelt, hogy az erős államszervezettel bíró nemzetállamok eltűnjenek.

Egyetlen hitükben azonosak csak: mindannyian komolyan azt gondolják, szigorúan tudományos alapon, mert a kutatóintézeteik ezt kiszámolták nekik, hogy uralni fogják azt a helyzetet, ami kialakul. Tényleg meg vannak győződve arról, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa politikai és gazdasági stabilitása megőrizhető, ha a fehér ember ezeken a területeken kisebbségbe szorul, a korfa alsóbb részeiből pedig folyamatosan eltűnik.

Komolyan azt gondolják, hogy a számtalan törzsi kultúrából származó muszlimok nem hozzák magukkal a helyi konfliktusaikat, meg fogják tanulni a helyi technológiák és kulturális javak „kezelését”, és egy olyan, multikulturalizmuson túli világ jön létre, amelyben az ő vállalataik kiválóan működhetnek, amelyeket ők vezethetnek.

Mindenhatóság-érzetük csak fokozódott, miután az elmúlt másfél évtizedben a rombolással jól haladtak, amit ők a régi elavult struktúrák lebontásának hívnak. Most lépnek ki a napfényre, mert már elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy nyíltan képviseljék ezt a pogromot, bocsánat, programot. Már nyíltan politikai szereplők, és nyíltan vállalják kapcsolataikat Európa minden ellenségével, mindenkivel, aki akarja Európát, a földrészt annak minden gazdagságával és természetesen fehér lakossága nélkül.

Európának ma kontinensnyi ellenséggel kell szembenéznie.

Afrika felől az agresszíven terjeszkedő iszlámmal, amely lassan elnyeli a fekete bőrű lakosságát is. Kelet felé szintén az iszlámmal, nyugaton pedig saját magával, a liberalizmus romboló eszméjével szemben kellene megvédenie magát.

Nyilvánvaló célpontok vagyunk, mert Európa – Afrikával ellentétben – még lakható, nem tette teljesen tönkre a túlnépesedés és a kulturális agresszió.

Európának azonban gyakorlatilag nincs bevethető katonai ereje, egykori katonai hatalmai vegetálnak. Hiába uraljuk a technológiát, már köztudomású, hogy nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy megvédjük magunkat. Az európai társadalmakban kialakuló gondolkodási stílusok, az európai tudomány hozta létre azt a globalizációt, amely egyáltalán értelmes fogalommá tette azt a szót, hogy emberiség.

Az európai tudás, a technológiai transzferek és a segélyek tették lehetővé azt a népességrobbanást, amely létrehozta a migráció alapját képező, reménytelenségben sínylődő embertömeget. A mi hibánk, de mégsem az.

Ennek fényében különösen ironikus, hogy egy olyan etikát kérnek számon rajtunk, amit velünk kapcsolatban majd nem akarnak alkalmazni. Hiszen az univerzális etika is európai találmány, a kereszténységben gyökeredzik, a nyugati ember mondott olyat először, hogy minden ember egyenlő. A többi rassz vagy vallás viszont nem igazán gondol ilyet, nem idegen tőlük, hogy felsőbbrendűnek tartsák magukat, valamint gyűlölik a fehér embert a gyarmatosításért. Meg irigylik a gazdagságát.

Most, amikor az Amnesty International teljesen leplezetlenül kampányt indít a korlátlan migráció érdekében, el kell gondolkoznunk a jövőn. A mi jövőnkön, de rövid távon legfőképpen a liberális ideológiához fűződő viszonyunk jövőjén.

Nyugat-Európa sorsa már eldőlt. Pillanatokon belül számtalan nagyváros és kisebb részben vidéki terület feletti joghatóságát és uralmát fogja elveszíteni több, ma még nagynak és erősnek látszó állam.

Ez az Európában több száz éve természetes jogrend megszűnését fogja jelenteni. Nemcsak az alapvető emberi jogok nem érvényesülnek többé, hanem elvész a tulajdonhoz való jog is, hiszen a területek új gazdái magukénak fogják tekinteni a földet, a termelőrendszereket és a teljes infrastruktúrát.

A kérdés az, hogy képesek lesznek-e működtetni is? Egy etnikailag és vallásilag idegen népesség, amelynek kultúrájában nincs benne a technológiával való harmonikus együttélés, hirtelen a világ legfejlettebb és legtöbb gondozást igénylő infrastruktúrájának tetején fogja magát találni. Először figyelhetjük majd meg, sajnos az első sorból, ahogy az idegenek elfoglalnak egy nagyon fejlett világot, és megkísérlik azt működtetni.

Nyugat-Európa olyan lesz, mint Szíria, Líbia vagy Irak, áttekinthetetlen polgárháborúval, etnikai és vallási törésvonalakkal, ahol az eredeti népesség lesz a túszul ejtett polgári lakosság, amellyel majd senki sem törődik.

És mindez egy atomkori, komoly vegyi- és biológiaifegyver-iparral rendelkező civilizációban zajlik majd. Vannak világosan megjósolható dolgok. A demográfiai adatok, az országok korfái, a zárt etnikai vagy vallási negyedek kialakulása és folyamatos növekedése az európai nagyvárosokban mind-mind azt ígérik, hogy gyors, esetleg radikálisan hirtelen bekövetkező átrendeződésre számíthatunk. Az elvileg integrálódó migránsok sem hűségesek a befogadóország államszervezetéhez.

Az már fel sem merül, hogy a nemzethez kellene hűségesnek len­niük vagy ahhoz kellene integrálódniuk. Ha minden marad a régiben, a bevándorlás következménye számunkra, egyszerű halandók számára az európai életforma teljes eltűnése lesz, alig néhány év alatt.

El fog tűnni a kiszámítható jövő, elenyészik az a stabilitás, amely háromszáz éve Európa sajátja. Mert ez a változás nagyobb lesz, mint amilyet Trianon után átéltünk, nagyobb, mint a kommunista diktatúra által elkövetett társadalommérnökösködés következményei, és nagyobb, mint az 1945 után felgyorsuló városiasodás és életmód hatása. Nemcsak új vallást, hanem teljesen új hétköznapokat fognak ránk erőltetni, ha megvalósul a szélsőliberálisok terve.

Öreg fehérek leszünk egy fiatal feketék és arabok által erőszakkal uralt világban.

Nem ötven év múlva, hanem öt év múlva.

A totális dezintegrációhoz vezető tényezők a következők: az államhatalom, a fegyveres erők gyengülése, az iszlám beszivárgás (bevándorlás) és a liberális törvények erőszakos betartatása. Az iszlám törvényeinek fokozatos integrálása a jogrendbe, amely már előrébb tart, mint gondolnánk. A szólásszabadság drasztikus korlátozása, ami nyugaton már gyakorlatilag szintén megvalósult.

Az oktatási, szociá­lis és az egészségügyi rendszer széthullása, a benne dolgozók „elhasználódása” a források csökkenése következtében. Amint a nyugati országok nem képesek tovább biztosítani a bevándorló milliók eddigi megszokott (!) jólétét, azok azonnal radikalizálódni fognak, ha nem is vallási, de akcionista értelemben mindenképpen.

Hamarosan eljön az a pillanat, amikor az állam a legalapvetőbb fundamentumait sem lesz képes megvédeni a radikális etnikai, vallási csoportok követeléseitől. Ma a nyugati államok többet tesznek a népük önvédelmi szervezetei, mint a nemzetüket fenyegető veszélyek ellen. Ezzel a gyakorlatukkal az utolsó pillanatig sem fognak felhagyni, mert az ostobaság ezen fajtájának lételeme a végsőkig kitartani logikája.

Ha csoda történne, és sikerülne leállítani a migrációt, akkor is gyökeres fordulatra van szükség Európában. Minden illegális migránst ki kell utasítani, fizikailag is el kell távolítani Európából. Keményen büntetni kell azokat a kibocsátóországokat, amelyek nem fogadják vissza az állampolgáraikat.

Illegális politikai tényezőként kell kezelni és ki kell tenni Európából azonnal azt, aki bármilyen értelemben kétségbe meri vonni a befogadó európai államok kizárólagos joghatóságát. Ki kell mondani, hogy Európa nem hajlandó felnevelni több tíz millió muszlim gyereket a szüleik helyett.

Reménytelennek tűnik mindez? Igen, annak. De ha nem történik meg, Európa olyan káoszba süllyed, amelynek több áldozata lesz, mint a második világháborúnak, és végül bizonyosan mi kerülünk ki vesztesen belőle.

Ezt ki kell mondanunk, mert amit látunk a Közel-Keleten, az nem enged meg más értelmezést.