Amíg mi itt, a választási küzdelemtől terhes Pannon-medencében békés belenyugvással kezdjük megunni a politikát, s egy hírterhes délután azon elmélkedünk, hogy tulajdonképpen jó ötlete volt a rockoperában Gizellának: „Csinálnánk inkább egy kisbabát!”, azonközben csendben, mintha mi sem történt volna véget ért az európai civilizáció. És mi észre sem vettük.
Történt ugyanis, hogy a brit bírói testület Egyenlő bánásmód nevű kollégiuma a közelmúltban kiadott bizonyos irányelveket, amelyek nem pusztán az európai kultúra alapját jelentő törvény előtti egyenlőséget tagadják, de kimondottan faji alapokon megállva egyúttal a fehérek alacsonyabb rendűségét is leszögezik.
Lássuk csak!
Az angol bíróságoknak szóló hivatalos útmutató szerint „valódi egyenlőség” egyfajta pozitív diszkrimináció révén valósítható meg, azaz a kisebbségeket támogatni kell. Hogy ez mit jelent? Nos, szó szerint azt, hogy a bíróságoknak a döntéshozatal során javasolt kedvezményekben részesíteniük a nem fehér vádlottakat, annak érdekében, hogy így „orvosolják a meglévő egyenlőtlenségeket”.
A dokumentum szerint „az igaz egyenlő bánásmód nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenkit azonos módon kell kezelni.” És, hogy ne legyen kétségünk, kit kell elnyomni és kit kell felszabadítani, a szöveg rámutat: nem rasszizmus ha a bíróságok figyelembe veszik a fajt.
Persze, mi itt, Európa közepén tudjuk, hogy de, az rasszizmus, ám mielőtt átadnánk magunkat a megdöbbenésnek, böngésszük tovább a szöveget.
Az útmutató az úgynevezett gyűlöletbűncselekmények gyakoriságára hivatkozik, amikor amellett érvel, hogy miért kell a bírónak kedvezőbb bánásmódot alkalmazni a nem fehérekkel szemben. „A gyűlölet-bűnözés pszichológiai hatása súlyosan nehezedik a muzulmán közösségre” – állítja a szöveg, amiből egyebek mellett az is következik, hogy a bíróknak szembe kell szállniuk az iszlamofóbiával.
„Az élet kulcsfontosságú területein, például az oktatásban, az egészségügyben, a lakhatásban és a foglalkoztatásban, bizonyos kisebbségi etnikai csoportok esetében jelentős hátrány tapasztalható” – állapítja meg az útmutató. A szöveg hivatkozik egy kutatásra is, amely „erős negatív attitűdöt talált a fehér népesség körében a bevándorlók, menekültek, muszlimok, cigányok irányában”.
Az ilyen intolerancia – folytatódik a bíróknak szóló bulletin – „megnehezíti, hogy valaki muszlim legyen Nagy-Britanniában.”
Az útmutató szelleme, a modern liberalizmus gyakorlata példátlanul tragikus a modern Európában. Illetve nem példátlanul. A jakobinus hisztéria, a náci rasszhigiénia és a kommunista osztályharc-elmélet tett ilyen módon különbséget ember és ember között. Akkoriban és arrafelé volt szokás, hogy az arisztokratákat, a zsidókat, vagy az osztályellenséget keményebben büntették, a megfelelő származás viszont előnyt jelentett…
Nyugat-Európára rémisztően sötét idő köszöntött. A bevándorlók nagyvárosi randalírozása, a terroristák gyilkos agressziója nem árthat annyit Európának, mint amennyit árt neki a klasszikus polgári jogrend felszámolása. Az angol bírói kollégium útmutatója akár olyan dokumentumnak is tekinthető, mint ami a saria bevezetését készíti elő.
A muszlim jogrendét, amelyben a muzulmán férfi többet ér másoknál.
Az a nyugat, amelyre ájult szerelemmel tekint a kormányunkat leváltani készülő baloldali-liberális csoport, rettenetes útra lépett. Európának, a fehér Európának vége van. És most, úgy értem, például április nyolcadikán, rajtunk múlik, hogy a fehér Közép-Európa megmaradhat-e annak, aminek szeretjük.
Utóirat:
Egy angliai temetőben a sírokat megrongáló – vélhetően színesbőrű – vandálok ezt a feliratot kanyarították a halotti monumentumra: „bye bye whitey”.
0 Megjegyzések