Székelyföld eleven valóság, sajátos kultúrával, történelemmel, amelyek megkülönböztetik az őt körülvevő régióktól. Ez egy nyilvánvaló tény, és aki a nyilvánvaló tényeket tagadja, az buta– jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki a Székely Szabadság Napja alkalmával nyilatkozott portálunknak.
Hozzátette, a hagyományosan március 10-én tartott emléknap üzenet a román közvéleménynek és a nagyvilágnak, mit is akarnak a székelyek. “Székelyföld területi autonómiájának megvalósulása a kezünkbe adná a döntés lehetőségét, hogy a mi közösségünk gondjait mi magunk oldjuk meg” – hangsúlyozta.
1854–ben az elbukott magyar szabadságharc lángját akarták újra fellobbantani a nemzeti függetlenség jegyében – erre emlékeznek a Székely Szabadság Napján, március 10-én. A szervezők szerint a nemzeti függetlenség szimbolikus emléknapja arra ösztönzi a székelyföldi magyarságot, hogy az önrendelkezés XX. századi formáit keresse, és kifejezze a területi autonómia iránti vágyát a fennálló alkotmányos keretek között. Az idei esemény alkalmával Izsák Balázst, a kezdeményező Székely Nemzeti Tanács elnökét kérdeztük.
Az elmúlt időben több erős kijelentés is napvilágot látott a román sajtóban. Tudose akasztással fenyegette a székely autonómia egyik jelképét, a székely zászlót használókat, nemrégiben a román külügy pedig úgy fogalmazott, az „úgynevezett székelyföld“, vagyis a Hargita, Kovászna és Maros tömbmagyar vidékeit magába foglaló „mesterséges, képzeletbeli” régió soha nem volt önálló történelmi, vagy közigazgatási régiója az országnak. Székelyföld valóban csak kitaláció?
Székelyföld eleven valóság. Sajátos kultúrával, történelemmel, amelyek megkülönböztetik az őt körülvevő régióktól. Ez egy nyilvánvaló tény, és aki a nyilvánvaló tényeket tagadja, az buta. Még ha igaz lenne az, hogy Székelyföld soha nem volt önálló történelmi vagy közigazgatási régiója az országnak, a létezését megkérdőjelezni nevetséges. Akik ezt teszik, azok természetes módon beszélnek Erdélyről, a Bánságról vagy a Móc-vidékről, amelyekről szintén elmondható, hogy Romániának nem voltak közigazgatási régiói. Ezen túlmenően Románia 1952-ben elfogadott alkotmánya kimondta, hogy elismerik a romániai magyarság jogát a területi-közigazgatási autonómiához a „székely rajonokban”. Az így létrejövő Magyar Autonóm Tartomány, amelynek székely jellegét épp az alkotmány ismerte el, Románia közigazgatási egysége volt! Székelyföld létezésének megkérdőjelezése tehát nem csak butaság, hanem hazugság is, amely méltatlan egy európai állam kormányához.
Különös pikantériát ad az idei emléknapnak, hogy ebben az évben ünneplik a románok Erdély csatlakozását a román királysághoz. Számítanak-e atrocitásokra, éles hangú kritikákra a román sajtó vagy szélsőséges szervezetek részéről?
Erdély a Román Királysághoz 1920. június 4-e után, a trianoni diktátumot követően csatlakozott. Egészen addig a pillanatig Magyarország része volt. Valójában a magyarországi románok Gyulafehérvári Nagygyűlésének századik évfordulójára készül az ország. Ezzel az évfordulóval kapcsolatban szokás hivatkozni a Gyulafehérvári Nyilatkozat ígéreteire. Mindannyiunknak tudni kell, hogy ezt a dokumentumot a román állam soha nem vállalta fel, és szembe kell nézni a ténnyel, hogy a benne foglalt ígéretek, sajnos a román államot semmire nem kötelezik.
Korábbi közös sajtótájékoztatójukon elhangzott, a Székely Szabadság Napjának akkor van legnagyobb sikere, ha minden magyar párt összefog. Az autonómiatörekvésekben azonban továbbra sem egyezik tökéletesen a pártok, szervezetek véleménye. Mikor jöhet létre egy közös, mindenki számára elfogadható autonómiatervezet?
Ez év januárjában az erdélyi magyar pártok egy közös elvi nyilatkozatot írtak alá az erdélyi magyarság autonómia törekvéseiről, többek között Székelyföld területi autonómiájáról is. Ez a nyilatkozat olyan alapvető célokat tartalmaz, olyan közös kiindulási pontokat jelöl ki, amelyek áttörést jelentenek a pártok közötti az autonómiára vonatkozó egyeztetésekben. Őszintén bevallom, én nem számítottam ilyen szintű markáns előrehaladásra. Igaz, komoly egyeztetések előzték meg ezt a nyilatkozatot, és dolgozni kell azért, hogy további előrehaladás is történjen.
A Minority Safepack kisebbségvédelmi aláírásgyűjtés kapcsán Vincze Lóránt, a kezdeményező FUEN elnöke úgy nyilatkozott, Európában ma sokkal kisebb figyelem fordul az őshonos kisebbségek felé, és lényegesen több az újonnan betelepülők irányába. Meddig érhet el a Székely Szabadság Napjának, vagy az aláírásgyűjtés kezdeményezőinek hangja Európában?
Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az Európai Unió határozott lépéseket tegyen az őshonos kisebbségek védelmében. Ez egy olyan stratégiai feladat, amely rendkívül bonyolult, és semmiképpen nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a korlátokat, amelyeket az uniós szerződések kijelölnek. Egyrészt a kisebbség védelem nem tartozik az unió hatáskörébe, és nem is fog a szerződések megváltoztatása nélkül odatartozni. Másrészt számos olyan területen, ahol jogalkotási hatáskörrel rendelkezik az Európai Bizottság, el lehet érni a kisebbségekre nézve is kedvező változásokat. Egy példa, a diszkriminációt tiltó európai irányelvnek nem kifejezett célja a kisebbségvédelem, hanem a munkaerő szabad áramlását segítő jogszabály, amely tiltja munkavállalásnál a megkülönböztetést, többek között nemzeti alapon is. Ugyanakkor nem lehet behatárolni oly módon, hogy az ne legyen felhasználható az őshonos nemzeti kisebbségek javára. Az ennek alapján létrehozott Diszkrimináció Ellenes Tanács elé több olyan ügy is került, amely az erdélyi magyarságot hátrányosan megkülönböztette, és ezelőtt az uniós gyökerű intézmény előtt sikerült orvosolni nem egy hátrányos megkülönböztetést. A Minority Safepack az őshonos nemzeti közösségek jogainak egy nagyon keskeny szeletét fogja át, lehetséges sikere azonban próbája az uniós jogalkotásnak: bármilyen kicsi lépés ez, de sikerül-e ebben előrelépni.
Mi lenne Ön szerint jelenleg legfontosabb cél, amelyet a Székely Szabadság Napjának el kellene érnie?
A Székely Szabadság Napjának kettős célja van. A rendezvény megszervezése erősíti a közösség belső kohézióját, kitartását a cél mellett, amelyet kitűztünk. Másrészt üzenet a román közvéleménynek és a nagyvilágnak, mit is akarnak a székelyek. Székelyföld területi autonómiájának megvalósulása a kezünkbe adná a döntés lehetőségét, hogy a mi közösségünk gondjait mi magunk oldjuk meg. Ez a szabadság állapota lenne, de nyilván önmagában a szabadság nem hozza el minden gond megoldását, hiszen lehet jól és rosszul dönteni. Hasonlítsuk össze ezt a helyzetet egy szabad ország helyzetével, akár Magyarországéval. A választásokon a magyar választópolgárok döntenek a jövőről. Tehát számukra adott az a szabadság, amire mi csak vágyunk. A kérdés viszont az, hogy hogyan fognak élni a magyar választópolgárok ezzel a szabadsággal. Megmarad-e Magyarország magyarnak, vagy bevándorló országgá válik? Látható, hogy az oly áhított szabadság pusztán egy lehetőség, hogy jó irányba alakítsuk a jövőt, de sajnos ebben benne van a rossz döntések lehetősége is. Én bízom abban, hogy a magyar választópolgárok helyesen fognak dönteni, és bízom abban, hogyha megvalósul Székelyföld autonómiája, az új döntési lehetőségekkel mi is jól fogunk élni.
Izsák Balázs korábban azt közölte, hogy 40 ezer résztvevőre számít a Székely szabadság napja mai marosvásárhelyi megemlékezésén és felvonulásán. Budapesten a Hősök terén szerveznek megemlékezést 15 órakor. A Székelyföldért Társaság szervezésében 14:15-től a Sic Transit Folk Műhely zenél. 15 órától beszédet mond Pánczél Károly, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke; Schiffer András ügyvéd; György-Mózes Árpád, a Székelyföldért Társaság elnöke. Adományt gyűjtenek a 2015-ös székelyföldi őrtüzek gyergyói szervezőinek, akiket akkor a román hatóságok megbírságoltak.
Forrás: PestiSárcok.hu; kezdőkép: MTI
0 Megjegyzések