Bár mára már alig maradtak migránsok a kerítés túloldalán, a Vajdaságban, az a kevés menekült is sokakat zavar. Egy horgosi nagymama az unokáját félti, egy, a magyar határhoz közel élő szabadkai gazdálkodó pedig a birkáiért aggódik.
– Járkálnak-járkálnak, de már nem annyian, mint régebben. De azért kísérni kell a gyerekeket. Aggódok az unokáimért, de saját magunkért is. Nem olyan jóképűek, és nem is tudjuk, honnan jöttek – mondta a magyar–szerb határtól pár száz méterre a horgosi Skalák Mária, amikor a Vajdaságban rekedt migránsokról kérdeztük.
A Kis-horgosi major elhagyatott, düledező mezőgazdasági épületeiben pakisztáni fiatalok húzzák meg magukat. Az egyik csapat éppen reggelit készített a tűzhelyen: rotit, lisztből és vízből készült tradicionális kenyeret. Hellyel és étellel kínáltak bennünket a füsttel megtelt helyiségben, amely csak egy alsó ablakon keresztül szellőzött. Ott már levegőt is lehetett kapni, viszont a hideg is bejött. Az egyik 23 éves fiatal azt mondta, két hónapja élnek az egyre pusztuló épületben. A határzáron szeretnének átjutni.
Amikor az úti céljukról érdeklődtünk, azt mondta, Olaszországba tartanak, de amikor megmutattuk nekik a térképen, hogy oda Magyarország elkerülésével, Horvátországon át is eljuthatnak, értetlenül néztek a térképre.
Azt mondták, mindannyiuknak megvan az oka – politikai, anyagi vagy családi –, amiért elhagyták Pakisztánt. Egy másik épületben élő csapat is szívélyesen invitált minket alkalmi szállásukba, ahol rizzsel kínáltak. Ők hat hónapja élnek itt. Már 10-15 alkalommal próbáltak bejutni Magyarországra, ha enyhül az idő, újra megpróbálnak átkelni a határzáron.
Egy migránssegítő szervezet név nélkül nyilatkozó magyar tagja elmondta, a helyi segítők jól szervezetten működnek.
– Továbbra is virágzik embercsempészet, fejenként 3000 euróért a furgon ott vár a kerítés magyar oldalán, és csak azok a szerencsétlenek rekedtek ott, akiknek nincs ennyi pénzük. Ha a szerb egyházi segélyszervezetek nem segítenék őket, elmennének lopni, vagy éhen halnának– mondta.
Szabadka egyik peremvárosi kerületén, a Makkhetesen él 1944 óta Cvijanov Lázár, aki úgy fogalmazott, tiszteli a szegény embereket is, de szerinte a „főkolomposok” a hibásak.
– Nyissanak ott gyárakat, ahonnan a migránsok jönnek, adjanak nekik munkát helyben, és akkor nem kellene menekülniük. Építsen nekik gyárakat a Soros – javasolta az idős vadász.
A városrészről Makk hetesre keresztelt kocsmában vendéggel nem találkoztunk, az udvaron viszont pakisztáni fiatalemberek egy csoportja töltötte a mobiltelefonját és a külső akkumulátorokat. A kocsmáros nem örült a jelenlétünknek, azt tanácsolta, inkább ne zavarjuk a „vendégeit”.
– Viszik a birkát, bárányt. Lassan, de biztosan hordják el az állatokat. Két-három hónapja kezdődött, már tizenöt hiányzik. Lopnak a helyiek is, de ők nem hagynak ilyen nyomokat. Ott helyben megnyúzzák az állatot, a bőrét hátrahagyják, a belsőséget a kutyák hordják szét – mondta a határ közelében, a Szabadkai-homokpusztán gazdálkodó Antunović Mihály. – Csak az én gazdaságom van itt a határ közelében. Sajnos a mi oldalunkon nincs egy rendőr sem – mutatott a néhány száz méterre lévő határzár és a magyar oldalon folyamatosan járőröző egyenruhások felé.
0 Megjegyzések