Újabb úttörő lépés Európa leépítésében: bonni uszoda muzulmán függönnyel

Nincs nap, hogy ne „örvendeztessen meg” bennünket az európai valóság önkéntes térdre hullásának újabb példájával.

A Voice of Europe hírportál most azzal a hírrel szolgált, hogy Bonn városában, azaz a volt NSZK egykori fővárosában olyan új uszoda nyílt, ahol a muzulmán nőket átláthatatlan függöny védi.

Genovában muzulmán panaszra harang hallgat el. Franciaországban bírósági ukázra kell János Pál pápa köztéri szobráról a keresztet eltávolítani. Németországban egy városi bíróság önként veszi le a tárgyalóterméből a keresztet, nehogy a muzulmán vádlott érzéseit megsértse. A német Lidl egy belgiumi templomról retusálja le a keresztet, miután egy görög templomról már megtette.

Csak hogy az elmúlt napok történéseire emlékeztessünk.

Szegény muzulmánok, akik otthon oly érzékenyek. Szinte alig várjuk, hogy Rijadban, Szaúd-Arábia fővárosában megnyíljon az első „Ihaj-csuhaj” vendéglő, tele finom szeszesitalokkal, utcán lévő terasszal, ahol az ott csevegőknek poharukat felemelve lehet integetni az arra elhaladó vallási rendőröknek, míg Bahreinben meztelen strandolási lehetőséget biztosítanak azon ultramerész németeknek, akik a bonni uszodából kiszorultak, és az egy nappal korábban megnyílt bikinis tengerparttal sincsenek megelégedve.

Ja, hogy a szaúdiak és a bahreiniek nem hülyék, és hogy Guterres ENSZ-főtitkár elfelejti megszidni őket, amiért nem fogadnak be egyetlenegy, a saját vallási- és kultúrkörükből való menekültet sem?

Arról már ne is beszéljünk, hogy az e cikket illusztráló, egy burkiniben és hidzsabban fürdőző hölgyet mutató fotót nem ajánljuk kitenni a Facebookra, mert annak Zuckerberg-féle letiltás a vége azon világunkban, amelyre egyre jobban ráhull a liberálisok által imádott illiberális muszlimfüggöny.

A cikk megjegyzi, hogy a város korábban már nemek szerint szeparált úszási órákat intézményesített, melyek során csak nők használhatták a létesítményt és ahol „elsősorban a muzulmán nők kaptak lehetőséget arra, hogy ne a férfiak szeme láttára ússzanak és fürödjenek.” Mely mondatrészből nem egészen érthető az „elsősorban”, hiszen tudomásunk szerint a vuduistáktól kezdve, egészen a kilövési engedély által nem védett őshonos vallások tagjaiig, őket a nők látványa nem zavarja.

Most azonban a város „egy lépéssel tovább ment és teljesen elkülönítették a medencét egy hatalmas függönnyel, amely a látást blokkolja”. Azaz a medenca „saría-kész” állapotba került.

A helyi szabaddemokrata Werner Hümmrich – egy ottani Fodor Gábor-féle – kijelentette,

„Nem akarunk kirekeszteni egy csoportot a medence használatából, ezért bizonyos szociális igényeknek eleget teszünk. Az uszodát kifejezetten úgy tervezték, hogy ott gender-szegregált úszásra kerülhessen sor”.

Mondta a minden más esetben a szegregálástól minimum a weimari Németország visszajöttének réme miatt tripla frászt kapó liberális, egyébiránt a Beluga-kaviárt még a Szevruga-kaviártól is szegregáltan faló banda egyike.

Hümmrich még hozzátette: mindez „politikai követelmény” volt.

Ami után mivel vigasztalhatunk egy bonni uszodavízzel agyamosott átlag németet, ha a Gellért-fürdőben keres menedéket? Azzal, hogy kapcsolja be a magyarországi Klubrádiót, ahol miután egy betelefonáló megkérdezi a beszélgetős műsor vezetőjétől, hogy „De Bolgár úr, könyörgöm, ez a rohadék diktátor erre is képes lesz, ha megnyeri a választásokat?”, amire a Kádár-idők legszigorúbb C-típusú vizsgálatán egy vidám pillangó könnyedségével átrepült volt rádiós azt feleli:

„Hát, hogy az ellenzékiek akasztását bevezeti, azt talán az uniós alapok megvonásának lehetősége miatt nem hinném, de hogy milliók keresnek majd menedéket Bonnig szaladva, az egyáltalában nincs kizárva.”

Magyar Idők nyomán