Áll egy afganisztáni l3szbikus nő a magyar tranzitzónában, akár egy égszínkék szobor. A testét tetőtől talpig burka fedi, csak a lábbelije látszik, még a szemét is eltakarja a ruhájához tartozó fura fejfedő rácsa. A befogadóhelyen tevékenykedő segélyszervezet munkatársához fordulva csak egyetlen kérése van. Azt óhajtja, de nagyon, hogy valaki sürgősen adjon neki egy női borotvát, hogy az egyik mosdóban ki tudja elégíteni az ezzel kapcsolatos szükségleteit.
Ugye életszerű a kép? A Soros György által százmilliókkal támogatott Helsinki Bizottság szerint igen. Ezek az úgynevezett civilek ugyanis azzal a nem mindennapi közérdekű adatkéréssel fordultak a Karitatív Tanácshoz, hogy ugyan mondják már meg nekik: adnak-e a hozzájuk tartozó segélyszervezetek a Magyarországon menedéket kérő meleg, l3szbikus, transznemű és intersz3xuáIis egyéneknek (MLTBI), illetve a migráns nőknek speciális intim eszközöket. Ez a csoport ugyanis igen sérülékeny, ezért kutatást kell végezniük a körükben, hogy mindenben kiszolgálják-e az igényeiket.
Simán az gondolhatnánk, hogy a Helsinki Bizottság félcédulás flótások gyülekezete, ha nem sejtenénk, hogy ez az adatkérés nem más, mint egy jól kigondolt, ravasz provokáció. Mert mi is történik, ha válaszolnak erre a kapitális ökörségre a megszólított, főként egyházi gyökerű segélyszervezetek? Könnyen úgy tűnhet, hogy ők is elismerik: a bevándorlók között sokan vannak olyan személyek, például melegek vagy l3szbikusok, akiket a muszlim országokban üldöznek a nemi hovatartozásuk miatt. Ezzel megágyaznak a Helsinki Bizottság egyik követelésének, hogy az általuk készített tesztek alapján megállapítható lehessen, ki tartozik a bevándorlók közül a h0m0sz3xuáIisok közé. Így pedig számos gazdasági bevándorlóról is kimondható lesz majd, hogy ő valójában menekült, akit nem lehet visszatoloncolni oda, ahonnan érkezett.
Innentől kezdve csak egy lépés választ el minket attól, hogy egy idő után maguk a Soros György által támogatott szervezetek mondják meg, ki számít valódi menekültnek, akit mindenképpen be kell fogadni majd az Európai Unió országaiban, vagyis tovább kell engedni a magyar határon is. Ha viszont ilyen helyzet állna elő, mindjárt fölöslegessé válna a kerítés, és elindulhatna az áradat mindenfelől. Európa hamarosan megtelhetne számtalan, burkába öltözött l3szbikussal, meleggel vagy mindenféle nemű különös személlyel a nyílt társadalom álomterve szerint.
De mit szólnak majd mindehhez az európai muszlimok? A no-go zónákban végzik majd ki az újonnan érkezőket, mint teszik azt jelenleg a h0m0sz3xuáIisokkal Nigériában, Szudánban vagy Szomáliában? Esetleg Berlin főutcáján divattá válik majd a korbácsolás vagy a megkövezés?
Sajnos a Helsinki Bizottság mesterkedése korántsem ennyire groteszk. Az adatvédelmi törvény és az európai jogszabályok is tiltják ugyanis, hogy valakinek a nemi identitásáról készítsenek kutatást az ő írásos beleegyezése nélkül – nem véletlenül. Képzeljük el, mi történhet akár a tranzitzónában, ha egy fanatikus muszlim bevándorló számára kiderül, hogy a szomszéd sátorban egy magát h0m0sz3xuáIisnak valló személy lapul? És nem sértik-e a személyiségi jogait a Helsinki Bizottság emberei azoknak, akiket a menekültstátus kiharcolásának ígéretével úgy aláznak meg, hogy írásban kérnek tőlük dokumentumot sz3xuáIis szokásaikról?
Szerencsére a Karitatív Tanács tagjait nem sikerült behúzni ebbe a csőbe. Leszögezték: mindenkinek mindenben segítenek nemi, vallási és faji megkülönböztetés nélkül. Ahogyan az egy rendes európaihoz illik, akit a keresztényi könyörületesség vezet.
0 Megjegyzések