Néhány százan gondolhatták úgy, hogy a péntek délutánjukat Vona Gábornak adják, ha már a Jobbik elnöke annyira kérte. Utólag elmondható, hogy azoknak volt igazuk, akik kihagyták a Hősök terére tervezett tüntetést, mert az legfeljebb arra volt jó, hogy tovább bomlassza a Jobbik amúgy sem túl acélos táborát. A hívek erőt vártak, helyette unalmat kaptak egy olyan szürreális eseményen, amelyen Vona Gábort szánták fő attrakciónak, és akit egy túlmozgásos Puzsér Róbert is könnyedén leiskolázott.
A legnagyobb jóindulattal, a Momentum, az Együtt, az LMP és a Liberálisok (!) lézengő híveit is beleszámítva, néhány százan látogathattak ki a Jobbik Hősök terére szervezett tüntetésére. A “kritikus tömeget” látva, négy hónappal a választások előtt a helyzet úgy áll, hogy eljött az ideje mérlegre tenni Vona Gábor baloldalosodó politikai stratégiájának a gyümölcseit.
A magát valamiféle modern Messiásnak gondoló pártelnök erőszakos fordulata néppárt helyett törpepártot csinált a saját közösségéből. Vona Gábor felfalta a Jobbikot.
Ezt a következtetést nem csupán a foghíjas sorokból lehet levonni, hanem inkább abból az enerváltságból, amely a Jobbik rendezvényein sorozatban tapasztalható. Nincs két hónapja, hogy az október 23-i jobbikos megemlékezésen mindössze 150-en jelentek meg, a mai demokráciát és jogállamot féltő, voltaképpen a Jobbik és Simicska Lajos vállalhatatlan üzleteinek elkenését célzó megmozdulás pedig újabb gyomrost vitt be a párt vezetésének. A Jobbik válságban van, és ezt a tényt már nem képesek elfedni az ellenkezőjét állító politikai eszmefuttatások.
Vona Gábornak azon túl, hogy meg akarja szerezni a hatalmat, nincs más üzenete, és ma az a csúfság is megtörtént vele, hogy a saját rendezvényén a kissé labilis és erősen túlmozgásos Puzsér Róbert egyszerűen a fejére nőtt. Pusztán azért, mert Puzsér a felszólalásában szembe mert nézni azokkal a tényleg komikus és szürreális folyamatokkal, amelyek a Jobbikot jellemzik, miközben a párt elnöke és miniszterelnök-jelöltje, Vona Gábor úgy csinált, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy most éppen olyan pátosszal beszél a civil szervezetek tevékenységéről, mintha egyenesen Soros György hóna alatt nevelkedett volna.
Az a pártelnök, amely 2013-ban még ügynöknek tartotta a civileket.
Ezeket a teljesen nyilvánvaló ellentmondásokat tapasztalva, illetve látva Vona Gábor rezzenéstelen arcát, komolyan felmerül a kérdés, hogy vajon Vona tényleg hülyének nézi-e az állampolgárokat? Hogy ez könnyen lehet, arra szemléletes példa a mai demonstráció díszlete, amely leginkább egy molinóból állt azzal a felirattal, hogy “a nép nem betiltható, de a kormány leváltható”. Ez pedig éppen az a mondat, amellyel Nagy Ajtony Csaba, Simicska Lajos unokaöccse, az Index.hu igazgatósági tagja plakátolta tele a fővárost a Jobbik mellett kampányolva idén nyáron. És láss csodát, éppen ez elé áll be Vona Gábor arról papolva, hogy az Állami Számvevőszék jogtalanul büntette meg a Jobbikot, és semmiféle tiltott finanszírozást nem fogadtak el Simicska Lajostól. Mindezt úgy, hogy éppen ma hozta nyilvánosságra a Pesti Srácok azokat a szerződéséeket, amelyekből kiderül, hogy az oligarcha 27,5 millió forintért adott el 1019 plakáthelyet a Jobbiknak, és amely piaci viszonyok között amúgy milliárdos tétel lenne.
Halálos ölelés
Ezt a bénázást elnézve érdemes elgondolkodnia a baloldali erőknek, hogy a reménytelennek tűnő helyzetükben asszisztálnak-e a Jobbik ámokfutásához. Ma ugyanis Vona oldalán parádézott Juhász Péter az Együtt elnöke, Fekete-Győr András a Momentum első embere és az LMP egyik elnökségi tagja is.
A kérdés az, hogy ezeknek a pártoknak megmaradt-e a józan eszük, vagy az Orbán-kormány ellen érzett elapadhatatlan utálatukban addig jutottak, hogy még a törvénysértű Jobbik mellé is beállnak statisztának. Közreműködnek-e abba, hogy a saját választóikat is megtévesztve olyan színben tüntessék fel a Jobbikot, mint a magyar szabadság és a magyar demokrácia utolsó bástyája, vagy ki merik mondani, hogy Vona Gáborék illegális eszközökhöz nyúltak, és egyék meg, amit főztek.
Pillanatnyilag az előbbi forgatókönyv a valószínűbb, csakhogy az elvetelen politikacsinálásban ritka a happy end.
0 Megjegyzések