Egy sötét nap sötétre torzított eseményére emlékezünk ma. Tizenhárom éve, 2004. december 5-én érvénytelen népszavazás akadályozta meg a határon túli magyarság kettős állampolgárságát. A nem sokkal korábban puccsal kormányfővé lett Gyurcsány Ferenc akkor már hetek óta azzal riogatta a választókat, hogy a kedvezmény megadása hatalmas terheket róna az anyaországra.
A demagóg propaganda megtette a hatását: bár az igenek győztek, a referendum a gyér részvétel miatt eredménytelen lett. Az eredmény elképesztő csalódást okozott a Trianon sújtotta magyarság számára.
Az élet azóta – valamelyest – rendet csinált. A gyurcsányi aljasság, megspékelve az őszödi beszéddel, majd az őszi rendőrrohamokkal, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hat évvel később, 2010-ben a nemzeti oldal lavinaszerű győzelmet arasson.
Az új Országgyűlés egyik legelső lépéseként eltörölte az akkor esett gyalázatot; elsöprő többséggel szavazta meg a törvényt, amely kimondta a határon túli magyarok jogát a kettős állampolgársághoz. (Gyurcsány mellett csupán Molnár Csaba és Szanyi Tibor szavazott nemmel.)
Aligha véletlen, hogy a politikai elfekvőbe került Gyurcsány Ferenc azóta is a legelutasítottabb magyar politikus. Ráadásul látványos bukásával magával sodorta akkori pártját, az MSZP is. (A hajdani élcsapat agóniája a napi hírekből jól nyomon követhető.
Az aljasságnak a jelek szerint még logikája sincsen. A határon túliakat megtagadó (ellenük most is aláírást gyűjtő) őszödi ember ugyanis – ha rajta múlna – beengedné a határainknál tolongó migránsokat, tárt karokkal várná a hívatlan jövevényeket. Úgy tartja, a bevándorlás nem jelent semmiféle érdemi kockázatot. Az idegen szép! Hadd jöjjenek!
Szerintem ezt még Gyurcsány ápolói sem értik.
0 Megjegyzések