A haladó véleményformálók egyik szuperképessége, hogy bármelyik orbáni sérelmükből váltás nélkül át tudnak kapcsolni egy másik orbáni sérelmükre. Bolgár György és kollégái a CEU iránti siránkozásból váltottak egy szempillantás alatt a Magyarországot elfoglaló – és nyilván 1947-hez hasonlóan, a haladó erők kezébe adó – intervencióra. Illetve az annak elmaradása miatti siránkozásra. Bónusz ajándékként még az is kiderült, miért aggasztja a Művelt Nyugatot a magyar-orosz és a magyar-kínai gazdasági kapcsolatok erősödése.
A leghíresebb magyar p0rnóregény-író a Klubrádió Hetes Stúdió című műsorában hozta a tőle elvárt szintet, és ehhez hagyományosan alkalmas vendégeket is talált maga mellé. A fájdalom aktuális okozója még mindig a CEU-ügy. Bolgár (aki egyébként igazi nagypályás lenne a Ki tudja minél kevesebb mondatban minél többször kimondani, hogy európai versenyben) szerint a kormány azért tolta ki egy évvel az egyetemmel szembeni elvárások teljesítési idejét, hogy bizonytalanságban tartsa az intézményt, amely így „magától meghal”, mert nem mennek oda a diákok. A műsorvezető felismerése, hogy hiába rendelte be példátlan módon a magyar miniszterelnököt az Európai Néppárt elnöksége is, hiába az európai botrány,
az Európai Unió tehetetlen, Orbán Viktor ezt sajnos nagyon jól látja. Vagyis mindent megtehetnek.
Amikor beszélgetőtársa, a Fejér Megyei Hírlaptól az Orbán-interjú meghamisítása miatt kirúgott Klecska Ernő visszakérdezett, hogy mi védi Orbán, elgurult Bolgár György gyógyszere, és felmelegítette a teljes szétesettségből kijönni képtelen baloldal végső vágyát, a külföldi katonai intervenciót Magyarország ellen:
Az, hogy az Európai Uniónak, ahogy a Vatikánnak sem, nincsenek hadosztályai, nincsenek tankjai. Nem fognak minket elfoglalni. […] Nincsenek eszközei. Nem tudják elvenni, és nem is akarják az Európai uniós pénztámogatásokat; nem tudnak minket kizárni, mert ezzel az Európai Unió és az európai eszme gyengülne. Magyarán: mindenki azt csinál, amit akar. […] Orbán ezt jó politikai érzékkel, ösztönnel, szaglással fölfedezte.
Bolgár György tehát azt fájlalja, hogy az Európai Unió nem buktathatja meg Orbán Viktor törvényesen választott kormányát az EU-ból való kirúgással, pénzmegvonással, horribile dictu katonai beavatkozással.
Az uniós-kínai kereskedelem üdvös, a magyar-kínai aggályos
Itt azonban még nem volt vége, hiszen nincsen klubrádiós műsor önellentmondás nélkül. A résztvevők a magyar-orosz kapcsolaton kezdtek sopánkodni. Szerencsére ott volt a műsorban Herskovits Eszter, a 168 Óra munkatársa is, akinek minderről az jutott eszébe, hogy a minapi kínai látogatás is komoly aggályokat ébresztett az uniós vezetőkben. Ebből kiindulva azon filozofált a trió, hogy mekkora hülyeség, hogy Magyarország lesz a Kelet és Nyugat közti kapu, hiszen Kína nem fogja feláldozni a EU-s gazdasági kapcsolatrendszerét, hogy Magyarországgal kivételezzen.
Meg hát nincs is szükség kapura, hiszen Nyugaton már ott vannak [a kínaiak]
– tette hozzá harsány magabiztossággal Herskovits, nagy helyeslést bezsebelve.
Herskovits Eszter szerint aggályos, ha Magyarország Kínával üzletel, és különben sincs ránk szükség, hiszen a Nyugat nélkülünk is üzletel Kínával. Ez viszont valamiért nem aggályos.
Nagyon vártuk volna, hogy elmeséljék, Kína uniós gazdasági kapcsolatai miként jöttek létre, ha nem kínai küldöttségek nyugati látogatásai révén. Ha pedig mégis, akkor ezek a nyugati látogatások is komoly aggályokat ébresztettek-e az uniós vezetőkben? Ehelyett még némi sopánkodás hangzott el, hogy a kínai gazdasági kapcsolat pont annyira aggályos, és pont annyira nem tud ellene mit tenni a Művelt Nyugat, mint az orosz kapcsolat ellen.
Persze ne játsszuk a hülyét, pontosan tudjuk, hogy ha Németország vagy Franciaország üzletel az oroszokkal és a kínaiakkal, arra nem ráncolja úgy a szemöldökét a haladó kórus, mint amikor Magyarország teszi ugyanezt. Ugyanúgy, ahogy például annak sincs következménye, ha Franciaország tíz éven át nem képes elérni a kötelező költségvetési hiánycélt, míg Magyarországnak kőkeményen elmagyarázták még 2010-ben, hogy számára ilyen opció nem is létezik. Az oroszokkal és kínaiakkal kiépített magyar gazdasági kapcsolaton pedig azért aggódik az Európai Unió, mert annyival kevesebb üzlet jut a haladó kórust eltartó gazdasági köröknek, nem beszélve a magyar mozgástér növekedéséről. Röviden szólva: sem a nagy nyugati cégeknek, sem az általuk kitartott német, francia és más nyugati politikai elitnek, sem az EU vezetőségének nem érdeke, hogy Magyarország vagy bármely más ország kimásszon a félgyarmati állapotából.
Ha pedig mégis megpróbálja, akkor a gyarmattartók helyi megbízottainál rögtön elkezd működni az alapreflex, és tekintetüket nyugat felé vetve, lázas izgalommal remélik a katonai intervenciót, amely majd helyreteszi ezt a renitens népet.
0 Megjegyzések