Két éve találgatják a szalkszentmártoniak: vajon tényleg Zoltán lőtte tarkón a szomszéd tanyán élő jó barátját, Jenőt? A rendőrök sem fegyvert, sem szemtanút nem találtak, az áldozat ráadásul továbbra is bízik barátjában.
Ahogy a két férfi viccelődik, ugratja egymást, szinte hihetetlen, hogy a gyanú szerint tavalyelőtt februárban egyikük meg akarta ölni a másikat. Jenőnek ránézésre kutya baja, de mint mondja, prosztatarákja van, sugárkezelésre jár. Meg kellene műteni, ám nem akar befeküdni a kórházba. Abban azonban rendíthetetlen, hogy barátja, a majd 40 évvel korábbi gyilkosságért elítélt Zoltán nem akart neki ártani.
– Korábban húsz év fegyházra ítéltek, a sógorom megölte a barátnőjét, és segítettem neki a holttest eltüntetésében – mondta a Lokálnak Zoltán. – Amikor tűz ütött ki a szegedi Csillagban, több embert is kimentettem a lángok közül, ezért kegyelmet kaptam. Jenővel régi barátok vagyunk. Azon a februári napon is itt volt nálam. Bementem a házba cigiért, majd arra figyeltem fel, hogy a kutyák veszettül ugatnak. Kimentem, láttam, amint Jenő vérző fejjel egy betonoszlopnak támaszkodik. Ha akkor nem viszem be a dunaújvárosi kórházba, ő már nem él. A rendőrség mégis azt hitte, én akartam lelőni. A vád szerint azért akartam megölni Jenőt, mert megharagudtam rá, mert nem adta el nekem a szőlőjét.
Zoltán egy évig ült előzetes letartóztatásban, ám amint kiengedték, első útja a barátjához, Jenőhöz vezetett.
– Dehogy haragszom Zolira, nem hiszem, hogy ő akart lelőni. A hírekkel ellentétben sosem vitatkoztunk arról, hogy eladom-e neki a szőlőmet, ugyanis egyetlen szőlőtőkém sincs – magyarázta Jenő. – Csupán az édesanyám és a bátyám elmondásából tudom, mi történt velem. A golyó a homlokom tetején elakadt. A műtét után két hétig kómában feküdtem. Akárki is volt a tettes, az életemet tönkretette. Sosem leszek már a régi: a kezem használhatatlanná vált, nehezen járok, nem tudok dolgozni, a szemem és a memóriám is megromlott.
0 Megjegyzések