Szinte futótűzként terjed a világhálón annak a párnak a története, aki megosztotta élményeit Németországból.
“Már az első meglepetés az albérlet keresésekor ért bennünket, mikor is a (nem csupán!) német nemzetiségű tulajdonosok lenézően kérték az előző német (!) főbérlőnktől küldött ajánlólevelet. Még azután is szinte követelés volt, mikor mondtuk, hogy saját házunkban éltünk Magyarországon. Valóban ennyire érthetetlen?!
Hosszadalmas tisztázás után kérte a jelenlegi németországi munkahelyem adatait, és a jövedelmem minden részletét.
Ismét egy részletes magyarázkodás: Elsősorban, ha kifizetjük a háromhavi kauciót és az első havi bérleti díjat, akkor talán nem csavargók vagyunk. Mindezek mellett van megtakarításunk. Pont emiatt vágtunk neki. A másik pedig, szintén lényegi pont, hogy amíg nincs hol laknod, nincs munkád. Vagy ingázol Németország és Magyarország között? Ja, esetleg lakhatsz munkásszállón, ami az előző kérdéshez biztos remek referencia.
Egy jó pár falnak ütközés után megtaláltuk a lakásunkat.
Ám ezután rögtön felmerül az első lényegi kérdés: Hogy van az, hogy a nagy menekülteknek szociális lakást adnak? Vagy akár a tulajdonosok is kiadják nekik a lakást, ugyanis rengeteg migráns albérlethez jutott. Ja hogy erről a média nem beszél? Hát én se beszélnék róla, olyannyira szánalmas…
A következő lépés az álláskeresés. Párom autószerelő, karosszérialakatos, valamint gépipari mérnökasszisztens. Most kezdett németül tanulni, viszont angolul remekül beszél, ugyanis éveket töltött a sokcsillagos Egyesült Államokban. Jómagam egyetemet végeztem, több nyelven beszélek, bár a németet rég használtam, nyelvvizsgám is van belőle. Bár tudom, ez itt nem számít…
Több munkaközvetítőhöz elmentünk. Számomra nincs munka. Hát jó, biztos a nemzetközi tanulmányokkal tényleg nem lehet semmire sem menni. Viszont betudtam a német nyelv nem megfelelő ismeretére, a felsőfokú angol és francia tudás itt biztos nem mérvadó. Gondoltam, talán nem a megfelelő munkaközvetítőt találtam meg…
Az előző és a következő részből jön majd később a “tényfeltárás”, amiből mindenki megértheti, miért is írtam le ilyen részletesen ezeket…
Párom – nem kevés munkatapasztalata után – sorozatos csalódásokat élt meg. Angolul folyékonyan beszél, plusz ehhez társul a szaktudása is. Mindezek után azt a kioktató választ kapta sorra, hogy “Németországban németül beszélnek”. Eme hasznos, zseniális útmutató lehet, hogy a 2015 óta érkezett naplopó migránsoknak új lett volna, de nekünk nem. Tanulja a németet, de mégis azon a nyelven szólal meg, amit egyrészt MINDENKI beszél, másrészt, ami neki könnyebb. Emberek vagyunk!
És a csalódások összegzéséül megint azt lehet mondani, hogy mi nem kapunk segélyt. Mert a városházán (itt Rathaus) annyit mondtak, hogy ha három hónapig nem találunk munkát, egyenes út vezet vissza Magyarországra. És mi valóban dolgozni szeretnénk, minden erőnkkel azon vagyunk, és voltunk korábban is, amíg megalapoztuk a kijutásunkat. Hiszen a csapból is az folyik, hogy Németországban munkaerőhiány van. De nem vesszük fel, aki dolgozni szeretne. Még egy raktáros munkára sem, ahol megmutatják, hogy minden beérkező dobozt a polcra kell feltenni. Minket magyarokat, még oda sem vesznek fel.
És még egy botrányos élmény. Be is jelentkeztünk a lakhelyünkre, hogy ne illegálisan tartózkodjunk itt. Bár albérleti szerződés van, de hát az mondhatni semmi. A lényeg azonban most következik: a városházán feltettek egy kérdést: “Keresztények?” Büszkén válaszoltam, hogy igen. “Római katolikusok?” Igen! Majd mondták, hogy egy nagyon kevés adót kell majd fizetni. Hát mondom oké, az belefér, miért ne? Majd visszakérdezve, hogy mennyi az annyi, azt válaszolták, hogy 30 euro / fő / hó. Majdnem 10 ezer Forint. Kettőnknek természetesen duplája. És visszakérdeztem felháborodásomban, hogy mindegy lenne-e, hogy milyen vallású vagyok, akkor is fizetnem kell? A válasz lesütött fejjel érkezett: “Csak akkor ha katolikus, vagy ha evangélikus”. Az iszlám vallás után nem kell fizetni! Ők szinte támogatást kapnak. ”
Na itt tart a remek Németország!
0 Megjegyzések