Az Abu Bakr Al Bagdadi nevével fémjelzett, az iraki Al-Kaidából alakult Iszlám Állam 2014-es területszerző hadjáratával minden szempontból beírta magát a történelemkönyvekbe.
Ez lett ugyanis az első olyan dzsihadista terrorszervezet, amely – szakítva a még Oszáma bin Láden által kidolgozott terrorista doktrínákkal – területeket foglalt el és tartott ellenőrzése alatt Irakban és Szíriában.
Az Iszlám Állam az elfoglalt területek közigazgatását is megszervezte, ellenőrizte a kereskedelmet, az egészség- és oktatásügyet: tényleg államként funkcionált. Ez emelte minden terrorszervezet fölé, de most éppen ez okozza a vesztét. Egy állam nem létezhet ugyanis jól behatárolható határok nélkül. Ha minden területét elveszíti Irakban és Szíriában, az Iszlám Állam nem lesz többé állam, visszatér az egyszerű dzsihadista szervezetek közé, amelyek közül felemelkedett.
A kérdés persze okkal vetődhet fel, hogy miért is kezdett egyáltalán az Iszlám Állam valóban államot játszani. Ennek az okát nem nagyon szeretjük hangoztatni, de azért, mert Irakban, az Egyesült Államok csapatainak kivonása után kezdetét vette a síita szektáriánus kormányzás. Azaz a síita kormányzat minden forrást a saját etnikumának folyósított, az ország szunnitáit gyakorlatilag teljes mértékben kizárta mind a döntéshozásból, mind az ellátórendszerből. Ez a politika előbb tüntetésekhez, majd zavargásokhoz vezetett, ami a kormányzat erővel próbált elfojtani.
A 2011-es arab tavasz nagy forradalmai pedig előhozták a szunniták identitáskérdését Irakban: a siíta elnyomás idején saját államra vágyakoztak. Ezt a törekvést ismerte fel Abu Bakr Ál Bágdádi és a Szaddám-rezsim egyébként szintén szunnita maradékával, a Ba’athistákkal karöltve, ezt kínálta fel a szunnita törzseknek Irakban és Szíriában. Ők azon az elven fogadták el az ajánlatát, hogy minden jobb, mint a síita elnyomás. Mikor rájöttek a tévedésre, késő volt.
Az Iszlám Állam tehát létrejött és 2015 közepéig zavartalanul működött is. A problémák akkor kezdődtek, amikor a hódítás megtorpant: a terroristák offenzívából defenzívába szorultak. És 2015-ben új tendencia is megjelent: mind a Közel-Keleten, mind az Európában végrehajtott merényletekért is a terrorszervezet vállalta magára a felelősséget. Továbbá megjelentek immár az IS területén kívül magukra a terrorszervezet provinciájaként tekintő szervezetek is.
Branding
Ennek a folyamatnak az Iszlám Állam stratégiája az oka: alapvető célja ugyanis a saját terület megszerzése. Ebben különbözik az IÁ az Al-Kaidától. Az Iszlám Állam kommünikék egész sorában rögzítette, hogy minden területre igényt tart, ahol muszlimok élnek vagy éltek valaha. A szervezet két pontban tért el az Al-Kaida branding-politikájától: az egyik a területi igény, a másik pedig a a kalifának tett hűségeskü.
Ha, tegyük fel, Magyarországon szeretne valaki csatlakozni az Iszlám Államhoz, nem is kell nagyon mást tennie, mint egyetérteni a következőkkel:
- az Ummah (a muszlimok közössége) támadás alatt áll,
- a dzsihádot a dzsahili (hitetlen) rendszer ellen vívják,
- minden eszköz megengedett a hitetlenek elleni harcban,
- az Ummah politikai vezetője a kalifa, Abu Bakr Al Bagdadi.
A branding működött is. Több fiókirodája is létrejött az Iszlám Államnak szerte a világban. Lett iroda Egyiptomban, Líbiában, Nigériában, Afganisztánban, hogy csak a nagyobb országokat említsük.
Ami ezekben a fiókirodákban közös, hogy mind korábban létező dzsihadista szervezetekből alakultak át az IÁ fiókszervezetévé. Egyrészt a nagyjából közösnek mondható célkitűzések miatt, másrészt pedig az Iszlám Állam elképesztő marketing- és médiakampánya miatt.
A szervezet dollármilliárdnyi hirdetésekhez jutott a brutális ámokfutását kísérő nemzetközi médiafigyelem miatt, és ügyesen is használta ki a nyilvánosságot: 2015-re nagyon úgy tűnt, hogy az Iszlám Állam a tuti dzsihadista szervezet.
A brandhez csatlakozó terrorszervezetek a kezdetekben még akár fegyveres- és ideológiai kiképzésre is zarándokolhattak az IÁ területeire, illetve minimális pénzügyi támogatáshoz is juthattak, de ahogy zárultak le az Iszlám Állam határai és, ahogyan csökkent a bevétele, a források elapadtak. Hogy a csatlakozók miért maradtak mégis benne az Iszlám Államban? A név miatt, amely egyet jelent a dzsiháddal. Akik ide tartoznak, azoknak egyetlen szimpatizánsnak sem kell bemutatkozniuk és prezentációt tartaniuk arról, mit akarnak.
Bár 18 országban működik az „Iszlám Állam”, a propagandamagazinjukban, amit a szervezet iraki és szíriai területein készítenek, a Dabikban csak néhány szervezetről született bemutató anyag. Mégsem fordult elő egyszer sem, hogy az terrorszervezet elhatárolódott volna bármilyen csoporttól, sőt, motiválta az olvasókat, hogy a nevükben kövessenek el terrormerényleteket.
After a battle at the heart of Kobane Syria, Kurdish forces that fought with small arms fire along with allied air cover were able to capture the Cultural Centre On December 22nd. The Culture center is in the center of Kobane and at the junction of a number of roads. This gave the center command their transport links in the city. A large tall building it was an effective fortress for whoever held it. As the Cultural center of the city, its capture provided immeasurable boast to YPG fighter’s moral, and provided a tangible turning point in the battle for Kobane. Sine Kurds now call Kobane their "Stalingrad" the value of this operation exceeds in value the actual few yards that were four over. (Photo by Gail Orenstein/NurPhoto) (Photo by Gail Orenstein/NurPhoto)Fotó: Europress/NurPhoto/Gail Orenstein
Maradjon a mítosz
A célja az Iszlám Államnak ezzel a saját mítoszának az életben tartása. Tanulmányok sora foglalkozott már azzal, hogyan készül fel a szervezet területeinek elvesztésére és a visszatérésre a klasszikus terrorista-akciókhoz. A fiókszervezetek felfuttatása azt a célt szolgálja, hogy a terrorszervezet akkor is fennmaradjon, ha a koalíciós csapatok már minden területüket elfoglalták.
Hiába szűnik meg a földrajzilag a szervezet, a fiókok változatlanul működnek tovább, miközben gyakorlatilag csak a nevét viszik tovább a kalifátusnak. Bárki, aki a fent írt pontokkal egyetért, csatlakozhat hozzá, ezt támogatja is az Iszlám Állam. Ez a garanciája ugyanis a saját túlélésének, és annak, hogy nem lehet legyőzni: ha Irakban és Szíriában be is fejeződik a hadjárat, még mindig lesz vagy tizenöt Iszlám Állam a világban.
Ebben a törekvésében pedig nagyon úgy tűnik, hogy az Iszlám Állam partnerre is talált a nemzetközi sajtóban, amelyik nem disztingvál a terrrorszervezetek között, és egy gyakorlatilag néven alapuló egyezést már akként tálal, mintha az iraki terrorszervezetről beszélnénk. Pedig ezek az alapszervezettől független, lokális vezetésű csoportok.
0 Megjegyzések