Mások mellett egy abádszalóki házaspár nyerte el az Év Gazdája 2016 címet. Pokoli konyhájukban csilipaprikából készítenek különböző termékeket, a kellemesen bizsergető erősségtől kezdve egészen a fejszaggatóig. Sokszor leizzadtak, míg elkészült az első szószuk.
– Az egész pár éve kezdődött, amikor párom, András ült az internet előtt és (állítása szerint) „rákacsintott” egy csilipaprika. Akkor még nem sejtettem, mit forgat a fejében – meséli Varga Csilla. – András ugyanis óvatosan adta elő a tervét, mintegy mellékesen említette, hogy rendelt pár darab csilimagot postán, ha hozzák, vegyem át. Én meg ráhagytam, gondoltam, az a pár cserép paprika elfér az ablakban. Amikor azonban csöngetett a postás, hogy meghozta a négyszázhatvan csilimagot, enyhén szólva gyanússá vált a dolog.
A házaspár teljes „tudatlanságban” ültette el a magokat számos balkonládába és ültetőtálcákba, majd ültették át nagyobb edényekbe.
– Az egész házunk tele volt a palántákkal, főleg a fürdőszobánk, ugyanis azt tapasztaltuk, a párás, melegebb levegőn jobban fejlődik a növény. Így hát oda vittük be a lehető legtöbb cserepet, mi meg ösvényen közlekedtünk, hogy megközelítsük a mosdót. Közben kétszer költöztünk is, ami ezekkel a növényekkel különösen izgalmasnak bizonyult.
Mert bár rendeltünk áruszállító kocsit, oda csak András „szeme fényei” kerülhettek, a mi cuccainkat zsákba dobáltuk és az öcsém kocsijába gyömöszöltük be, úgy szállítottuk. Végül a kertbe ültettük ki a csilit, csak utána építettünk föléjük fóliasátrat. Csilla elárulta, ezek az érzékeny növények minden betegséget elkaptak, ami veszélyes volt rájuk: gombásak és tetvesek lettek, megnyúltak, megdőltek, megsárgultak, kiszáradtak, elrothadtak.
– Amikor először felfedeztem rajtuk a tetveket, gyorsam előkaptam a szobanövényeknek vásárolt tetűirtó sprayt, majd elkezdtem fújkálni őket. Pár növény után ki is ürült a flakon, szóval, rájöttem, ez a kiszerelés nem a legjobb megoldás… Ötven-hatvan növény maradt csak életben – nevet Csilla, aki megsúgja, András annyira óvta kis védenceit, hogy leguggolva eléjük órákig nézte, hogyan nőnek a csilijei.
Az első termésekből szintén nem egyszerűen született meg az első szósz. Rengeteg neten talált receptet kipróbált ugyanis Csilla, de azok nem tetszettek neki. Így kísérletezésbe fogott.
– Pokoli konyhámban fortyogtak a főzetek, melyeket általában Andrással kóstoltattam meg, én ugyanis nem bírom a nagyon erőset. Figyeltem mindig az arcát: ha először elvörösödött, majd leizzadt, végül a szeme is elkezdett folyni, akkor tudtam, jó úton járok. És ha emellett még finom ízeket is érzett a csípősség mellett: győztem! Én egyszer nyalintottam meg egy bivalyerős szószt, fél napig úgy éreztem, mintha kalapáccsal verték volna szét a nyelvemet. Az volt az utolsó.
Ladányi András csak bólogat, elismeri, valóban ő a tesztalany, bár ma már kevesebbet kóstolgat, hiszen tudják, hogy egy adott csilifajta mennyire erős, a csípősséget, a paprika kapszaicintartalmát a Scoville-skálán mérik.
Megtudjuk, Andrásék többféle paprikával foglalkoznak: vannak a kezdőknek, haladóknak valók és léteznek igazi fejszaggató csilikrémek is, melyekből bőven elég egy cseppnyi. Ezt maximum csak levesbe lehet tenni, a gyengébbeket akár mártogatósnak is ajánlják.
Merni kell nagyot álmodni
– Amikor elkezdtük a vállalkozást, sokan enyhén szólva furcsán néztek ránk – meséli András. – Még a saját szüleink is csak legyintettek, mondván, úgyse’ lesz ebből semmi, mennyire felesleges pénzkidobás az egész… A szülőket mára már „betörtük”, de például az utcában összesen nem adtunk el három kiló paprikát…
A szakmát azonban meggyőzték: nemrégiben ők vehették át az Év gazdája 2016 elismerést.
– Tulajdonképpen az elmúlt évek munkáját és küzdelmét ismerték el ezzel a díjjal. Talán a mi példánk is bizonyítja: merni kell nagyot álmodni, és soha, de soha nem szabad feladni a küzdelmet – teszi hozzá.
Forrás: szoljon.hu
0 Megjegyzések