Három évtizede jelölték ki a Zagyva menti és a Hajta-mocsár Természetvédelmi Területen keresztülhaladó túraútvonalat. A munkában komoly szerepet vállalt Faragó László, Jászberény Pro Urbe díjas természetvédője.
– Hazánkban a nyolcvanas években kezdődött a természetjárásnak az a formája, amit teljesítménytúrának nevezünk – mondta Faragó László.
– Többedmagammal úgy éreztem, hogy van annyi természeti érték Jászberény környékén is, amit akár egy túraútvonal kijelölésével meg lehetne mutatni a természetjáróknak. Ragyogó partnerre találtam Keszthelyi Gyula barátomban – aki sajnos azóta már elhunyt –, és végigjártuk vele a Zagyva árterét, és a Hajta-mocsár vidékét. A túraútvonal kijelölésében csatlakozott hozzánk Buschmann Ferenc, a Jász Múzeum munkatársa, botanikus, lepidopterológus.
– Szerencsénk is volt, mert abban az időben – a nyolcvanas évek második feléről beszélünk – már hozzáférhetővé tették a katonai térképeket, amik segítségünkre voltak az útvonal pontos meghatározásában és kijelölésében. Ráadásul, amikor 1987-ben bejártuk és felfestettük a túraútvonal-jelzéseket, sikerült kifognunk egy aránylag vízmentes időszakot, így végig is tudtuk járni azt – emlékezett vissza.
Később döntötték azt el, hogy a természetvédelmi területeken keresztülhaladó útvonalon megszervezik az Hajta–túrát. Az első teljesítménytúrán 1992-ben összesen 67-en vettek részt, míg tavaly a jubileumi 25. rendezvényen már több mint hatszáz gyalogtúrázó, illetve közel háromszáz kerékpáros indult útnak.
– Jó volt azt látni mindig, hogy a teljesítménytúra idején, az ötven kilométeres táv teljesítésekor ugyan nagyon elfáradnak a résztvevők, különösen azok, akik az év más időszakában kevesebbet járják a természetet, másnap viszont már örömmel idézik fel élményeiket – mondta Faragó László.
Laci bácsi egyébként még kisiskolás korában, cserkészként kezdett túrázni, de rendszeres természetjáró a főiskola idején vált belőle, amikor matematika–fizika szakos hallgatóként a „földrajzosokkal” hétről hétre bebarangolták a Bükköt.
– Azóta is nagyon szeretem ezt a hegységet, nem telik el úgy év, hogy legalább egyszer ne túráznék azon a tájon – emlékezett vissza.
– Később pedig, az úttörőmozgalom idején nagyon jó lehetőség volt, hogy a gyerekekkel elmehettünk túrázni hétről hétre. Ilyenkor legtöbbször csak rövidebb távokra indultunk, de tudatosulhatott a résztvevőkben – sok fiatal felnőttként is megmaradt természetjárónak –, hogy az Alföld bármelyik részén megtalálhatjuk a természeti szépségeket, sőt minden évszakban más és más arcát mutatja a táj.
– A tavasz azért szép, mert akkor megújul minden és megtaláljuk az első virágokat. A nyár kicsit lágyabb, andalítóbb, ilyenkor a rengeteg lepkére, szitakötőre csodálkozhatunk rá. Számomra mégis a legszebb évszak az ősz, mert akkor a legszínesebb az erdő, és az őszi tájnak is megvannak a maga virágai, amit örömmel fedezhetünk fel. Persze, különös varázsa van az olykor zord télnek is, de ebben az időszakban is csodálatos tájképek tárulnak elénk.
Forrás: szoljon.hu
0 Megjegyzések