Az elmúlt hetekben az önkormányzattól használatba kapott épületen több száz ezer forint értékű felújítást végzett a néptáncot szerető és támogató apuka, anyuka, hogy rendbe tegye a próbahelyül is szolgáló székházat.
Már javában készülnek az udvarra a népi játékok is – tudtuk meg Lukácsné Németh Edittől.
– A néptánchoz igazából akkor kerültem közel, amikor a most 20 éves fiam, ötödikesként a helyi néptánccsoport tagja lett, és kísérőként ott voltam velük a fellépéseken, a nyári táborban. A Korda Vince Művészeti Iskola kihelyezett tanszakára járt Tamás fiam, s mi, pedagógusszülők, nyáron kézműveskedtünk a gyerekekkel. 2013-ban szülőtársammal, Szabóné Bóta Henriettával és Ruszcsák-Szász Andrea táncpedagógussal megálmodtuk, hogy a táborban egy falusi lakodalmasra készítjük fel a gyerekeket.
Az önkormányzat is csatlakozott hozzánk, így a csigakészítéstől a tyúkkopasztásig mindent kipróbáltak a gyerekek, s a hetet szombaton lakodalommal zártuk, a kikéréstől a menyecsketáncig, s a végén 700 fős lett a vendégsereg. Még kétszer, kisebb létszámmal megtartottuk a falusi lakodalmat – mondja Lukácsné Németh Edit óvodapedagógus, aki úgy gondolta, hogy szülőtársaival megalakítja a helyi hagyományőrző egyesületet. Ősszel már ők szervezték a szüreti felvonulást is.
– Tizenöt éve volt ilyen Kenderesen, de akkor lovasok nélkül. Most csatlakoztak hozzánk a Kenderesi Lovas Baráti Társaság tagjai, így hintókkal, lovakkal vonultunk fel a városban. Ezt az újraélesztett hagyományt idén is megszervezzük, éppúgy, mint a néptánctábort. Erre már a székházunkban lesz lehetőségünk – sorolja terveiket Edit, aki szerint az egyesület tagjaival nagy szerencséje van.
– Amikor munkáról van szó, abba nagyon jól bekapcsolhatók, hadra foghatók az apukák is, akik most népi játszóházat készítenek. A húsz játék között lesz a hordólovaglástól kezdve a célba dobálóig, a csutkaváron át az óriásmalomig sok minden. A játékokat május 20-án bárki kipróbálhatja majd. Addigra befejezzük a székházunk csinosítását is. Ez az önkormányzati tulajdonú két szolgálati lakás hosszú éve üresen állt, így kaptuk használatba a várostól. Lelkes csapatunk nem esett kétségbe, a húsvéti hétvégét is többen itt töltöttük, hiszen a sok munkához elkelt minden dolgos kéz. A belső festés, tapétázás, padlócsiszolás, lakkozás, ajtó-ablak festés adott feladatot bőven.
Az utóbbi 2-3 hónapban minden hétvégénket tízen-tizenöten itt töltjük, van, aki hétköznap is munka után jön és fest. A feladat összekovácsolt minket, az elmúlt hónapokban több száz ezer forint értékű munkát végeztünk el közösen – számolja ki Lukácsné Németh Edit. Szerencsére a keddi nagy eső előtt sikerült befejeznünk az alsó épületen a tetőfelújítást, minden cserép időben a helyére került, így nem ázott be az épület.
A homlokzatfestés is megszáradt ekkorra, s az udvaron is elvetettük a fűmagot. Mivel most megkaptuk a hátsó lakást is, ott folytatjuk a következő hetekben a munkát. A főépületben a táncpróbatermünk már kész, a két szobát egybenyitottuk, a falra felkerült az életfa, melyen a gyerekek korábbi fellépéseik fotóit helyezték el. A berendezéseinket a lakosoktól kaptuk felajánlásként.
Kutatnak is
A művészeti iskolával nagyon jó a kapcsolatunk, ott tanulnak a gyerekek – mondja Lukácsné Németh Edit. – Szeretnénk feleleveníteni a régi kenderesi szokásokat, ezt többen kutatjuk. A ruhánkat tekintve is sokat böngésztük a régi írásokat, fotókat, de nem találtunk kenderesi népviseletet, így helyi fellépőruháink kékfestőből készülnek, mert az elfogadott volt itt a településen, sokan használták. A kun kék kötényt és kalapot pedig átvettük, mint jellegzetes viseletet, a táncokhoz pedig az adott tájegység ruháit viselik a gyerekek.
0 Megjegyzések