Hol volt, hol nem volt, a józan ész világán túl, ott, ahol a kendermagos egyesület túr, élt egyszer egy hazugmondó Juhász.
Ez a hazugmondó Juhász a gondtalan aranyifjak életét élte volna, ha lett volna pénze hozzá, de dolgozni nem szeretett, be is dőlt az összes vállalkozása. Így hát füstölgött hol magában, hol a haverokkal, mert a gondtalan aranyifjak olyan világban élnek, ahol a füvet nem megeszik, hanem elszívják, hát szívtak, még a kereskedelembe is jutott egy kevéske cucc.
A hálózatot lekapcsolták, a hazugmondó Juhász alighanem gyáván feldobta a spanokat, mert velük ellentétben nem került dutyiba. Kegyetlen és igazságtalan az a társadalom, ahol a drogozásért börtön jár, gondolta a hazugmondó Juhász, és nekifogott küzdeni a drogliberalizációért. Ebből egészen jól megélt, a Nagykörúton belüli szmókerek istenítették, a labanc médiában az igazság bajnokaként tündökölt.
A hazugmondó Juhász kicsit már unta a kertészkedést, nem akkora élvezet vadkendertövekkel performanszokat előadni, amikor fiatalok egy csoportja kitalálta magának, hogy nem tetszik nekik a rendszer. Ezeknek a fiataloknak még tudatmódosító szer sem kellett ahhoz, hogy többnek lássák magukat, mint ahányan voltak, pár tízezren egymilliónak képzelték a tömeget, így is hívták a csoportot, Milla, és hol a sajtószabadságot féltették, hol a demokráciát.
A hazugmondó Juhász ebben jó üzletet látott, jött, vitte is a Milla kasszáját, az unatkozó fiatalok csak néztek, hogy ezt így hogy. Meg is fogyatkozott a pár tízezres egymillió, mára már csak gyűlölettől fröcsögő trollfészekként ontják a béna mémeket, de ez a hazugmondó Juhászt nem érdekli, mert ő időközben politikussá vedlett. Ez egy ilyen társaság, ha valaki a labancmédiában az igazság bajnokaként szerepel, abból előbb-utóbb politikus lesz. Vagy olyan független és objektív újságíró, aki még a politikusnál is jobban tudja.
Választások közeledtek, égszakadás, földindulás, a diktátor fején egy nagy koppanás, mondták egymás között hazugmondó Juhászék a labanc oldalon, ha összefogunk, nagy dolgokra leszünk képesek. Aztán jól össze is vesztek. A választások napja még messze volt, amikor a hazugmondó Juhászék összefogtak egymás ellen, kigittelték ezt, kitagadták amazt, ember nem tudta követni, hogy akkor ki kivel van, ki kit utál, együtt vagy külön. A választópolgárok egy darabig nézték ezt a ballib szappanoperát, de a Jóban Rosszban a kereskedelmi csatornán mégiscsak értelmesebbnek tűnt, mint hazugmondó Juhász és elvtársainak a marakodása a koncon.
Nem csoda, hogy a választás napján csak azok szavaztak rájuk, akiknek az óvodában is a vörös csillag-kék madár kombináció volt a jelük, illetve azok, akik nagyon utálták a kormánypártot, de nácikra mégsem adnák a voksukat. És hát az az igazság, hogy ilyenek azért nem voltak sokan, annyian biztosan nem, hogy a hazugmondó Juhász is bejusson a parlamentbe, kénytelen-kelletlen maradt önkormányzati képviselő. Ami azért mégsem akkora biznisz, lássuk be, egy rongyos rózsadombi kecó közköltsége se jön ki a tiszteletdíjból.
A hazugmondó Juhász így kénytelen volt más bevételi források után is nézni. Kész szerencse, hogy a börtönben – még – nem alanyi jog az internet, a hazugmondó Juhász politikusként viszont egyfolytában a neten lóg, így történhetett, hogy a hazugmondó Juhászt megkereste az alvilág bekasztlizott ura, hogy nem végezne-e neki sajtófigyelést.
Ami abból áll, hogy a hazugmondó Juhász azt mondja napszámban, amit az alvilág fura ura diktál neki, majd jól begyűjti azoknak a labancmédiumoknak a tudósításait, amelyek a hazugmondó Juhászt még mindig az igazság bajnokaként éltetik, és csont nélkül beszopják az alvilág bekasztlizott urának a hazugmondó Juhász által közvetített hazugságait. Ebből azért elég szépen csordogál a zsé, még sípra is futja, nemzeti ünnepen ott lehet állni századmagaddal, és ki lehet fütyülni a Himnuszt.
Fütyül a hazugmondó Juhász, ide jutottunk, régebb szívott, most meg fú - írja a magyaridok.hu.
Ha érdekesnek találtad a bejegyzés, kérjük oszd meg, hogy másokhoz is eljusson!
0 Megjegyzések