Szinte percek alatt vált lángok martalékává a mezőtúri család háza január első napjaiban. Kilátástalan helyzetükben gyors segítséget kaptak, ám végleges megoldást még nem találtak problémáikra.
Fehér párával száll minden lélegzet a kicsiny konyhában. Rozika és családja alig-alig meri bekapcsolni a konvektort, nehogy túl magas legyen a hó végi gázszámla. Ahhoz ugyanis, hogy a nemrég kapott önkormányzati lakásban maradhassanak, alapvető feltétel, hogy a rezsit pontosan fizessék.
– Nagy segítséget jelent nekünk, hogy ide költözhettünk – mondja Takácsné Rozika, aki idős édesapjával, Szabó Bálinttal és 22 éves lányával, Johannával kényszerült menekülni korábbi otthonából.
– Nagyon régi kis parasztházban laktunk, még a nagymamámé volt. Az a régi fajta, szabad kéményes kialakítású volt. Év elején, egyik reggel, amikor édesapám begyújtott, az összegyűlt korom belobbant a kéményben. Percek alatt leégett a tetőszerkezet, a falak átáztak, ahogy a tűzoltók oltottak, lakhatatlanná vált az épület.
A családot még aznap költöztették az újvárosi házba. A bútoraik, használati tárgyaik egy része ép maradt ugyan, de nagyon sok segítségre szorulnak még.
– A lányom szobája teljesen kiégett, ott gyakorlatilag minden odaveszett – tudjuk meg az asszonytól.
– Azóta ruhaféléket kapott ugyan jó szándékú ismerősöktől, ám egyelőre még szekrényünk sincs, amibe tehetnénk. Édesapámnak se nagyon maradt ruhája. Szerencsére legalább a konyhánk nagyjából megmaradt, bár egyelőre nemigen tudok mit főzni benne. Nagyon óvatosan kell ugyanis bánnunk a kevéske pénzünkkel. Gyakorlatilag édesapám nyugdíjából élünk, arra pedig nagyon oda kell figyelnünk, hogy a számlákat ki tudjuk fizetni.
– Úgy vagyunk vele, hogy inkább nem eszünk, de a kötelezettségeinket mindenképpen teljesítenünk kell. Nem könnyű a helyzetünk, ráadásul ez a hosszú, hideg tél nagyon megkeseríti az életünket. Sokat kellene fűteni, addig azonban, amíg nem tudjuk kitapasztalni, mennyi gáz fogy, mennyit kell majd fizetnünk, csak nagyon ritkán merjük felcsavarni a konvektorokat. Kizárólag ott fűtünk, ahol nagyon muszáj. Hideg a fürdőszoba, a konyhában, ahol napközben tartózkodunk, csak nagyon ritkán melegítünk, esténként a szobában fűtünk be egy kicsit, mielőtt lefekszünk. Egyelőre április 30-ig szól a szerződésünk a lakásra, attól függ, maradhatunk-e tovább, hogy tudjuk-e teljesíteni a feltételeket.
Betegség keseríti életüket
A nehéz sorsú család helyzetét tovább rontja, hogy mindannyian betegségekkel küzdenek. A már nyugdíjaskorú Szabó Bálintnak tüdőbetegsége van, lányát, Rozikát daganattal műtötték tavaly. A kemoterápiás és sugárkezelések miatt le is százalékolták, ám ahogy mondja, kevés munkaviszonyt tud igazolni, ezért nem kaphat rokkantnyugdíjat. A következő hónaptól legalább szociális ellátásban részesülhet, ez valamelyest könnyít majd a helyzetükön. A huszonéves Johanna pedig pszichés problémákkal küzd, emiatt kell rendszeresen orvoshoz mennie. Mindhárman többféle gyógyszert szednek, így a különböző szerekre is jelentős összeget kell elkölteniük hónapról hónapra. Mégsem panaszkodnak: ahogy mondják, amíg bírják, gondoskodnak magukról, egymásról.
Forrás: szoljon.hu
