Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szülöttje és pártfogója volt Torgyán József

Nyolcvannégy esztendős korában, családja körében, váratlanul hunyt el vasárnap reggel Torgyán József, aki 1932-ben a fény városában, Mátészalkán látta meg a napvilágot.

Négyévesen került Budapestre. Középiskolai tanulmányai után elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán diplomázott.

1958-tól 1990-ig ügyvédként praktizált. A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba (FKGP) 1956-ban lépett be, annak 1988-as újjászerveződésekor ismét bekapcsolódott a munkába. 1991-től 2002-ig a tömörülés elnöke volt.

Legendás munkabírású volt

Az 1998-as választások nyomán felállt, Orbán Viktor vezette Fidesz–FKGP–MDF koalíciós kormányban a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri posztot töltötte be, e tisztségéről 2001-ben mondott le. 2007-ben Megújuló Magyarország néven pártot alapított, amely egy évig működött. Az egykori politikus, aki számos alkalommal megfordult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, három éven át a Ferencváros elnöki pozícióját is betöltötte. Az elmúlt évtizedben több könyve is megjelent: Antalltól Orbánig (2005), Kereszténység az ezer vallás világában (2006), Humor a házban (2007), Száll a Turul fészkére (2016).

– Isten nyugosztaljon békében, Józsi bátyám! Tisztelettel búcsúzom dr. Torgyán József minisztertől és ügyvédkollégától – mondta lapunknak dr. Helmeczy László, a megyei közgyűlés volt elnöke, ma a megyei közgyűlés tagja.

– Békeidőben és katasztrófahelyzetben is mindig, a nap minden órájában lehetett rá számítani. Végtelenül energikus és nagy munkabírású politikus és ügyvéd volt. Hátrányos helyzetű megyénk területfejlesztési támogatásánál, a tiszai árvíz utáni újjáépítésnél is, a megye felzárkóztatása érdekében önzetlenül és fáradhatatlanul támogatta az itt élőket. Megyénk szülöttjét és a megyénk egyik legnagyobb pártfogóját veszítettük el – tette hozzá Helmeczy László.

Egy marék gabona

„Aranykor? Ugyan kérem, legfeljebb az ókorban jegyeztek olyat, hogy a mezőgazdaságot mindent megelőző tisztelet és megbecsülés övezte. Külön istene volt, és egy ország, egy birodalom is addig élt s virágzott, amíg támaszkodhatott az agrárgazdaságára” – reagált így az agrárium helyzetét firtató kérdésre Torgyán József, amikor legutóbb Nyíregyházán járt.

A volt földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a Nyíregyházi Egyetemen tavaly májusban tartott előadást, s találkozott a hallgatókkal a Magyar Közgazdasági Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezetének meghívására. A szokásos szarkasztikus stílusában és állandó mosolya kíséretében válaszolt a kérdésekre, nem kerülve meg az ő miniszterségéhez kötődő, „legendás” témákat, mint amilyen a „chilei cseresznye” is volt (ezt a médiahazugság kategóriájába sorolta).

Ám az igazi legendát akkor alapozta meg, amikor az Országgyűlés egyik ülésén egy marékra fogott gabonafélével jelent meg, s megkérdezte a képviselőktől: „Akkor tessék megmondani, ezekből melyik a búza, a rozs, a tritikálé, az árpa? Hát hogy szavaz az agráriumról az, aki sosem látott szántóföldet és fogalma sincs a szántóföldi növényekről?!” Kétségtelenül kissé populista, de látványos akciója volt, főként sok igazságtartalommal…

Forrás: szon.hu